Két éven belül sor kerülhet az első emberi fejátültetésre

2015.03.14. 20:42

Legalábbis ezt állítja a módszerrel évek óta foglalkozó Sergio Canavero olasz idegsebész, aki szerint a technikai akadályok leküzdése elérhető távolságba került. Az etikai aggályok ettől persze még nem oszlanak el.

Bár sebészek egészen a 20. század eleje óta kísérleteznek fejek átültetésével – elsősorban patkányokon és kutyákon, de akadt, aki majmokkal próbálkozott –, a közelmúltig nem merült fel érdemben annak lehetősége, hogy egy emberi fej új testet kapjon. Sergio Canavero, a Torinói Magasszintű Neuromodulációs Csoport (Turin Advanced Neuromodulation Group) tagja volt az első, aki 2013-ban nyilvánosan mint reális lehetőséget kezdte tárgyalni az emberi fejtranszplantációt.

Már 2017-ben sor kerülhet rá

Véleménye szerint a beavatkozás meghosszabbíthatná azoknak az embereknek az életét, akiknek a testét – de nem a fejét – valamilyen gyógyíthatatlan betegség, például visszafordíthatatlan ideg- vagy izomsorvadás, illetve megállíthatatlan daganat támadta meg. Canavero szerint elérkezett az idő, amikor a legnagyobb technikai nehézségek – nevezetesen az agy összekapcsolása az új test gerincvelőjével, és az immunrendszer okozta szervkilökődés megakadályozása – elvben leküzdhetők, így az első humán műtéti beavatkozásra akár 2017-ben is sor kerülhet.

Sergio Canavero a TEDx Limassol 2014-es előadássorozatánForrás: TEDx Limassol/YouTube

Canavero júniusban, az Amerikai Ideg- és Ortopédsebészek Akadémiájának (AANOS) éves konferenciáján szeretné hivatalosan bejelenteni a projektet. De vajon a társadalom kész megbirkózni a fejátültetés erkölcsi vonatkozásaival? És csakugyan tart már itt a tudomány?

Az első sikeres átültetés

Az első sikeresnek mondható fejátültetést Vlagyimir Gyemihov szovjet sebész végezte 1954-ben. Egy kölyökkutya felsőtestét (a fejét, vállát és mellső lábait) varrta hozzá egy nagyobb kutya hátához úgy, hogy az átültetett csonka állatot bekapcsolta a befogadó szervezet vérkeringésébe. Gyemihov többször is megismételte a kísérletet, de az átültetett fej 2-6 napnál hosszabb ideig sosem élt túl.

Az első olyan fejátültetést, amelyben az egyik állat saját fejét ténylegesen kicserélték egy másikéra, 1970-ben hajtotta végre a Western Reserve University School (Cleveland, Ohio, USA) sebészcsapata. A Robert White vezette csoport egy majom fejét transzplantálta egy másik állat testére. Az agy és a befogadó gerincvelő összekapcsolására nem tettek kísérletet, így a majom mozogni nem tudott, de mesterséges lélegeztetéssel életben tudták tartani. A befogadó test immunrendszere kilenc nap elteltével lökte ki a ráültetett fejet.

Gyemihov egyik kutyakísérletének szenvedő alanyaiForrás: RIA Novosti/Ozerskiy Mikhail

Nincs már technikai akadálya

Bár az 1970-es évek óta nem sokan próbálkoztak újból fejátültetéssel, a szükséges sebészi technikák időközben sokat fejlődtek. Canavero úgy véli, hogy a technikai akadályok mára lényegében elhárultak. A Surgical Neurology International című szakfolyóirat februári számában megjelentetett egy cikket, melyben összefoglalja a fejátültetéshez szükséges módszertani kellékeket. Az eljárás fontos összetevője mind a test-recipiensnek tekintett fej, mind a donor-test hűtése, miáltal mindkettőben megnyújtható az oxigénhiányos szövetkárosodás nélkül átvészelt idő. A legérzékenyebb lépés a gerincvelők átvágása; ezt megelőzően mindkét nyakat kipreparálják, és az ereket csövekkel kötik össze.

Canavero szerint a gerincvelő tiszta átmetszése kulcsfontosságú. Miután ez megtörtént, a recipiens fejet ráhelyezik a donor testre, és a gerincvelőket – melyeket a sebész szorosan összefogott spagettikötegként jellemez – megkísérlik összeforrasztani. Ennek érdekében a területet a polietilén-glikol nevű vegyülettel öblítik át, és ugyanezzel még órákon át újból és újból körbeinjekciózzák. Ahogy a forró víztől összetapad a száraz spagetti, úgy segíti elő a polietilén-glikol a lipid-természetű sejthártyák összeolvadását – állítja a sebészprofesszor.

Dr. White 1970-es majomfej-átültetésének vázlatos rajzaForrás: White et al., 1970

Mesterséges kómával a gyógyulásért

Végül összevarrják az ereket és az izmokat, és a recipienst – bármiféle mozgást megelőzendő – három-négy hétig mesterséges kómában tartják. Ez idő alatt beültetett elektródok segítségével rendszeresen stimulálják a gerincvelőt, mert a kutatások azt mutatják, hogy ez elősegíti az új idegi kapcsolatok kialakulását. Canavero azt jósolja, hogy a kómából felébredve a páciensek képesek lesznek érezni és mozgatni az arcukat, és korábbi hangjukon fognak tudni megszólalni, valamint bízik abban, hogy fizioterápia segítségével egy éven belül újra járnak majd. Canavero elmondta: a módszer kipróbálására már több önkéntes is jelentkezett náluk, akik szeretnének új testet kapni.

A gerincvelők összekapcsolása

Kétségkívül a legtrükkösebb mutatvány a gerincvelők összekapcsolása. Kísérleti állatokban már bemutatták, hogy a polietilén-glikol serkenti a gerincvelőből az idegek kinövését, és Canavero először agyhalott szervdonorokon szeretné tesztelni, vajon emberben is hasonlóképp zajlik-e a folyamat. Mások ugyanakkor kétlik, hogy – még ha sikerül is – ez elegendő volna. Richard Borgens, a Purdue University (West Lafayette, Indiana, USA) paralíziskutató központjának vezetője hangsúlyozta: nincs bizonyíték arra, hogy az agy és a gerincvelő összekapcsolódása önmagában az érzékelő és mozgató funkciók helyreállását eredményezné egy fejátültetést követően.

Ha a polietilén-glikol esetleg nem működne, még akad tartalék Canaveróék tarsolyában. Megpróbálhatnak őssejteket vagy a szaglóhámból származó önmegújító sejteket beinjekciózni a gerincvelőbe. Ezen kívül a gerincvelői folytonossági hiány köré vont, a gyomorból származó hártyákkal korábban ígéretes eredményeket értek el az újra járni próbáló gerincsérült betegeknél. Ezzel együtt Canavero azt vallja, hogy bár a kémiai eljárás sikere emberben egyelőre nem bizonyított, a szóba jöhetők közül mindenképp ez a legegyszerűbb és legkisebb beavatkozással járó módszer.

A kilökődés megakadályozása

De mit tegyenek az immunrendszer okozta kilökődés ellen? Robert White majma azért pusztult el, mert az új test kivetette magából a ráültetett fejet. William Matthews, az AANOS elnöke úgy látja, ma ez már nem jelenthet komoly akadályt. Ahogy megfelelő gyógyszerek segítségével más nagy szövettömegű transzplantátumok – egész lábak, szívek, tüdők – kilökődését meg tudjuk akadályozni, úgy tudnánk megfékezni az immunválaszt egy fejátültetés esetében is.

Canavero most már nincs is egyedül terveivel. A Harbin Orvosi Egyetemen (Kína) dolgozó Hsziao-Ping Ren nemrégiben bizonyította egy egyszerűbb fejtranszplantációs műtét kivitelezhetőségét egereken. (Eredményeit a CNS Neuroscience & Therapeutics c. folyóiratban közölte.) Ren az elkövetkező hónapokban megkísérli majd Canavero műtéti protokollját egereken és majmokon kivitelezni.

Forrás: RIA Novosti/Grigoriy Sisoev

Jogi akadályok

További akadályt fog azonban jelenteni, hogy találjanak egy országot, amely jóváhagy egy ilyesfajta emberi kísérletet. Canavero legszívesebben az USA-ban végezné a kísérletet, de arra számít, hogy egy európai országban könnyebben kaphat rá engedélyt. „A valódi buktatónk az etika: a kérdés, hogy ezt a fajta műtétet el szabad-e egyáltalán végezni. Biztos, hogy sokan nem fognak vele egyetérteni.”

A bioetikával foglalkozók egy része, köztük Patricia Scripko neurológus és bioetikus a kaliforniai Salinas Valley Memorial Healthcare System-től úgy véli, hogy a műtét erkölcsi megítélése leginkább attól függ, miként definiálja valaki az emberi életet.

„Véleményem szerint ami sajátosan emberivé tesz bennünket, az az agykérgünkben lakozik. Ha valaki az agykérget módosítja, azzal magát az embert változtatja meg, és ennek az etikus volta kétséges lehet. Ám ebben az esetben az agykéreg módosításáról nincs szó.” Hozzáteszi ugyanakkor, hogy sok kultúra azért ellenezné a műtétet, mert hitük szerint az emberi lélek nem korlátozódik az agyra.

Ezen felül – csakúgy, mint bármilyen úttörő jellegű procedúra esetén – félelmek támadhatnak akörül is, hogy hová vezethet mindez. Nem ez-e az első lépés a lejtőn? Nem kezdik-e majd az emberek pusztán kozmetikai okokból lecserélni a testüket? Scripko – aki egyébként nem hisz benne, hogy a műtét valaha is valóra válik – nem lát ilyen veszélyt.

„Ha a fejátültetés csakugyan megtörténne, akkor is mindenképp különlegességszámba menne. Nem lenne elégséges ok, ha valaki azzal jön: nézze, doki, öregszem, fájnak az ízületeim, ideje új test után néznem, ami szebb és jobban működik.”

Az orvosok is ellenzik

Kevéssé meglepő módon az orvostársadalom is vonakodik felkarolni az ötletet. A sztorit e heti számában tárgyaló New Scientist által megkeresett sebészek legtöbbje nem kívánt nyilatkozni a felvetésről, vagy úgy értékelte, hogy az egész túl „elszálltan” hangzik ahhoz, hogy komolyan lehessen venni.

Harry Goldsmith, a University of California, Davis klinikai idegsebész professzora például, noha ő maga több olyan műtétet is végrehajtott, mellyel gerincsérülteket segítettek hozzá a járóképességük visszaszerzéséhez, olyan léptékű vállalkozásnak tartja Canaveróék vízióját, amely aligha hozható tető alá.

„Nem hiszem, hogy valaha is sikerülne, annyi problémát vet fel. Egy egészséges embert négy hétig kómában tartani – ezt egyszerűen nem lehet megtenni.”

Nick Rebel, a Nemzetközi Sebészkollégium egyesült államokbeli tagozatának igazgatója kiemelte: bár az AANOS-szal együtt lehetőséget biztosítanak Canavero számára a tervének ismertetéséhez, ez nem jelenti azt, hogy támogatnák a nézeteit.

„Alkalmat kínálunk neki, hogy elindítsa a projektjét. A nemzetközi sebésztársadalom sok kiemelkedő alakja ott lesz a konferencián; kiderül, milyen lesz az ötlet fogadtatása.”

Forrás: AFP/DPA/Gambarini Federico

A támogatók szerint is korai a megvalósíthatóságról beszélni

Az AANOS-elnök Mathews lelkesebb a projekttel kapcsolatban: „Én támogatom a gerincvelői fúzió gondolatát, és egyetértek azzal, hogy a fejátültetésnek számos területen volna létjogosultsága. De az időzítés dolgában nem értek egyet Canaveróval. Szerinte elérkezett a perc, szerintem még nagyon messze van.”

Canavero maga filozofikusan fogalmazott: „Épp ezért hozakodtam elő a dologgal két éve. Hogy az emberek elkezdjenek beszélni róla. Persze ha a társadalom nem akarja, én nem fogom megcsinálni. De hogy az USA-ban és Európában nem akarják, az még nem jelenti azt, hogy nem fogja valaki valahol máshol megcsinálni. Én szeretném a helyes utat járni, de mielőtt a holdra indulnék, meg kell bizonyosodnom róla, hogy más is velem tart.”