Meglepő javaslattal szabnának gátat a nemiszerv-csonkításnak

2016.02.23. 19:32

Nőgyógyászok olyan alternatívát próbálnak javasolni a női nemiszerv-csonkítást gyakorló kultúráknak, amely összeegyeztethető volna a hagyományaikkal, ugyanakkor a nőket megvédené a brutális beavatkozásoktól.

A Journal of Medical Ethics orvosetikai folyóirat amerikai szerzői, Kavita Shah Arora és Allan J. Jacobs a női nemiszerv-csonkítás kegyetlen gyakorlatát olyan módon próbálnák felszámolni, hogy kompromisszumos megoldást kínálnának a hagyományaikhoz ragaszkodó kultúráknak: elégedjenek meg egy szimbolikus beavatkozással, például egy apró vágással, amely látható nyomot hagy ugyan, de a női nemiszervnek se a funkcióját, se az érzékelő képességét nem érinti hátrányosan.

Cserében ezt a humánusabb gyakorlatot legalizálhatnák az Egyesült Államokban. A szerzők szerint a javasolt kompromisszum úgy óvná meg a lányok és fiatal nők egészségét, hogy közben tiszteletben tartaná az érintett közösségek kulturális és vallási hagyományait.

Ma is virágzik Afrikában a kegyetlen hagyomány

Harmincévnyi folytonos ellenkampány dacára a női nemiszerv csonkításának gyakorlata ma is virágzik Afrika számos országában, illetve az innen kivándorolt közösségekben világszerte. Az adatok arra vallanak, hogy legalább 200 millió ma élő nő szenvedte el a nemiszerv-csonkítás valamelyik változatát.

A női nemiszerv-csonkítások befejezésére felszólító plakát UgandábanForrás: Picasa

A számunkra egyértelműen barbár gyakorlatot eddig semmiféle törvénykezési eszközzel nem sikerült visszaszorítani; a cikk írói szerint ezekkel a próbálkozásokkal legfeljebb a föld alá szorítják, de meg nem szüntetik a praxist. Nem azt állítjuk, hogy a női nem szerven végrehajtott bármilyen beavatkozás kívánatos volna” – hangsúlyozzák a szerzők –, „csupán amellett érvelünk, hogy bizonyos beavatkozásokat a liberális társadalmaknak meg kell tűrniük.”

Az adatok arra vallanak, hogy legalább 200 millió ma élő nő szenvedte el a nemiszerv-csonkítás valamelyik változatátForrás: Wikimedia Commons

Először is – így a szerzőpáros – a „női nemiszerv-csonkítás” kifejezést a kevésbé felkavaró „női nemiszerv-módosító beavatkozásra” kellene cserélni.

Ezzel jeleznék a két procedúra és a velük járó veszélyek közti különbséget, és elkerülnék az érintett közösségekben fontos kulturális gyakorlatként megélt művelet démonizálását. A „csonkítás” szó nem is írná le helyesen az általuk felvetett alternatívát, amely meglátásuk szerint sokkal inkább hasonlítható a kozmetikai fogászathoz, a mellnagyobbításhoz, vagy éppen a szeméremajak-plasztikához, amiért „tehetős nők dollárezreket adnak ki”.

Négy kategória

A női nemiszerven ejtett sebzéseket a mostani rendszer szerint négy kategóriába osztják, amelyből a IV-es típus a legártalmasabb és legveszélyesebb. A szerzők új osztályozást vezetnének be, amely nem a beavatkozásra magára, hanem annak hatására koncentrál.

Az általuk javasolt rendszer szerinti 1-es kategóriába azok az eljárások tartoznának, amelyek – amennyiben megfelelően hajtják őket végre – hosszú távon nem befolyásolják a női nemiszerv megjelenését és funkcióját. Lehetséges példaként említik a szeméremtesten ejtett apró vágást.

A kenyai Masai törzsbe tartozó nőkForrás: AFP/Simon Maina

A 2-es kategóriába azokat a beavatkozásokat sorolnák, amelyek kis mértékben megváltoztatják ugyan a női nemiszerv küllemét, de sem a termékenységet, sem a szexuális örömre való képességet nem érintik tartósan. Ide tartozna például a csikló fitymájának visszahúzása vagy a szeméremajak plasztikázása.

A 3-astól 5-ösig terjedő kategóriák fednék le mindazokat a beavatkozásokat, amelyek csonkolással vagy roncsolással járnak, ezért tartósan kártékonyak úgy a teherbe esés és gyermekszülés képességére, mint a szexuális élvezetre nézve. E műveletek közé tartozik a csikló eltávolítása, vagy a hüvely kauterizációja (égetése). A szerzők természetesen e praktikák betiltását javasolják.

Több afrikai törzs kultúrájának szerves részét képezi a nők körülmetéléseForrás: AFP/Simon Maina

Érvelésük szerint az 1-es és 2-es kategóriába eső műveletek nem különböznek lényegileg a férfi körülmetéléstől, amit szintén csak a legritkább esetben végeznek terápiás céllal, és ami mégis széles körben elfogadott és legális a liberális társadalmakban.

A női nemiszerv-módosítás e formáinak korlátozása „kulturális érzéketlenségről, felsőbbrendűség-tudatról és a nők irányában megnyilvánuló diszkriminációról árulkodna” – vélekednek, hozzátéve: ez a kompromisszum lehet az ára annak, hogy a lányokat és fiatal nőket a nemiszerv-csonkítás sokkal brutálisabb formáitól megóvjuk.

A nők fölötti hatalomgyakorlás szimbóluma

Amint az ilyen érzékeny témát feldolgozó cikkek esetében várható, a folyóirat szerkesztői a lap ugyanazon számában több szakértői kommentárt is megjelentetnek. Ruth Macklin, a New York-i Albert Einstein College of Medicine tanára például a cikkhez fűzött véleményében kitart amellett, hogy az 1-es és 2-es kategóriába sorolt műveletek nem vehetők egy kalap alá a férfi körülmetéléssel.

Tüntetés a nők körülmetélése ellen AfrikábanForrás: AFP/Marco Longari

„A párhuzam talán megállja a helyét, amíg csak a művelet okozta kár mértékéről van szó, ám a női nemiszerv-módosítás eredetére és máig érvényes szimbolikus tartalmára már nem terjed ki” – érvel a professzornő. – „Nem kétséges ugyanis, hogy a női nemiszerv-módosítás – konkrét formájától függetlenül – mind eredetét, mind célját tekintve a nők fölötti rendelkezésről szól.”

Majd e gondolatokkal zárja véleményét: „A kultúrák lassan változnak. De a civil szervezetek, mindenekelőtt a helyi és regionális női szerveződések hathatós támogatásával igenis megszabadulhatunk egy olyan kulturális hagyománytól, amely – még a legkevésbé ártalmas formájában is – a nők fölötti hatalomgyakorlást szimbolizálja.”

Jogi bonyodalmak

Egy másik kommentár írója, a New York-i Hastings Center Bioetikai Kutatóközpontban dolgozó Brian D. Earp más oldalról kifogásolja a javaslatot: szerinte a minimális nemiszerv-módosítás engedélyezése véget nem érő jogi és szabályozási bonyodalmakat szülne, számos orvosi és szexuális problémát támasztana, ezért végeredményben fiaskóba torkollana.

Szerinte ahelyett, hogy a férfi körülmetélés gyakorlatát továbbra is megtűrnénk, és mércéül használnánk azt a női nemiszerv-módosítás enyhébb formáinak engedélyezésekor, valójában mindkét fajta beavatkozással szemben kevésbé megengedő álláspontot kellene elfoglalnunk.

Egy malajziai fiú sír, közvetlenül a körülmetélése után Kuala Lumpurban. Brian D. Earp szerint a férfi körülmetélés gyakorlatával sem volna szabad megengedőnek lenniForrás: MTI/EPA/Fazry Ismail

„Összességében úgy vélem, hogy egyik nemhez tartozó gyermekeket sem szabad kitenni egészséges intim testrészeik károsításának vagy részleges eltávolításának, legalábbis semmiképp sem az előtt a kor előtt, amikor már értik, mit kockáztatnak egy ilyen beavatkozással, és a hozzájárulásukat adják a művelethez” – írja.

Más megközelítés kell

Hasonló szemszögből kritizálja az amerikai nőgyógyász-páros felvetéseit a harmadik kommentárt jegyző Dr. Arianne Shahvisi, a Sussex-i Egyetem etikai tanszékének munkatársa, aki szerint a javasolt minimalista megoldások aligha fogják beteljesíteni a művelet eredeti célját és szándékát, ami nem más, mint a női nemiszerv esztétikumának megváltoztatása és a nők szexuális vágya fölötti kontroll gyakorlása.

Masai törzsbe tartozó fiatal lányokForrás: AFP/Tony Karumba

Érzése szerint a szerzőknek ugyanezzel az erővel a körülmetélés helyett is minimalistább megközelítést kellene javasolniuk. „A beavatási szertartások mindannyiunk számára nagy jelentőséggel bírnak, de senkinek sincs joga visszavonhatatlan változtatásokat eszközölni egy másik személy testén annak beleegyezése nélkül” – szögezi le.

Végezetül a szerkesztő, az Oxfordi Egyetem Ethox Központjában dolgozó Dr. Michael Dunn is megszólal: „Még ha a szerzők állásfoglalása vitatható is, véleményük közlésével világos szándékai voltak folyóiratunknak: azáltal, hogy a női nemiszerv-csonkítás legkülönbözőbb formáit etikai elemzésnek vetjük alá, erősebb pozícióból indulunk majd, amikor sor kerül a nemiszerv-módosítás védhetetlen változatai elleni jogi beavatkozások kidolgozására és finomhangolására.”

KAPCSOLÓDÓ CIKK