Amit mi megfázásnak, meghűlésnek nevezünk, az tulajdonképpen vírusfertőzés. Vagy ritkábban baktérium, vagy még ritkábban más kórokozó. Soha nem csupán a hideg kell hozzá, sőt az tulajdonképpen akár el is hagyható, hiszen szoktunk nyáron is megfázni, igaz, sokkal ritkábban. Az az igazság, hogy kétszáz körüli azon rhinovírusok száma, amelyekről kimutatták, hogy orrnyálkahártya-gyulladást képesek okozni, azt, amit mi náthának, megfázásnak címkézünk.
Illetve persze menetrendszerűen érkezik novemberben az influenzavírus, ami (ha nem kérünk oltást ellene) még az egészségeseket is ágynak dönti, az idős vagy krónikus beteg emberekre pedig sajnos kifejezetten veszélyes,
mivel az ezzel járó magas láz nagyon megterheli a szervezetüket.
Ezek a kórokozók megtalálhatók a környezetünkben szinte az év egészében. Kisebb koncentrációban ugyan, de kimutathatók a levegőben, az állandóan megérintett tárgyakon. Ha pechesek vagyunk, akkor az év bármely szakában meglephet minket egy jó kis torokfájás vagy nátha.
Több oka van annak, hogy mégis ősszel és télen leszünk leggyakrabban betegek. A kórokozóknak a nyári forróságnál jobban kedvez az őszi-téli-tavaszi párásabb, hűvösebb idő.
Arról nem is beszélve, hogy ezekben a hónapokban az emberek fogékonyabbak a fertőzésekre: az állandó hideg, a kevés napsütésből adódó D-vitamin-hiány, sokaknál a sötét miatt kialakuló depressziós időszakok és az ezt kísérő rossz közérzet, az élelmiszerekből bejutó vitamin mennyiségének csökkenése ezekben a hónapokban legyengíti, védtelenebbé teszi a szervezetünket.
Ha mindez nem lenne elég: kiszárad a nyálkahártyánk a fűtéstől,
a kevéssé szellőztetett helyiségekben pedig nagyobb koncentrációban hemzsegnek a kórokozók,
régóta tudott, hogy zárt légtérben a vírusfertőzés esélye is megnő.
Nem önmagában a hideg okozza a betegséget, különösen nem, ha megfelelően, rétegesen öltözve, jó egészségi állapotban kezdjük a szezont. Ám a nem megfelelő, túl lenge ruházat, az átnedvesedett cipő a test lehűlését okozza, ez pedig közvetve megfázásveszélyes.
Ilyenkor a végtagok vagy egyes (kiálló) szervek hajszálerei összehúzódnak,
romlik a keringés és ezzel együtt a sejtek oxigénellátása is.
Ettől a szervezet ellenálló-képessége gyengül, és máris védtelenebbé válunk a kórokozók támadásával szemben. Ilyen módon tehát van köze a hidegnek a megfázáshoz.
Azt tudjuk, hogy a levegőben jó sok vírus és baktérium lebeg körülöttünk, és ha valaki a közelünkben tüsszent, akkor el is húzódunk.
Bár ennek kicsi a jelentősége, mert köhögéssel körülbelül 3000 váladékcsepp kerül a levegőbe 80 km/órás sebességgel.
A tüsszentéssel pedig akár 40 000 csepp is távozhat, és sebességük meghaladhatja a 160 km/órát.
Ezért reménytelen időben arrébb kerülnünk a forrástól. Tehát bizton be is szívjuk a kórokozókat – ám van egy olyan mondásunk is, hogy „már megint benyaltam egy vírust” – és ennek van is értelme.
A kitüsszentett nyálban lévő cseppecskék ugyanis lerakódnak a fertőzött ember környezetében lévő tárgyakra,
illetve ha a tenyerébe tüsszent, akkor az általa, mosatlan kézzel megfogott használati eszközökre. Így sajnos a közintézmények kilincsei, a járművek kapaszkodói, a munkahelyi, közös használatú tárgyak (számítógépek billentyűzete, egere, telefonkagyló, hűtőgép ajtaja) is fertőzés forrása lehet.
Természetesen nem az a megoldás, ha búra alatt élünk tavaszig. Inkább védjük magunkat többféleképpen is: egyrészt az influenza ellen kérjünk oltást (novemberben érkezik a rendelőkbe, patikákba), és figyeljünk a higiéniára.
Mossunk gyakran kezet, kerüljük a zsúfolt helyeket, ahol nagy számban fordulhatnak elő kórokozók, és öltözzünk megfelelően, hogy a kihűléssel ne adhassunk lehetőséget a kórokozóknak könnyedén bejutni a szervezetünkbe. És persze tartsuk a szervezetünket jó állapotban, hogy a védekezőrendszerünk is gördülékenyen tehesse a dolgát.