Az éhező magzatok feledékenyebb felnőttek lesznek

Azon anyák gyermekei, akik magzati fejlődésük alatt alultápláltak voltak, későbbi életük során hajlamosabbak lesznek a korai Alzheimer-kórra, mint a várandósság alatt sosem éhező magzatok. Az agy gyorsabb öregedését egy szelektív figyelmet mérő teszttel állapították meg olyanoknál, akiknek édesanyja kismamaként éhezett a második világháború vége előtt.

Az éhezés - pontosabban a kalóriabevitel-csökkentés - élettartamra gyakorolt hatását igen intenzíven kutatták az utóbbi időkben. Régóta ismert például, hogy egy bizonyos mértékű táplálékmegvonás növeli az élettartamot, és ezért az anyagcsere megváltozása a felelős. (Bővebben lásd korábbi cikkünket is: Az ember még nem érte el élettartama végső határát)

Mostanáig azonban azt még senki sem tanulmányozta, hogy milyen hatása van az éhezésnek akkor, ha az alany egy kismama, valamint az éppen fejlődésben lévő magzata. Susanne R. de Rooij (Amsterdam Egyetem) és munkatársai 737, 56 és 59 év közötti felnőttet vizsgáltak, akik magzati korukban éhezésnek voltak kitéve, hiszen édesanyjuk éppen akkor volt várandós, amikor a második világháború már a végéhez közeledett, a németek pedig élelmiszer-embargó alá helyezték Hollandiát.

Azok a ma már idősebb emberek, akik magzati korukban éheztek, rosszabbul teljesítettek azon a teszten, amely a szelektív figyelmet méri - a szelektív figyelem azt a képességünket jelöli, amely során akkor is képesek vagyunk odafigyelni egy adott dologra, ha közben másféle ingerek is zavarnak minket. A holland kutatók által alkalmazott vizsgálatban - amellyel egyébként a korai Alzheimer-kór kockázatát szokták előre jelezni - egy sárga tintával nyomtatott feliratot mutattak a résztvevőknek, akiknek fel kellett olvasniuk ezt a szót. A szó a "kék" volt, ami azért zavaró, mert sárga tintával volt felírva.

A vizsgálati alanyok közül azok, akik magzati korukban a terhesség első és második harmadában éheztek, átlagosan kisebb pontszámot értek el, mint azok, akik csak a harmadik trimeszterben voltak éhségnek kitéve. A kontrollcsoporttal összehasonlítva (vagyis azokkal, akiknek anyja egyáltalán nem éhezett a terhesség időszaka alatt) a magzati korban kalóriamegvonást átélő személyek jelentősen rosszabbul teljesítettek a teszten - írja a PNAS összefoglalója.

A tanulmány szerzői nem találtak semmilyen összefüggést a magzati éhezés és az agyi érzékelés (kognitív funkciók) egyéb területei között - az eredmények kizárólag a szelektív figyelemre voltak érvényesek, amelynek csökkenése az agy gyorsabb öregedését és elbutulását jelzi. Nem károsodott sem az általános intelligencia, sem pedig az emlékezeti folyamatok.

Tévhitek a kismamák táplálkozásáról

A tanulmány eredményeivel összefüggésben megemlíthető, hogy bár a kismamák döntő többsége napjainkban nem kényszerül éhezésre, enélkül is igen fontos, hogy a terhes anya megfelelően táplálkozzon. A túlzott nassolás - a nem kívánt súlyfelesleg várható kialakulása miatt - nem tanácsolt a kismamáknak, ennek ellenére kifejezetten hasznos lehet például a csokoládé mértékletes fogyasztása. A legalább 70%-os kakaótartalommal készült keserű csokoládé jótékony hatásairól egyre több tudományos cikk jelenik meg a szakirodalomban: ezek elsősorban a csokoládé riboflavin-tartalmának és egyéb antioxidánsainak jótékony hatásait hangsúlyozzák.

Egy korábbi, rosszul beidegződött gyakorlat volt a fokozott súlygyarapodás melletti só- és folyadékbevitel korlátozása. Régebben úgy gondolták, hogy ezáltal megelőzhető a vizenyő (ödéma) kialakulása. A túl sok só valóban nem javasolt, de ez nemcsak a várandósság idejére igaz. Az iparilag feldolgozott asztali vagy tengeri sónak vajmi kevés köze van ahhoz a kristályhoz, amely természetes állapotában majdnem százféle, az élethez szükséges alkotóelemet tartalmaz. Ráadásul a mai, modern ember a napi szükséges sómennyiségnél sokszorta többet visz be a szervezetébe, hiszen a félkész élelmiszerek jelentős hányada sóval tartósított. A konyhasó káliumtartalma például többszöröse a kívánatosnak, így a mértéktelen sófogyasztás súlyos következményekkel járhat: sok más mellett csökkenhet a veseműködés, ezáltal pedig túlzott folyadék-visszatartást és méregtelenítési problémákat okozhat.

A folyadék korlátozása teljességgel értelmetlen, a bevitt folyadéknak ugyanis nincs köze a kialakuló vizenyőhöz - a vizenyő hátterében legtöbbször a méhlepény fokozott ösztrogéntermelése áll. A vízhajtók használata tilos, mivel ezek elsősorban a keringő vér mennyiségére hatnak, veszélyeztetve ezzel a lepényi keringést.

* * *

A családtervezéstől a baba megszületéséig

A Születéskönyvben dr. Gasztonyi Zoltán, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum Családtervezési és Nőgyógyászati Osztályának szakmai vezetője vezeti végig az olvasót a családtervezéstől egészen a születésig. A könyv azért készült el, mert a kismamák közül sokan túlzott aggodalommal tekintenek a babavárás időszakára. Bár az interneten ma már elvileg minden információ megtalálható, mégis sok hamis tévhit és félinformáció kering a különféle fórumokon és netes oldalakon.

Aki viszont végigolvassa a könyvet, nem marad tanácstalan a babavárás alatti történésekkel kapcsolatban. A szuleteskonyv.hu honlapon további információk és néhány könyvfejezet is olvasható, és ugyanitt meg is rendelhető a könyv.

(Hirdetés)



KAPCSOLÓDÓ CIKKEK