A szem ideghártyájának éleslátásért felelős területe az úgynevezett sárgafolt (macula lutea). Ha ez az alig több mint egy milliméter átmérőjű terület károsodik, szerkezete elfajul, akkor nem látjuk tisztán azt, amire ránézünk - miközben a látóterünk szélén, az úgynevezett perifériás látásunk megmarad.
Aki (szerencsére) nem érintett a betegségben, az tegye a két kezét a szeme elé és próbáljon meg úgy olvasni, hogy csak oldalra lát ki. Kétségbeejtő helyzet, olyannyira, hogy ez az állapot komoly pszichés megterhelést okoz, és az önálló életvitelt teszi gyakorlatilag lehetetlenné.
Mert az még csak hagyján, hogy ha valaki fotókat mutat a nyaralásáról és nem igazán látjuk, de ha az utcán nehezen közlekedünk, ha a konyhában épp azt nem látjuk, amit főzés közben csinálnánk, vagy van egy kreatív hobbink (horgolás, keresztrejtvényfejtés, festés) - nos akkor valóban elkeserítő, hogy nem látjuk, ami a szemünk előtt van.
Age-related macula degeneration, vagyis rövidítve AMD az orvosi neve a betegségnek, a magyar megfelelője az időskori makuladegeneráció, amely a felnőttkorra jellemző, és a korral haladva egyre gyakoribb, ezért talán nem is meglepő, hogy ez a szembetegség a fejlett világban bekövetkező látásvesztések leggyakoribb oka.
Magyarországon a becslések szerint évente akár 6000 súlyos látásromlással élő új beteget is regisztrálnak, és az esetek nagy részéért az AMD a felelős. Sajnos végül vakság is bekövetkezhet: a 60 év feletti korosztályban az esetek több mint 20 százalékában tehető felelőssé a teljes látásvesztés kialakulásáért ez a betegség.
Az időskori makuladegeneráció kockázati tényezői:
- az életkor (50-től felfelé egyre gyakoribb),
- a kék szemszín,
- családi előfordulás, halmozódás,
- dohányzás,
- a nem megfelelő táplálkozás,
- a szemet érő erős fény (főleg annak a kék és az UV színtartománya).
Nők között gyakoribb a betegség.
A macula lutea vagy sárgafolt - melynek károsodása fekete foltként jelenik meg a látómezőben - a szem ideghártyáján található, fényérzékelő idegvégződésekben gazdag terület. Ez van a látótér középpontjában, ezért az ide vetülő képet látjuk élesen. Az idő múlásával egyre több érzékelő sejt pusztulhat el ezen a területen visszafordíthatatlan folyamatként.
A sejtpusztulás pontos oka ismeretlen. K ét fajtája van a betegségnek: száraz és nedves. A száraz AMD lassan, de folyamatosan súlyosbodik, ilyenkor kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel az elvékonyodott látóhártyában, és apró, sárgás színű lerakódások valamint kísérő festékfoltok (pigmentek) jelennek meg. Akár évtizedek is eltelhetnek a kezdődő tünetektől a végleges látáskiesésig. Ez a kóros állapot nem gyógyítható, nem kezelhető, ám elég jól megelőzhető, vagy kialakulásának elején az állapot rosszabbodása késleltethető.
Ám tíz esetből egyszer a betegség másik formájai, a nedves AMD alakul ki. Ilyenkor az ideghártya alatt húzódó érhártyában képződnek olyan abnormális erek, amelyekből folyadék és vér (tehát oda nem való nedvesség) szivárog, és így elpusztulnak az ott lévő fényérzékeny sejtek (csapok és pálcikák). Ennél a formánál valamelyest lehet javítani a helyzeten az érképződés gátlásával - ám a betegség ennek a formája egészen gyorsan kialakulhat.
Mivel a betegségre nincs gyógymód, ezért csak a megelőzésben bízhatunk. Az előbbiekben felsorolt okok közül van néhány, amelyet nem tudunk befolyásoln (az életkor, a kék szemszín és a családi halmozódás adott), emiatt a többi tényezőn kell változtatunk. Már csak ez okból is érdemes letenni a cigarettát, ha valaki dohányzik. Szükséges (és kellemes is) a szemet érő erős fény elleni védelem, főleg a kék és az UV színtartományú fény szűrése.
És fontos a vitamindús táplálkozás, mert főleg egy bizonyos anyag, a lutein játszik szerepet a sárgafolt károsodásának megelőzésében: lerakódik a sárga folt környékén és védi a területet a károsító oxidáló anyagokkal szemben. A lutein természetes zöld és sárga festékanyagot tartalmazó zöldségfélékből és gyümölcsökből nyerhető ki, ám ha valaki ezekből nem fogyaszt elegendőt, akkor érdemes gondoskodni a pótlásáról. A kutatások szerint főleg az A-, C-, és E-vitamin hasznos, illetve a flavonoidok. Szemvédő luteinben és zeaxantinban gazdag ételek a kukorica, borsó, káposzta, spenót, brokkoli, és a kelbimbó.
Ha tehát valaki kék szemű, a családjában előfordult már időskori makuladegeneráció, esetleg még dohányzik is, akkor egyrészt megelőző célzattal lehet luteint szedni, másrészt az első olyan jelre, amikor feltűnik, hogy a látótér központjában megváltozik az érzékelés (homályos, torzult vagy más színű a kép) azonnal orvoshoz kell menni. Az időben elkezdett luteinpótlás lassíthatja a romlást.