Tíz kilométer az egészségért

2016.04.14. 14:07

A futás egészségre gyakorolt pozitív hatásaival Dunát lehetne rekeszteni, mégis majdnem nulláról kezdeni egy tíz kilométeres távra való felkészülést elég megerőltető dolog. A lényeg a fokozatosság, az óvatosság, és a megfelelő táplálkozás – így érdemes elkezdeni, ha kicsit hosszabb távra szeretne gyúrni.

A futás boldoggá tesz. Persze ezt úgy, hogy a Margitszigeten gyúrom a negyedik kilométert, és tudom, hogy még legalább kettőt-hármat le kellene futnom, ha április 17-ig, a Vivicittá tíz kilométeres távjáig edzésbe akarok kerülni, nem igazán érzem át. A felkészülést majdnem nulláról kezdtem – bár 14 éve futok, ha éppen nincs versenyszezon, nagyon el tudom hagyni magam, ez történt most is. A havi egyszer-kétszeri futás után hirtelen négy hét alatt kellett feltornáznom magam tíz kilométerig, ami meglepően nehezen sikerült, futómúlt ide vagy oda. 

A margitszigeti futópálya jobb az ízületeknek, mint a beton - aki teheti, itt, vagy terepen fussonForrás: MTI/Illyés Tibor

A rejtélyes futóeufória

Pedig a futás tényleg jót tesz a közérzetnek, és ezt az első néhány edzés után tapasztaltam is. Korábban már írtunk a futóeufória nevű jelenségről, aminek még mindig nem ismerjük pontosan a tudományos hátterét, csak annyit, hogy monoton, odafigyelést nem igénylő, nem túl megerőltető tempójú edzések során jelentkezik.

A futóeufória még mindig rejtély, de biztosan létezik, annak ellenére, hogy én nem éreztemForrás: Flickr

Sokáig úgy gondolták, hogy a megoldás a szervezet endorfinszintjének emelkedésében rejlik, de hamar kiderült, hogy akkor is jelentkezik futóeufória, ha az endorfinok mennyisége nem növekedik meg a szervezetben. A jelenleg a legesélyesebb magyarázat a noradrenalin, dopamin és szerotonin nevű neurotranszmitterek együttes hatását okolja a futóeufóriáért. Előbbi a pozitív izgalmi állapotért felelős, és függőséget válthat ki, a dopamin pedig a mozgás koordinálásában, a motivációban és a jutalomérzésben játszik szerepet. A szerotonin hatással van a hangulatra, valamint az alvásra és az étvágy szabályozására is . Ezek hárman, valamint az endorfinszint megemelkedése alkothatják azt a koktélt, ami a futóeufóriát okozza.

Én ezt a futóeufóriát az első két hét során nem igazán éreztem, valószínűleg azért, mert az 5-6 kilométeres távok a szervezetem számára megerőltetőnek számítottak. Meg kellett találnom azt az egészséges középutat, ami még megerőltet, hogy fejlődjek, de nem készíti ki annyira a testemet, hogy lesérüljek. Ez talán a legfontosabb szabály egy ehhez hasonló távra való felkészülés közben: nem szabad hirtelen megerőltetni a szervezetet, de a komfortzónán kívül kell tartani, különben soha nem tudjuk majd emelni a távot.

Fontos az arany középút - ne erőltessük túl magunkat, de lépjünk ki a komfortzónábólForrás: AFP/Loic Venance

A futás, mint drog

Ha a futóeufóriát nem is, az endorfinszint megemelkedését mindenképpen éreztem minden edzés után, főleg akkor, ha a tervezett tempómon belül futottam. Nem kell egyébként ekkora távokat futni ahhoz, hogy ezt a pozitív mellékhatást érezzük: egy 2006-os kutatás, amely a Medicine & Science in Sports & Exercise folyóiratban jelent meg, bemutatta, hogy már napi fél óra tempósabb séta után megemelkedik a boldogsághormonok szintje a testben. A kutatás során enyhe depresszióban szenvedő emberek hangulatát vizsgálták, és azt találták, hogy már ez a fél óra is nagyban segített a depresszió tüneteinek enyhítésében. Nem csak az endorfinok, de a tudat, hogy ma is tettünk valamit az egészségünkért – már önmagában is boldoggá tesz. Meg persze az, hogy túl vagyunk rajta, és mehetünk haza pihenni.

Már napi fél óra séta is javít a közérzetenForrás: AFP/Dmitry Serebryakov

Bár most ezt sem tapasztaltam meg (gyanítom, hogy sokkal hosszabb, és kevésbé radikális edzésprogram kell hozzá, hogy eljussak idáig), de a futás sokakban a drogfüggőséghez hasonló tüneteket okozhat: egy 2007-es, a Physiological Behavior tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az agyban hasonló neurokémiai folyamatok játszódnak le futás közben, mint amilyenek a drogfüggőségért is felelősek. 14 éves futómúltam alatt, ugyan ritkán, de sikerült már eddig eljutni – szabályosan bűntudatot és rossz közérzetet okoz, ha ilyenkor az ember lánya kihagy néhány edzést, és pár napig nem fut. Ez már nem feltétlenül egészséges, de mindenképpen hasznos, ha fontos versenyre készülünk, és nem csak négy hetünk van az egészet összehozni.

Kedvet kapott a futáshoz?
Vivicittá - éljen a város, szeresd a várost! 1984-ben gondolták ki az olaszok, hogy ezzel a felkiáltással gyönyörű, de zsúfolt, és lassan lakhatatlan városaikban futásra ösztönzik a városlakókat, hogy azok futótempóban csodálhassák meg lakhelyüket,és  így ébredjenek rá az addig rejtve maradt szépségekre, értékekre. 1986 óta hazánkban is rendszeres a Vivicittá Városvédő Futás.

Idén április 16-17-én rendezik meg az eseményt a Margitszigeten, nevezni még mindig lehet a különböző távokra - lesz gyaloglás, családi futás, váltó, és a klasszikus 7-10 kilométeres és félmaratoni távok.

Szóval alapvetően elmondható, hogy a futás boldogságot, extrémebb esetekben függőséget is okoz. Ez azonban csak az első pont azon a hosszú listán, amin a pozitív hatásait soroljuk fel – ezen szerepel például egy olyan dolog is, ami számomra nagyon fontos volt egy korábbi sérülés miatt.

A futás függőséget is okozhat - ez már nem feltétlenül egészségesForrás: AFP/Frederick Florin

Mégis jót tesz a térdnek

A középiskolás tornaórák csodálatos felszereltségének köszönhetően 17 évesen, magasugrás közben kiment a térdem – jó tinédzser módjára pedig nem vártam meg az előírt kéthónapos pihenőidőt, hanem néhány hét után újra elkezdtem edzeni, akkor röplabdázni és futni. Ezért soha nem gyógyult meg igazán a sérülésem, évek óta küzdök azzal, hogy nagyobb megerőltetések után megfájdul mindkét térdem – az egyik a sérülés miatt, a másik pedig azért, mert azt jobban terhelem akaratlanul is.

Sokáig azt hittem, hogy a futással csak rontok a helyzeten, de kiderült, hogy pont ellenkezőleg:

a rendszeres kocogás ugyanis éppen erősíti a térdeket,

hiszen növeli a csonttömeget, és még az öregedéssel járó természetes csontvesztést is lelassítja.

A csontritkulás rengeteg embert érint - a futás segíthet a helyzetenForrás: AlphaGalileo

Nem csoda, hogy annyi hetvenéves, táskarádióval szaladgáló bácsit látni a Margitszigeten – aki egész életében futkorászik, annak

sokkal kevésbé kell tartania a csontritkulástól,

mint azoknak, akik nem mozognak rendszeresen. A Bostoni Egyetem kutatói David Felson vezetésével megfigyelték, hogy a térdízületi gyulladástól szenvedő emberek állapotára milyen hatással van a rendszeres futás – nem találtak arra bizonyítékot, hogy bármely esetben is rontotta volna a térd egészségét.

Ha már nem kap levegőt

A négy hetes program egyébként nem volt gyaloggalopp, a legnagyobb problémát a tüdőkapacitásom jelentette – mivel nem vittem túlzásba eddig az aerob mozgásokat, hamar úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt rendesen, és az első néhány kilométer után meg is kellett állnom.

Így néz ki egy láncdohányos tüdejeForrás: MTI/Mohai Balázs

A tüdőkapacitás rendbetételének egyébként legalább akkora fontosságot kéne tulajdonítani, mint mondjuk az egészséges vércukorszintnek, hiszen sokszor olyan tüdőbetegségekben szenvedünk, amelynek egyetlen tünete a kapacitás csökkenése – csakhogy ezt nehezen vesszük észre, ha nem járunk vizsgálatra. A futás pozitív hatással van a vitálkapacitásra, de ha már alapból a futás miatt szeretnénk növelni a tüdőnk képességeit, érdemes elkerülni a dohányzást, és más aerob tevékenységeket (úszás, futás, intenzív edzés) is végezni.

 A tüdőn kívül a szívnek és az érrendszernek is jót teszünk, ha futunk – persze ez minden más aerob tevékenységre igaz.

Ludivine, a véreb 1:32:56-os idővel futotta a félmaratont - hatalmas hírnevet szerzett magának AlabamábanForrás: Facebook

A futás csökkenti a szívroham kockázatát, mert erősíti a szívizmot, és csökkenti a vérnyomást. Ezen kívül az agysejtek termelődését is elősegíti, az idősebbeknél megelőzi a memóriazavart, és segít az ezzel járó betegségek, például az Alzheimer megelőzésében.

Okosabb, okosan

A japán Nihon Fukushi Egyetem kutatása kimutatta, hogy két hónapnyi rendszeres futás okosabbá tesz – a kísérletben résztvevők között jobb teszteredményeket írtak azok, akik gyakran futottak, mint azok, akik nem edzettek semmit. A pozitív hatások visszaszorultak, amikor a futók hosszabb időre abbahagyták az edzést, így kijelenthető, hogy szükség van a rendszeres testmozgásra.

A rendszeresen futó emberek jobban teljesítettek a tesztekenForrás: Wikimedia Commons

Persze ennyi pozitív mellékhatás után jogos a kérdés, hogy miért nem egy hosszabb távra neveztem be – valójában ennek is pontos oka van:

a tíz kilométer a legegészségesebb táv, amit egy átlag hobbifutó teljesíthet.

Eltekintve a teljesen profi, heti 5-6 napot edző futóktól, egy olyan ember, aki nem versenyszerűen végzi ezt a sportot, jobban teszi, ha 5-10 kilométer között marad – kivéve, ha van ideje napi több órát rohangálni.

Egy félmaratonihoz vagy maratonihoz olyan edzésprogramra van szükség, ami napi több órát elvesz az ember életéből, nem beszélve a kiegészítő erőedzésekről. Ha valaki nem tud ennyi időt rászánni, mégis fel akar készülni egy ilyen hosszabb távra, a sérülés esélyét kockáztatja, ami viszont hónapokat vehet el a felkészülési időszakból. Biztosabb rövidebb, de még kihívást jelentő távot választani – így meglesz a sikerélmény is, és az egészség is megmarad.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK