A kiégés első állomása

2015.01.29. 21:34

A munka iránti túlzott lelkesedés idővel megbosszulhatja magát, a szenvedély helyét könnyen átveheti az apátia és a kedvetlenség, ami nemcsak a produktivitást rontja, de megnöveli a hibalehetőségek számát is. A kiégési szindróma bizonyos szakmákat jobban érint, de tulajdonképpen senki sem érezheti magát biztonságban. Mik a legjellemzőbb tünetek, hogyan előzhetjük meg a nem kívánt állapot kialakulását, és miért félünk szakemberhez fordulni, ha már baj van?

Nem ugyanaz, mint a depresszió

A kiégési szindróma egy bonyolult, több elemből álló kórkép, amely sokban hasonlít a depresszióhoz, ezért sokan össze is mossák a két állapotot – mondta az Origónak Győrffy Zsuzsa, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének adjunktusa.

A fáradtság, kedvetlenség, távolságtartás és ingerlékenység jellemző a kiégett emberekre, akik emiatt nem lelik örömüket többet a munkában, így hitevesztetté válnak, és teljesítményük is drasztikusan romlik. Fontos különbség ugyanakkor, hogy a depresszióval ellentétben a kiégési szindrómában szenvedőknél kevésbé jelentkezik öngyilkossági szándék, és ez az állapot a magánéletet nem feltétlenül befolyásolja, a negatív hatások elsősorban a munkahelyen csapódhatnak le – mondta az egyetemi adjunktus.

A legrizikósabb szakmák

Amikor 1974-ben Herbert Freudenberger amerikai pszichológus először definiálta a kiégés fogalmát, a kutatók elsősorban a személyiségjegyeket sejtették az állapot kialakulásának hátterében. Úgy vélték, főként azok a veszélyeztetettek, akik túlzott segítőkészséggel, önfeláldozással próbálják kompenzálni saját, sekélyesnek tartott életüket. Ma már ez a nézet megváltozott, a személyiséggel kapcsolatos rizikófaktorok némileg háttérbe szorultak, pontosan azért, mert tulajdonképpen bármilyen személyiségtípus áldozattá válhat. Ennek ellenére Győrffy Zsuzsa úgy véli, továbbra sem elhanyagolható, hogy például ki mennyire számít perfekcionistának vagy stressztűrőnek.

Az állandó fáradtság az egyik jellemző tünetForrás: DPA/AFP/Emanuel Bloedt

Ma elsősorban a szakmai szempontok alapján határozzák meg a veszélyeztetett csoportokat. Ebből kiindulva több rizikófaktor létezik. Veszélyeztetettebbek azok a szakmák, amelyek művelői intenzív kapcsolatban vannak más emberekkel. Ilyenek például az orvosok, a szociális munkások vagy a tanárok. Ugyancsak növeli a kiégés kockázatát, ha a dolgozók nem kapnak pozitív visszajelzéseket a munkájukkal kapcsolatban. Ez egyaránt vonatkozhat az anyagi és erkölcsi jellegű elismerés elmaradására. A monoton munkavégzés szintén romboló hatású, így például egy egész nap ugyanazt a munkafolyamatot végző gyári munkás nem érezheti magát biztonságban. 

„A pályaválasztásnál sokan nem tudják, mire vállalkoznak, gyakran nincsenek tisztában a realitásokkal, például többen kórházsorozatok hatására jelentkeznek orvosnak. Ez problémát jelenthet" – véli Győrffy Zsuzsa adjunktus.

A három legmeghatározóbb tünettípus

A tünetegyüttes kialakulásában kulcsszerepet játszanak a munkakörnyezet stresszt okozó tényezői és az érzelmi túlterheltség. Három szimptóma jellemzi a kiégési szindrómát: az érzelmi kimerülés, az elidegenedés (deperszonalizáció) és a teljesítmény drasztikus csökkenése.

Az emocionálisan kimerült ember úgy érzi, mintha egy energiavámpír kiszívta volna belőle az életet, emiatt fáradt, feladatai ellátására nem marad elég ereje. Egyeseknél a lelki fásultság mellett fizikai állapotromlás is bekövetkezhet, jellemzőek a pszichoszomatikus panaszok.

Az elidegenedéssel küzdők frusztráltan viszonyulnak munkájukhoz, munkatársaikkal szemben távolságtartók, érzéketlenné válnak mások problémáival kapcsolatban. „Ilyenek a dr. House típusú orvosok” – mondta a szakértő.

A munkahelyi teljesítmény visszaesése során a korábban kreatív megoldásokat alkalmazó munkatárs ötlettelenné válik, nehezen koncentrál, tevékenységét utálattal végzi.

Úgy érzi, mintha egy energiavámpír kiszívta volna belőle az életetForrás: PhotoAlto/Matthieu Spohn

Így zuhanunk a mélybe

Herbert Freudenberger és Gail North pszichológusok 12 fázisát különböztették meg a kiégési szindrómának. Fontos megjegyezni ugyanakkor – és ezt az alkotók is kiemelik –, hogy a pontok csupán a tájékozódást segítik, az egyéni eltérések miatt az egyes szakaszok kimaradhatnak vagy felcserélődhetnek.

1. A kényszeres bizonyítás

Minden a túlzott ambícióval kezdődik. Az egyén mindenáron bizonyítani szeretne munkahelyén. A vágy hamarosan kényszeres viselkedéssé változik.

2. Kemény munka

A dolgozó magas elvárásokat támaszt magával szemben. Annak érdekében, hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljen, a szokásosnál is keményebben fog dolgozni, egyre több feladatot vállal el, segítséget viszont nem kér kollégáitól.

3. A szükségletek elhanyagolása

A munka mellett nem jut idő semmi másra. A barátok, a család, az evés-ivás fontossága csökken, mivel csak a feladatok végzésétől venné el az energiát és az időt.

4. A konfliktusok áthelyeződése

A részleges felismerés fázisa, amikor az egyén rájön, hogy baj van, de nem képes észrevenni a probléma gyökerét. Ebben a szakaszban kezdődnek az első fizikai tünetek.

5. Az értékek felülvizsgálata

Ebben a szakaszban az egyén a konfliktuskerülés céljából elkülöníti magát másoktól. A család, a barátok, a hobbik elértéktelenednek, az egyetlen érték a munka lesz. Elkezdődik az érzelmi kiüresedés.

Forrás: PhotoAlto/Eric Audras

6. A felmerülő problémák tagadása

Az egyén intoleránssá válik, elkezdi leépíteni szociális kapcsolatait. A külső szemlélő egy szarkasztikus és agresszív személyiséget fog benne látni. Az érintett gyakran bűnbakokat keres, az időhiányra és a munka mennyiségére fog mindent, ahelyett, hogy beismerné a saját felelősségét.

7. Visszavonulás

A szociális kapcsolatok száma már teljesen leredukálódott, az egyén egy „mentális falat” épített önmaga köré. Fokozottabb a veszélye az alkohol és kábítószer használatának.

8. A viselkedési változások nyilvánvalóvá válnak

Ebben a szakaszban már nem tudja rejtegetni állapotát az érintett.

9. Deperszonalizáció

Az egyén elveszti a kapcsolatot önmagával és a külvilággal.

10. Belső üresség

Az illető saját kiüresedését alkohollal, evéssel, kábítószerrel vagy szexszel igyekszik kompenzálni.

11. Depresszió

A kiégés során depresszió is kialakulhat, ilyenkor a kórképre jellemző tünetek – kimerültség, reménytelenség – jelennek meg.

12. Kiégés

A legmélyebb pont, amikor már szakember segítségére van szükség. Ha depresszióval is küzd az érintett, megjelenhet az öngyilkosság gondolata is, ugyanakkor a kiégettek többségének nincsenek ilyen jellegű szándékai.

Miért nehéz diagnosztizálni?

Azért, mert ellentétben más pszichiátriai kórképekkel, nincsenek megfelelő módszerek hozzá. Mivel a kiégési szindróma nincs benne a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvében (DSM), egy kicsit bonyolultabban kezelhető kategóriáról beszélhetünk” – mondta Győrffy Zsuzsa. Léteznek ugyan kérdőívek, amiket a diagnózis céljára fejlesztettek ki, ezek közül a leggyakrabban alkalmazott az úgynevezett Maslach-féle, kiégést mérő kérdőív (Maslach Burnout Inventory; MBI). Sok a vita azonban arról, hogy mennyire tekinthetők hitelesnek ezek a tesztek, az eredményeket ugyanis gyakran torzítja, hogy a kiégési szindróma tüneteit sok más betegség is mutatja.

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Alberto Fanego

Vannak-e különbségek a nemek között?

„A nemeket tekintve a nőket némileg jobban fenyegeti a kiégés veszélye, az eltérés azonban csupán néhány százaléknyi” – mondta a kutatónő. Vannak viszont lényegesebb különbségek. Az egyik, hogy férfiak esetében elsőként a deperszonalizáció jelenik meg, ami előidézi az érzelmi kimerülést. Nőknél azonban téglaként épülnek egymásra a kiégés dimenziói: az emocionális kimerülést követi az elidegenedés, majd megjelenik a teljesítménycsökkenés. Ezeket a különbségeket több szakértő szerint is fontos lenne figyelembe venni a megelőzések és kezelések során – olvasható a Gyógyító Nőkért Alapítvány honlapján.

Hogyan előzhetjük meg a probléma bekövetkezését?

A megelőzés alapvetően kéttényezős, egyaránt múlik a munkahelyen és az egyénen.

Hazai kutatások is rávilágítanak, hogy sokat segíthet a munkahelyeken a stressz kezelése és a munkakörülmények javítása, valamint a támogató rendszerek kiépítése. Győrffy Zsuzsa szerint külföldön például több kórház is biztosítja orvosainak, hogy részt vehessenek különböző, kiégést megelőző programokon. A pozitív megerősítés, a dicséret és a megfelelő vezetés szintén preventív hatással bír. A munkavállalóknak érdemes biztosítani a megfelelő anyagi elismerést, az önmegvalósítás lehetőségét, és azt, hogy a személyes motiváció egy-egy adott feladattal kapcsolatban ne vesszen el.

Forrás: PhotoAlto/Téo Lannié

Ami az egyént illeti, fontos, hogy az érintettek felismerjék saját veszélyeztetettségüket, folyamatos önreflexiót gyakoroljanak, és megtalálják azokat a tevékenységeket, amelyek örömöt szereznek nekik. Ez mindenkinél mást jelent: van, akinek a relaxációs módszerek segítenek, másnak az intenzív testmozgás, kreatív energiákat mozgósító hobbi vagy a családdal és barátokkal ápolt jó kapcsolatok.

Gyakran hangsúlyozzák a munkához való hozzáállás megváltoztatásának fontosságát, az egyén önnön korlátainak felismerését. Segíthet az is, ha legalább napi egy alkalommal lecsatlakozunk a modern társadalom vérkeringéséről, kikapcsoljuk laptopunkat, telefonunkat, és átadjuk magunkat a pihenésnek, vagy a család és a barátok társaságát élvezzük.

Amikor már baj van

A szakértő szerint akkor sem kell mindent feladni, ha a legmélyebb pontra zuhantunk, a folyamat ugyanis visszafordítható, igaz, ehhez nem árt igénybe venni pszichológus vagy pszichiáter segítségét. Emellett persze továbbra is alkalmazhatjuk a megelőzésnél ismertetett módszereket.

A legfőbb probléma, hogy a kutatónő személyes tapasztalata szerint az érintettek „cikinek” érzik a kiégést, sokan félnek segítséget kérni, nehogy állapotukra fény derüljön, és emiatt állásuk veszélybe kerüljön. „Magyarországon ez egyfajta tabutéma, az emberek nem szeretnek beszélni róla” – mondta az egyetemi adjunktus.

Külföldön elterjedtebb, de itthon is léteznek olyan alapítványok, amelyekhez szükség esetén akár anonim módon is lehet fordulni. Ezek a szervezetek tanácsadással segítenek, illetve kontaktként is működnek: a hozzájuk fordulókat összehozzák a megfelelő szakemberrel. 

„Bár kezelhető kórképről van szó, olcsóbb és hatékonyabb, ha a megelőzésre koncentrálunk” – emelte ki a szakértő.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK