Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Virginiai Egyetem (Egyesült Államok) tudósai korábban ismeretlen összeköttetést azonosítottak az agy és az immunrendszer részét képező nyirokkeringés között. A tankönyvi adatokat felülíró felfedezésről a kutatók Nature-ben számoltak be, de a jelentős eredményről a napi sajtó – így a brit The Guardian – is hírt adott.
Legjobb tudásunk szerint ezeknek az ereknek nem kellett volna ott lenniük”
– nyilatkozta a kutatást vezető Jonathan Kipnis. – „Én azt gondoltam, testünk feltérképezése nagyjából a múlt évszázad közepe táján befejeződött, és további számottevő felfedezésekre nem számíthatunk. Úgy tűnik, tévedtem.”
Az újonnan szerzett ismeret segíthet megérteni az immunrendszer működése és a legkülönbözőbb agyi rendellenességek – így a depresszió vagy az Alzheimer-kór – között fennálló összefüggéseket.
Idén közölt például egy másik csoport egy tanulmányt, mely szerint az autoimmun diabéteszben szenvedő betegeknél 65 százalékkal nagyobb az elbutulás esélye.
Egy további tanulmány arra hívta fel a figyelmet, hogy azok az Alzheimer-kóros betegek, akik egy hat hónapos megfigyelési időszak alatt ismétlődő légúti fertőzéseken estek át, négyszeres hanyatlást mutattak a memória-tesztekben azokhoz képest, akik a legkevesebb fertőzést szedték össze. Egyik tanulmány szerzői számára sem volt azonban világos, állhat-e a megfigyelt összefüggések hátterében valamilyen élettani folyamat, vagy azok csupán a betegek életmódjának hatását tükrözik.
A Kipnis és munkatársai által felismert nyirokerek azt sejtetik, hogy
az immunrendszer és az agy szorosabb élettani összeköttetésben állnak egymással, mint gondoltuk.
A nyirokerek a vérerekhez hasonlóan egész szervezetünket behálózzák, ám azoktól eltérően nem zárt, hanem nyitott keringési rendszert képeznek – a legkisebb nyirokerek a sejtek között szabadon végződnek –, és vér helyett szövetközti folyadékot, benne pedig immunsejteket szállítanak.
Az anatómia egészen mostanáig úgy tartotta, hogy az agynak nincs közvetlen elvezetése a nyirokkeringés felé, azonban a jelek szerint az eddig ismeretlen nyirokerek mégis belépnek az agyburkokba.
„Az orvostanhallgatók számára készült gyakorlati tankönyvekben az agy boncolásához adott első útmutatás rendszerint az, hogy távolítsák el az agyburkokat” – magyarázza Kipnis, hogyan maradhatott ezeknek az ereknek a léte mindeddig titokban. Ők azonban pont ezt a viszonylag mellőzött szerkezetet tanulmányozták.
Miután megtalálták a módját, miként rögzítsék az egér agyburkait egy mikroszkópi tárgylemezre, a teljes anatómiai struktúrát egészében át tudták tekinteni. Így szúrt szemet, hogy egyes sejtek nyilvánvalóan sorokba rendeződnek, vagyis térben elképzelve csöveket alkotnak.
Mint kiderült, ezekben a csövekben agy-gerincvelői folyadék – az agy sajátos sejtközötti állománya – áramlik,
s a folyadékkal együtt immunsejtek is utaznak. Ez – egyéb sajátságokkal együtt – minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy nyirokerekről van szó, amelyek a folyadékot és a sejteket a nyaki nyirokcsomók felé szállítják.
Bár a kutatást egereken végezték,
a tudósok bizonyosak benne, hogy ugyanez a struktúra az emberekben is megtalálható
, és előzetes kísérleteik eredménye alátámasztani látszik ezt a meggyőződést.
Véleményünk szerint ezek a nyirokerek fontos szerepet játszanak valamennyi olyan neurológiai betegségben, amely az immunrendszer közreműködésével alakul ki”
– hangoztatta Kipnis. – „Az Alzheimer-kórosok agyában például nagy fehérje-aggregátumok halmozódnak fel, talán pont azért, mert ezeken a nyirokereken keresztük valami nem távozik el maradéktalanul.” Hozzátette: egy olyan, egész szervezetre kiterjedő immunzavaros állapot, mint a diabétesz, csökkentheti az agynak a kártékony fehérjék eltávolítására irányuló képességét.
Más, Kipnis csoportjától független szakértők, miközben elismerik a felfedezés anatómiai jelentőségét, egyelőre vonakodnak az agyi betegségek keletkezését illetően messzemenő következtetéseket levonni.
Nick Fox, a londoni University College neurológia-professzora például megjegyezte: a Kipnisék által idézett járványtani adatok, amelyek összefüggést sejtetnek az immunműködés és az elbutulás között,
semmit nem mondanak a két jelenség ok-okozati viszonyairól.
Rámutatott arra is, hogy az immunrendszert fékező gyulladáscsökkentők klinikai kísérletekben nem bizonyultak hatékonynak az Alzheimer-kór ellen, bár elismerte: elképzelhető, hogy a betegek túl későn kezdték szedni őket.
James Nicoll neuropatológus, az Southamptoni Egyetem tanára azt rótta fel, Kipnisék vajon miért nem tettek komolyabb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az agyi nyirokerek létét emberben is bizonyítsák. „Nyilván nem ismételhették meg valamennyi kísérletüket emberen, de eleget elvégezhettek volna ahhoz, hogy hitelt érdemlően igazolják a csatornák meglétét” – fogalmazott.
Nicoll kollégája, az agyi keringés öregedésével foglalkozó Roxana Carare pedig kiemelte: a leírt kapcsolat az agyburkot és nem közvetlenül az agyszövetet köti össze a nyirokkeringéssel, tehát az agyszövet betegségeire gyakorolt hatás feltételezése kis logikai ugrást igényel.
