Van, aki a vízre allergiás

Bár a víz elengedhetetlen az élethez, a sors furcsa fintora folytán néhány emberben allergiás reakciót okoz. Ez nemcsak a tisztálkodásban, de még az ivásban és az étkezésben is jelentős problémát okoz.

Az emberi agy és szív 70 százaléka, a tüdő 80 százaléka, de még a csontok 30 százaléka is vízből áll. Az életben maradáshoz nagyjából 2,4 liter vizet kell naponta fogyasztani (beleértve a táplálék víztartalmát is).

Bőrpír, csalánkiütés

Nagyon ritka esetben azonban előfordul, hogy valaki a vízre allergiás. Ezt az állapotot nevezik szaknyelven aquagén urticariának. Ilyen esetben a vízzel való érintkezés bőrpírt, de akár súlyos csalánkiütéssel járó allergiás reakciót okoz.

Forrás: Wikimedia Commons

Egy amerikai tinédzsernél, Alexandra Allennél 2013-ban diagnosztizálták a betegséget. Vízallergiája miatt a lánynak heti kétszer ötperces hideg zuhanyra kell szorítania a tisztálkodási rituáléját. A haját rövidre vágatta és vegetáriánus lett, hogy minél kevésbé zsírosodjon a bőre.

Még sírni sem szabad

„Azt mondták, hogy néha bedagadhat a torkom, ha vizet iszom, de egyvalamit megtanultam azóta, mindenkinek meg kell birkóznia valamivel az életben” – mondta Allen a People magazinnak.

A vízallergiában szenvedőknek tartózkodniuk kell bizonyos nagy víztartalmú gyümölcsök és zöldségfélék fogyasztásától, valamint sokszor diétás üdítőket kell fogyasztaniuk tea, kávé vagy gyümölcslé helyett.

Forrás: Flickr

Azonkívül, hogy figyelniük kell az étrendjükre, még több más biológiai tényezőt is szemmel kell tartaniuk.

Így például kerülniük kell az izzadást és a sírást.

Óvakodniuk kell az esőtől és a nedves körülményektől, hogy elkerüljék a kiütéseket, a duzzanatokat és a fájdalmat.

Az életkorral enyhül

Az aquagén urticaria első esetét 1963-ban írták le. Egy 15 éves lány bőre lett tele kiütésekkel vízisízés után. A betegséget ezt követően súlyos vízérzékenységként definiálták, amelynek tünetei a víznek kitett bőrfelületen percek alatt megjelenő viszkető kiütések.

Az állapot gyakoribb nőknél, és rendszerint a pubertás folyamán fejlődik ki. A háttérben valószínűleg valamilyen genetikai hajlamosító tényező áll.

Az orvosi szakirodalomban kevesebb mint száz esettanulmány jelent meg. A kezelési és a diagnosztizálási kutatások hiánya miatt nehéz az állapot felismerése és enyhítése (gyógyítása egyelőre nem lehetséges). Egyeseknél azonban jó eredményt értek el a más allergiáknál is bevált antihisztaminos kezeléssel. A betegségben szenvedőket egy dolog vigasztalhatja: a korral általában csökken a tünetek súlyossága.