Amikor stresszes helyzet ér bennünket, akkor általában két választásunk van. Vagy a kesztyűt vesszük fel, vagy a nyúlcipőt: harcolunk vagy menekülünk.
Mindkét esetben számos hormon választódik ki a szervezetünkben pillanatokon belül.
A mellékvese parancsot kap, hogy adrenalint, noradrenalint és kortizolt szabadítson fel. Az adrenalin felelős azért, hogy a pulzusszám hirtelen, akár egy másodpercen belül megnő,a szív erei kitágulnak, a vérkeringés gyorsul, és megemelkedik a vérnyomás.
Mélyebben lélegzünk, több oxigén jut a szervezetünkbe, fokozódik a létfontosságú szervek oxigén- és energiaellátása minden más, perifériás rendszer kárára. A bőr erei beszűkülnek (hogy máshová több vér juthasson), emiatt elsápadhatunk.
A tápcsatorna erei is szűkülnek, a bélmozgás csökken.
De ez nem okozhat hasmenést (hiszen abban az esetben éppen gyorsulna, erősödne a bélmozgás) és hasgörcsök sem jelentkezhetnek, mert akkor képtelenek lennénk például stresszes állapotban futni vagy harcolni.
A másik felszabaduló hormon, amit stresszhormonként is ismerünk, a kortizol. Ennek hatására a máj glikogénlebontása fokozódik, megnő a vércukorszint és
emelkedik az agy glükózfelhasználása is abból a célból, hogy pillanatok alatt átlássuk a helyzetet és jó döntést hozhassunk.
(Ezért van az, hogy például vizsga idején vagy fontos állásinterjún jól vág az eszünk).
A kortizol hatására megnő a szövetek helyreállításához szükséges anyagok mennyisége a szervezetben – így ha sérülés ér bennünket harc vagy menekülés közben, akkor nagyobb az esély az életben maradásra. Viszont ezzel együtt minden „luxusnak”számító folyamatot visszafog: csökken az az immunrendszer működésére fordított energia, és elvonja az energiát az emésztőrendszertől, a reproduktív rendszertől, a növekedési folyamatoktól is.
A hasmenés az, amikor a felgyorsult bélmozgások (bélperisztaltika) miatt tápanyagokban gazdag, tökéletlenül emésztett béltartalom jut a vastagbélbe.
Ez vegetatív működési zavar esetén is kialakulhat.
Ha sem a stresszhelyzetben termelődő adrenalin, sem a kortilzol nem okozója a hasmenésnek, akkor mégis miért szenvednek ettől olyan sokan? A jelenség hátterében a szintén stressz hatására felszabaduló, úgynevezett kortikotropin-felszabadító faktor áll.
Ez ugyanis közvetlenül hat a vastagbél receptoraira, és sajnos, annak mozgékonyságát fokozza. Emiatt hallunk kluttyogó, morgó hangokat a hasunkból, és ez okozza az erőteljes mozgásokat, görcsöket, a sürgető ingert. A stressz ingerli a vagus- és kismedencei (paraszimpatikus) idegeket, amelyek viszont ösztönzik a bélmozgást.
A szimpatikus idegek izgalma miatt az arra hajlamos embereknél ellazulhat a belső anális zárógyűrű is. A felgyorsult bélmozgás, az azt kísérő görcsök és az ellazult záróizom hirtelen székletürítési ingert okoznak – mi pedig futhatunk a mellékhelyiségbe. Nem jó hír, hogy az emiatt bekövetkező aggodalom tovább erősíti ezt a folyamatot.
Nem mindenkire van ilyen hatással a stressz,
vannak olyan típusú emberek, akik erre valahogy érzékenyebben reagálnak.
És nem is erre a hirtelen támadó, azonnali megoldást követő stresszre, hanem az elhúzódó, órákig, napokig, hetekig, hónapokig tartó feszült helyzetekre. Ha csupán egy-két látogatást eredményez a mellékhelyiségben a bennünket ért izgalom, akkor az még a könnyebbik eset.
Ám vannak helyzetek, amikor a stressz állandósult hasmenést okoz. Ennek már nem egy-egy pulzusszám-növelő esemény (randi, állásinterjú, vizsga, prezentáció, szereplés) az okozója, hanem valamely drasztikus pszichés terhelés: közeli hozzátartozó balesete, halála, szakítás, válás, a munkahely elvesztése vagy új helyen való kezdés.
Ha mindez nem lenne elég, az idegeskedő emberek hajlamosak össze-vissza enni mindent a stressz hatására. Túl sokat, túl sokfélét, egymással összevesző dolgokat is.
Ezt tetézheti, ha sokat kávéznak, esetleg még dohányoznak,
vagy minden este iszogatnak amúgy „levezetésképp”. Ezek sem tesznek jót az amúgy is háborgó beleknek.
Mivel rendkívül zavaró, a közérzetet rontó problémáról van szó, nem érdemes tétlenül tűrni. Egyrészt azok, akik a stresszre hasmenéssel, hasfájással, hasgörcsökkel reagálnak, idegesebb természetűek, idegileg labilisabbak. Nekik nagyon jót tesz, ha megtanulnak lazítani, ha elsajátítják a stresszoldás lépéseit.
Ezen túlmenően
az előre várható stresszhelyzetre lélekben is fel kell készülniük.
Ha tudják, hogy nyilvánosság előtt kell szerepelniük, ha új munkahelyen kezdenek vagy fontos beszélgetés előtt állnak, akkor érdemes végiggondolni, hogy miként kell reagálni a történésekre. A konkrét hasgörcsös, hasmenéses helyzetek miatt pedig érdemes magunknál tartani görcsoldót, hasfogót.
(A cikket a Sanofi-Aventis Zrt. támogatta.)