Elégedetlenek a brit fiatalok az iskolai szexoktatással

A little girl at school

Brit diákokat kérdeztek arról, mit szólnak a tantervbe beépített felvilágosításhoz. A legtöbben úgy érzik, az iskolai szexoktatás túl száraz, a világtól elrugaszkodott, nem segít a valós problémák megoldásában, és a tanárok is csak égnek tőle.

Az Egyesült Királyságban a szexuális és párkapcsolati oktatás (sex and relationship education, SRE) 2000 óta része a központi általános- és középiskolai tananyagnak, ám a téma kényes természetéből adódóan az iskolai felvilágosító tevékenységet mindmáig állandó viták övezik.

E nézetütközések rendszerint a szexoktatás ellenzői és pártolói között alakulnak ki; előbbiek szerint a nemiség tantermi tárgyalása még inkább bátorítja a fiatalokat a korai szexuális aktivitásra (bár a kutatási adatok ennek az ellenkezőjéről vallanak), míg az utóbbiak úgy látják, pontosan a szexoktatás segíthet az ifjúságnak mindazt az információt és készséget megszerezni, ami a biztonságos és élvezetes nemi kapcsolathoz szükséges.

Miközben a felnőttek a szexoktatás vélt hasznáról és káráról vitatkoznak, az viszonylag keveseknek jut eszébe, hogy magukat a fiatalokat megkérdezzék, vajon ők mit gondolnak a kérdésről. Pedig van véleményük, és az meglehetősen lesújtó.

Brit tanulók vallanak az iskolai szexuális felvilágosításról

„Igen, Mrs Blackshaw nem igazán tud rendesen beszélni nekünk erről, mert a fiúk rögtön elkezdenek megjegyzéseket tenni, meg minden... Úgyhogy a végén oda jutsz, hogy nem kérdezed meg, amit meg akartál, mert a fiúk úgyis beszólnak."

„Á, szexről sose volt szó. Hogy a spermium hogy megy fel a petevezetőben, meg hogyan egyesül a petesejttel... De ez minket nem érdekel."

„Mindennek, ami az órán elhangzott, olyan klinikai íze volt. Ez így csak egy adag információ, aminek semmi köze nincs hozzád."

„Mindig kizárólag arról beszéltek, hogy a szex miért veszélyes. Élvezetről soha."

„Soha egy említés sem esett az azonos neműek közti kapcsolatokról vagy a homofóbiáról. Pedig szerintem kellene, mert fontos, hogy többen tudjanak róla."

„Szerintem végig azt sulykolják, hogy te csak ne hagyd magad rákényszeríteni a szexre, meg ilyesmi. Szerintem úgy adják elő, hogy a pasi akarja a szexet, a lány meg nem. És a pasi győzködi a lányt, hogy nyugi, figyelj, jó lesz. Nem veszik észre, hogy egy csomó lány maga is akarja a szexet. Szerintem ez egyáltalán nem kap elég hangsúlyt."

„Igen, megtanultuk, hogy a közösülésből lesz a terhesség. De sose tanultunk semmit az önkielégítésről. Sose tanultunk semmit az orális szexről meg a többi különböző, más típusú szexuális tevékenységről."

„Amikor elkezdtem kísérletezni meg minden, akkor mondom: ezt nem hiszem el, hogy erről nekünk azt tanították, hogy ez valami rossz."

„Szerintem azért nem mennek bele ebbe az egész párkapcsolat dologba, mert hát – mert hát nem akarják, hogy párkapcsolatba lépjünk."

Forrás: AFP/PhotoAlto

Márpedig ahhoz, hogy az intézményes keretek közt zajló szexoktatás valóban elérje azt a célt, amelyet pártolói szerint betölteni hivatott, mind a tananyagot, mind a téma elővezetésének módját a befogadó közeg igényeihez kell igazítani.

Ezért a Bristoli Egyetem társadalmi és közösségi orvostannal foglalkozó kutatói Pandora Pound vezetésével arra vállalkoztak, hogy összegyűjtik és összegzik a témában megjelent tanulmányok legfontosabb következtetéseit. Az e munkából született összefoglaló közleményüket a BMJ Open folyóirat szeptemberi száma közli.

Kínos percek

A fiatalok szexoktatást illető kifogásai néhány főbb pont köré csoportosulnak. A diákok általános vélekedése szerint az iskolai szexoktatás túl későn jön, túlságosan tudományos módon van elővezetve, alapvetően negatív színben tünteti fel a szexet, sok fontos témáról hallgat, és az órákat arra alkalmatlan személyek tartják.

A tanulók beszámolóiból egyértelműen kiderül:

az iskolák nem vetnek kellőképpen számot azzal, mennyire speciális igényeket támaszt a szexoktatás az egyéb tárgyak tanításához képest.

A kevert nemű osztály közege, amely tökéletesen jól működik bármely más tantárgy oktatása esetén, nem tűnik megfelelőnek arra, hogy ott serdülőkorú fiatalok a szexről gátlások nélkül, nyíltan beszéljenek. A fiúk általában úgy érzik, az az elvárás nehezedik rájuk, hogy szakértőnek mutatkozzanak a témában, ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy ők már mindent tudnak, és nem mernek olyan kérdéseket feltenni, amelyekkel valódi bizonytalanságukat és járatlanságukat elárulnák.

Forrás: AFP/PhotoAlto

Ehelyett, zavarukat leplezendő, hangosan és idétlenül viselkednek, állandóan beleröhögnek és közbekiabálnak, amivel persze a lányok és a tanár számára is ellehetetlenítik az értelmes párbeszédet.

A tanárok rendszerint tehetetlenek ezzel a helyzettel szemben, illetve – a lányok panaszai szerint – még inkább össze is kacsintanak a fiúkkal.

A valóság persze az, és ez nem segít a probléma megoldásában, hogy ezeken az órákon a tanárok is épp olyan kínban vannak, mint a diákjaik.

Mit szeretnének a fiatalok?

A fiatalok azt szeretnék, ha a szexoktatás biztonságos és bizalmas körülmények között zajlana, ahol könnyebben levetkőzhetik gátlásaikat, és nem kell attól tartaniuk, hogy a többiek kinevetik őket. Elterjedt vélemény, hogy a szexórákat kisebb csoportban kellene tartani, ahol a tanár könnyebben tartja kordában a diákok viselkedését.

Azok a tanárok, akik képesek fenntartani a fegyelmet és megvédeni a tanulókat a gúnyolódástól, biztonságosabb légkört tudnak teremteni, amely több diákot bátorít a beszélgetésben való részvételre.

Az egynemű csoportban való oktatás igénye is ismételten felmerült, főleg a lányok részéről.

Forrás: Picture-Alliance/AFP/Patrick Pleul

Egy másik visszatérő tanulói kritika szerint a tanárok azzal próbálják elvenni a dolog élét, hogy tudományos szósszal öntik le az egészet.

Az órákon a szex úgy jelenik meg, mintha valami tudományos tevékenység volna, s ez az előadásmód a diákok szemében egyszerre túlegyszerűsítő, unalmas és szűklátókörű, mindenekelőtt pedig irreleváns. Az erotikától megfosztott és személytelenített szex teljesen hidegen hagyja a téma iránt amúgy nagyon is fogékony hallgatóságot.

Nehezményezik a diákok továbbá, hogy a szexoktatás a hozzá járó erkölcsi tanácsokkal árukapcsolásban érkezik. Úgy érzékelik, hogy a tananyag előíró szándékkal lép fel, mintegy felkínálva a legitim szex egyedüli és kizárólagos modelljét, mintha a fiatalkori szexualitás nem volna egyéb kezelendő problémánál, amelyre megoldást kell nyújtani.

A hallgatás is probléma

A szexórákon túlzott hangsúly jut a nem kívánt – főleg tinédzserkori – terhességnek és a szexuális úton terjedő betegségeknek, s ebben a narratívában a fiatal fiúk és férfiak szexuális ragadozóként jelennek meg. Sokan észrevételezték, hogy a homoszexualitás mint olyan agyon van hallgatva, s ezzel a heteroszexuálistól eltérő nemi irányultságú diákok lényegében láthatatlanná válnak a rendszer számára.

A tanulók kifejezték igényüket arra, hogy a homoszexualitás témája tárgyalásra kerüljön az iskolai szexoktatás keretei között, így bekerüljenek a diskurzusba az azonos neműek közti viszonyok.

Ez támaszt nyújtana a homo- és biszexuális fiataloknak, segítene elfogadtatni a kapcsolataikat, és visszaszorítaná a homofóbiát.

Forrás: Photononstop/Flavio Lo Scalzo

Szintén általános volt az a benyomás, hogy a szexoktatás régi nemi sztereotípiák mentén halad: hallgat a női élvezetről, továbbra is passzív és vágytalan résztvevőnek ábrázolja a női felet, miközben a nők vállára helyezi a felelősséget a nemi kapcsolatok működőképesen tartásáért, és az ő feladatuknak tekinti, hogy „vigyázzanak magukra".

A hallottak nincsenek köszönőviszonyban a valósággal

Az egyik legfontosabb, az iskolai szexoktatástól távol tartó tényező a diákok számára az az érzés, hogy amit ott hallanak, az egyszerűen nincs köszönőviszonyban a saját életükkel, és egyáltalán, a valósággal.

Az oktatási rendszer nem mutat hajlandóságot annak elfogadására, hogy manapság az iskoláskorú fiatalok bizony szexuálisan aktívak, és hogy ez az aktivitásuk a legváltozatosabb formákban ölt testet. A tanórák világában a szex lényegében egyet jelent a heteroszexuális közösüléssel, miközben a 16 éven aluli fiataloknak csupán csekély hányada rendelkezik személyes tapasztalattal a nemi aktusról.

Forrás: Thinkstock

Arról az ezernyi más szexuális tevékenységről, amelyet viszont ténylegesen végeznek a fiatalok, amelyről szeretnének beszélni, és amely – nem utolsó sorban – sokkal inkább megfelel a „biztonságos szex" előírásainak, az iskola mintha hallani se akarna. A diákok akkor is szexuális lénynek tekintik magukat, ha effektíve nem közösülnek, és szeretik hangsúlyozni érettségüket és autonómiájukat e téren. A szexoktatás – úgy érzékelik – megtartóztatás-központú, ami szerintük nem realisztikus.

Úgy tűnik, sokan a védekezés nélküli szexet elfogadhatóbbnak tartják, mint azt a megaláztatást, amely a védekezés kapcsán érheti őket (például a fiúk tartanak attól, hogy elveszíthetik az erekciójukat, ha szex közben partnerükkel az óvszerről kell beszélgetniük). Ráadásul, ha azt az üzenetet kapják, hogy a szex bűnös dolog, akkor úgy fogják érezni, hogy a rá való felkészülés is bűnös, ezért egy éles helyzet végső soron készületlenül fogja őket érni a fogamzásgátlás szempontjából.

Sokan a pornográfiához fordulnak

Egyetértés mutatkozik a fiatalok között a téren, hogy

a szexoktatás túl későn kezdődik, és ha hamarabb jönne, könnyebb lenne nekivágni.

Különösen a fiúk panaszolják, hogy a szexoktatás nem enyhíti az első együttléttel kapcsolatos félelmeiket; nem ad fogódzót ahhoz, hogyan is kellene „teljesíteniük", ezért sokan inkább a pornográfiához fordulnak praktikus információért.

A fiatalok egy része szívesen hallana az oktatás keretében arról is, hogyan tehetné a szexet gyönyörteljessé, míg mások ezt már túl személyesnek érzik a publikus megvitatáshoz. A legtöbbek szerint elégtelen a szex egészségügyi vonatkozásainak tárgyalása; nem kapnak például elég útmutatást, mi a teendő nem kívánt terhesség esetén, és hézagos a felvilágosítás a különböző fogamzásgátlási módszerek előnyeiről és hátrányairól.

Forrás: Picture-Alliance/AFP/Robert Schlesinger

Kevés szó esik a párkapcsolat és a nemi együttlét érzelmi vonatkozásairól, amit különösen a lányok és fiatal nők hiányolnak. Sokan szeretnének beszélni a szex visszautasításának módjáról, a szexuális nyomásgyakorlásról és erőszakról is.

Nem a tanárokkal akarják a nemi életet megvitatni

És persze a diákok kritikájának kereszttüzében ott áll a tanár, akinek ez a kellemetlenként megélt feladat a nyakába van varrva. A túlnyomó többség lehetetlennek érzi, hogy ugyanattól a tanártól tanuljon a szexről, aki valamelyik „normális" tantárgyat is oktatja. A hagyományos tanár-diák viszony hierarchikus, és bizonyos távolságtartást követel a tanár részéről, márpedig e jellemzők összeférhetetlenek azzal az igénnyel, hogy a diákok egyenrangú félként forduljanak az oktatóhoz tanácsért, ugyanakkor meg is tartsák a szükséges respektust.

Forrás: Photononstop/Catherine Delahaye

A diákok szerint kevés az a tanár, aki zavar nélkül, nyíltan tud a szexről beszélni, és hajlandó bármilyen kérdésre válaszolni, pedig ez volna a bizalom és szavahihetőség záloga. A tanulók nem hisznek tanáraik titoktartás iránti elkötelezettségében és elfogulatlanságában, amellett úgy érzik, a tanár gyakran moralizál, ítéletet mond a más értéket vallókról, és képtelen elfogadni, hogy diákjai szexuálisan aktívak.

A legtöbb fiatal nem szívesen beszél a legszemélyesebb dolgairól olyan tanároknak, akiket egyébként is személyesen ismer, és ha erre mégis sor kerül, kínosnak érzi a velük való későbbi találkozást.

Sokan ezért szívesen látnának iskolán kívüli alkalmazásban álló, de professzionális – például egészségügyi szakképzettségű – oktatókat ebben a szerepkörben, akikkel a diákok kapcsolata kizárólag a szexórákra korlátozódik.