El kell hoznunk a sci-fit az egészségügybe

2016.07.27. 18:59

Nanorobotok a vérünkben, az inzulinszintet önmagától szabályozó high-tech hasnyálmirigy, bionyomtatott májak, exoskeletonban (mesterséges külső vázban) dolgozó munkások, optogenetika és rekreációs kiborgok – ez mind nagyjából annyira hangzik reálisnak, mint a Star Trek transzportere vagy a Csillagok háborúja lézerkardjai. A felsoroltak nagy része azonban már most létezik, másik része pedig a küszöbön áll – dr. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató szerint csak észnél kell lennünk, és illene végre felzárkóznunk a változás üteméhez nekünk is.

Tegyük fel, hogy néhány évtized múlva ön megbetegszik, és szeretné kikúráltatni magát az orvosával. Hogyan kezdene hozzá? Felhívná a szakembert, elmenne vizsgálatra, és beszedné a felírt gyógyszereket? Dr. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató szerint a jövő egészségügye egyáltalán nem így fog kinézni. 

Dr. Meskó Bertalannal az orvostudomány jövőjéről beszélgettünkFotó: Polyák Attila - Origo

Sokkal inkább valahogy úgy, hogy az otthoni szenzorai felveszik a kapcsolatot az orvossal, akinek átküldik a legfrissebb egészségügyi méréseit. A doktor, ha valóban azonnali kezelésre szoruló betegsége van, vagy behívja önt a rendelőjébe, partnerként elbeszélget önnel, majd mesterséges intelligencia segítségével kiválasztja a legmegfelelőbb kezelést a sok milliárd variáció közül, vagy ugyanezt egyből kezdeményezi távkommunikáción keresztül. A betegségmenedzsere segít eligazodni a vizsgálatok és leletek sokasága között, az orvostudomány legfrissebb technológiái pedig olyan baját is meggyógyítják majd, amiről ma még nem is gondolnánk.

Dr. Meskó Bertalan 24 évesen elérte a gyerekkori álmát, és orvos-genetikus lett. De mivel a technológiák iránti szerelme ebből a szakmából hiányzott, újat kellett alkotnia, azóta ő a világ első (és jelenleg egyetlen) orvosi jövőkutatója. Bár jövőkutatóból több is él ezen a bolygón, Meskó kifejezetten az egészségügyben is hasznosítható, sokszor sci-finek tűnő új technológiákat és azok társadalmi hatásait kutatja, előadásokat tart a világ vezető egyetemein és vállalatainál, közben pedig a Semmelweis Egyetemen, és ősszel a Stanfordon is a legújabb orvostudományi újításokról szóló kurzusokat tart fiatal medikusoknak. Úgy véli, az egészségügyet alulról kell megreformálni, arra pedig, hogy mindezt hogyan kéne elkezdeni, ötletei is vannak bőven. Most megjelent könyve, Az orvoslás jövője kapcsán beszélgettünk vele arról, mit várhatunk az orvostudományban az elkövetkezendő néhány évben.

Meskó járja a világot, és az egészségügy jövőjéről tart előadásokatForrás: Sergei Bobylev

A könyvében az orvostudomány 22 legígéretesebb újításával foglalkozik. Mi volt a célja azzal, hogy megírta?

Az a cél, hogy a könyv kinyisson pár ablakot. Én a munkám során azt látom, hogy a science fiction jön felénk, de az orvosi valóság egyelőre sajnos nem ez. A jövőkutatók mindig arról beszélnek, hogy húsz és harminc év múlva mi fog történni – szuper, szeretem is hallgatni, amit mondanak. De én ennél gyakorlatiasabb vagyok, azzal foglalkozom, hogy hogyan jutunk el oda ma.

Azért írtam meg a könyvet, hogy megmutassam: a jelen és a jövő közötti hidat hogyan tudjuk megteremteni. Ezt nem valaki, egy külső személy fogja elhozni, hanem mi fogjuk téglánként építeni a mai helyzettől a sci-fi felé. A páciens és az orvos a rendszer alapjai. Semmilyen kormány vagy szervezet nem fogja tudni elhozni a változást, mert ahhoz az kellene, hogy minden döntéshozó szervezet élén olyan üljön, aki a technológiai fejlődés minden részletének és azok mindennapi hatásainak szakértője. Ettől viszont még nagyon messze vagyunk.

Ez lenne az első lépés ahhoz, hogy gyors változás érkezzen?

Azokban a régiókban, ahol felülről jött a változás, olyan ember állt a szervezetek élén, aki úgy gondolkodik a jövő orvoslásáról, hogy az páciensközpontú kell hogy legyen, olcsó, de változást hozó technológiákkal kiegészítve.

Milyen régiókról beszélünk?

Hollandiában például van egy Radboud nevű klinika, ahol gyakorlatilag már a küszöbön a jövő. A Google térképe bevisz egészen a rendelőbe, nem neked kell keresgélni, hogy hova kell menned. Ha laborra és röntgenre is szükséged van, de a labor tele van, akkor szól neked az alkalmazás, hogy menj röntgenre, mert az most üres. A technológia segíti a pácienst, és közelebb hozza orvosához.

Egy hollandiai klinikán már okostelefon segít tájékozódni és a leggyorsabban végezni a vizsgálatokkalForrás: Thinkstock

Ma már ennek annyira magától értetődőnek kellene lennie.

Ugye? De miért gondolja így?

Azért, mert mindenhol ezt a technológiát használom.

Hát ez az. Minden más iparágban használjuk, csak pont a legfontosabban nem. A sofőr nélküli autóktól kezdve a bevásárláson keresztül a könyvek kereskedelméig, mindenhol, ahol viszont a legfontosabb lenne, ott nincs sci-fi. Az én küldetésem az, hogy legyen.

Mit szól a dologhoz a szakma?

Nagy háborúkat tudok kiváltani. Elképesztően izgalmas egyébként, ha elmegyek egy orvosi konferenciára, a közönség kettéválik: az egyik fele azt mondja, hogy ő is inkább már a pácienssel szeretne foglalkozni, és nem az adatbevitellel meg a keresgéléssel, azt éli át mindennap, amiről beszélek. A másik fele pedig ellenkezik: hogy gondolom én ezt, ez művészet, nem lehet helyettesíteni semmivel. De nem is kell. Ugyanez a helyzet: ha egy festő színpalettája digitális, de a festő ember marad, akkor ember készítette kép lesz a vége a dolognak – csak gyorsabban, jobban, hatékonyabban készül el. Ugyanígy működne az orvoslás is digitális eszközökkel.

A második csoportot is megértem persze, mi így lettünk oktatva. Arról szól az orvosi curriculum, hogy majd mi, az autoritás, megmondjuk, hogy mi lesz. De ez senkinek nem jó, legkevésbé az orvosnak – ma minden felelősség az ő vállán van. Ki tudja így élvezni a munkáját? Közben pedig nem is teljesen a beteggel foglalkozik, mert adminisztrál, a billentyűzeten pötyög, keresgél online, telefonhívásai vannak, e-mailjei, találkozói, megbeszélései, kutatni és oktatni is kellene... lehetetlen így jól csinálni.

Ma ritka, hogy az orvos és a beteg között partneri és nem alárendelt kapcsolat alakuljon kiForrás: AFP

Közben pedig huszonötmillió tanulmány van a PubMed.gov-on (az USA orvosi tanulmányait összegyűjtő weboldalon – a szerk.). Fizikailag lehetetlen ezt mindet elolvasni. Ha mától éjjel-nappal csak ezt csinálnám, akkor se jutnék el a genetikának egy kis százalékáig sem. És az csak a genetika. Van még ötszáz másik kategória, és évente kb. másfél millió új tanulmány jön ki. Tehát segítség kell, és ez a technológia felől érkezik. Én azzal az elméletemmel váltok ki nagy vitát, hogy egyre több technológiával egyre emberségesebb egészségügy lesz. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de minden trend ebbe az irányba mutat.

Ezt ma azért is nagyon nehéz elképzelni, mert sokszor a fejlett technológia nélkül sincs igazán emberi viszony orvos és páciens között. Valószínűleg sokan attól félnek, hogy a fejlődés még rontani is fog a helyzeten.

Képzeljen el egy olyan helyzetet, amikor önnek kell bevinni az orvoshoz az egészségügyi adatait, amit önről tudni kell –  azt, amit már negyvenszer bevittek különböző számítógépekbe ötéves kora óta.

Most nincs egy olyan központi rendszer, amit mindegyik orvos elér a páciensekről, ugye?

Nincs, és ez milyen szürreálisan hangzik, nem igaz? Ugyanazt mindig beírni újra és újra. Nincs meg már előre, hogy az orvosnak csak velem kelljen foglalkoznia, most egyszerűen nem tud – még be kell írnia mindent, amit már mások is megtettek, ez pedig időt vesz el, méghozzá a betegtől.

Ez veszélyes is kicsit, nem? Mindig megkérdezik, hogy van-e például gyógyszerallergiám – én most nem tudok róla, de lehet, hogy kiskoromban kiderült valami, amit egy vidéki gyerekorvos gépén látnék, de én nem emlékszem rá. Tehát az orvosom sem tudja, mert nem tudom neki elmondani.

Ez nagyon jó példa, én sem tudtam gyógyszerallergiámról, amíg nem csináltattam genetikai tesztet magamról. Most már meg tudom mondani, milyen gyógyszerekre vagyok érzékeny, van, amit gyorsabban dolgoz fel a szervezetem, van, amit lassabban. A koffeinre például érzékenyebb vagyok, mint mások, ezért tudom, hogy óvatosan kell vele bánnom. Egy csomó gyógyszerre tudom a pontos reakciómat, és el tudom mondani az orvosomnak, hogy mi a helyzet. Úgy, hogy otthonról, a fotelből rendeltem magamnak egy genetikai tesztet, ami ezzel foglalkozott.

Meskó szerint az orvosok két táborra szakadnak: az egyik tábor egyetért azzal, hogy nincs elég idő a páciensre, a másik viszont elzárkózik a változások előlFotó: Polyák Attila - Origo

Egy ilyen genetikai teszt bárki számára elérhető?

Mindenki számára, igen. Egy részük még nagyon drága, másik részük pedig csak az USA-ban elérhető, de az eszközök, a szenzorok tekintetében bárki, bármikor megcsináltathatja. Az egészségtudatossághoz a fegyverarzenálunk egy-két éve elérhető először a világtörténelem során. Eddig el kellett mennünk valahova, hogy megmérjék az értékeinket, most én mérem egyedül az alvásminőségemet, és meg tudom mondani, hogy jól alszom, vagy valami baj van.

Ez nem stresszes dolog egyébként? Folyton mérni és ellenőrizni magát?

Nem stresszes dolog rosszul aludni, és mindennap fáradtan, nyűgösen kelni fel?

Persze, de ehhez kell egyfajta személyiség, hogy ne stresszeljen rá önmaga folyamatos monitorozására.

Nyilván, ez személyiségfüggő dolog is. De a többség mégis azt mondaná, hogy inkább többször megméri magát, és tudja, hogy jobban fog aludni, minthogy ne tudja, mitől van rosszul, mitől fáradt. Nem mindegy, hogy tudod magadról, hogy ha nincs meg a hét óra alvásod, biztos, hogy nem pihened ki magad – a feleségem ilyen. Nekem az öt és a kilenc óra között mindegy, hogy mennyi időm jut az alvásra, egészen addig, amíg annak egy része pihentető mélyalvás. Ennek a mérésére már van egy eszközöm, ami össze van kötve az okostelefonommal. Egy tízezer forintos eszköz megváltoztatta az alvásminőségemet örökre.

Ezek olyan dolgok, amiket mindenkinek tudnia kéne magáról, nem? Ezeken múlik, hogy valaki mennyire tud teljesíteni egy nap, milyen a közérzete, hogyan érzi magát.

Ez az egészségtudatosság, amit, ha rajtam múlna, oktatnánk hatéves kortól. Mi lehet fontosabb, mint a fizikális és lelki egyensúly, és az, hogy tudjam, mit kell tennem, hogy a legjobban éljek? Ha mégsem teszem, az onnantól már egy döntés, de nem a tudatlanság miatt történik. Ha megkérdezünk száz embert a környéken, hogy lenne három kérdésem feléjük ezzel kapcsolatban, szerintem egy mondana minden kérdésre jó választ. Valljuk be, a közép-európai felfogás az, hogy mit nekem az egész, megehetek bármit, nekem úgysem lesz semmi bajom.

Nem vigyázunk eléggé az egészségünkre, és az orvosra terhelődik minden felelősség – így nagyon nehéz jól működő egészségügyet létrehozniForrás: AFP

A vezető halálokok közben még mindig a szív- és érrendszeri betegségekhez köthetőek.

Ez ellen nagyon sokat tehetnénk. Nem mindent, természetesen, mert a genetika megtölti a fegyvert, de az életmód húzza meg a ravaszt. Ez nem azt jelenti, hogy maratonokat futok és kockahasam van – nem, ez az egészséges életmódot jelenti. Hogy azt mondhassam, hogy mindent megtettem. 

Előző
Következő