Bár a hazai és a nemzetközi csecsemőtáplálási ajánlások többsége nem említi a módszert, az igény szerinti hozzátáplálás egyre szélesebb körben ismert és alkalmazott hazánkban is. A hozzátáplálás időszakában a babát az éhség mellett főleg a kíváncsiság motiválja az étkezések során, így ha játékosan, felfedezések közben csillapíthatja az éhségét, a szilárd ételre való átállás a lehető legtermészetesebb módon történhet. Egy angol felmérésből az is kiderül, hogy azok a szülők, akik ezzel a módszerrel vezetik be a szilárd ételeket, kevesebbet aggódnak a baba étkezése miatt, mint a hagyományos püré-kanál-módszer alkalmazói.

Az élet első hat hónapjában az anyatej kielégítő forrása az összes tápanyagnak és folyadéknak az egészséges, időre született, igény szerint szoptatott csecsemőknél. Ha tápszeres kiegészítésre is szükség volt a korai hónapok alatt, akkor is érdemes kivárni ezt az időpontot a szilárd ételekkel való ismerkedéshez. A kisbaba szervezete ugyanis ekkorra készül föl rá, hogy hatékonyan fel tudja dolgozni és hasznosítani a nem tejalapú táplálékot.

A hazai ajánlás szerint a kisbabák különböző levekkel és pépes ételekkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel kezdik a szilárd táplálékkal való ismerkedést. Sok szülő azonban meglepetéssel tapasztalja, hogy a kisbabája nem ismeri az ajánlásokat, és inkább a felnőttek tányérjából szeretné kihalászni a neki tetsző darabokat. Sőt, ha van rá lehetősége, megfogja, és élvezettel majszolgatja a puha zöldségdarabokat. Az igény szerinti hozzátáplálás során pontosan a baba természetes késztetéseit, kíváncsiságát, szociális igényeit, utánzási képességét kihasználva, a baba egyedi fejlődését szem előtt tartva engedjük meg neki, hogy önállóan ismerkedhessen az ételek világával.

Jelzés értékű, ha már a baba maga nyúl az étel után

Gill Rapley brit védőnő a saját munkája során szerzett tapasztalataira és egyetemi tanulmányai alatt végzett kutatására alapozva alkotta meg az igény szerinti hozzátáplálás (angolul baby-led weaning, BLW) módszerének elméleti alapjait. Ennek lényege, hogy a pürével való etetés helyett a csecsemőre bízza, mikor és milyen fajtájú, állagú ételeket kezd el fogyasztani. Természetesen a szülő dönti el, mikor, milyen gyakran és mit kínál, de a babára bízza, hogy a felkínált ételekből mit és mennyit vesz a saját kezével a szájába. A legújabb kutatások szerint a csecsemők többségénél alkalmazható ez a rendszer már az ételekkel való első ismerkedések idején is, azaz ideális esetben már féléves kortól. A megkésett fejlődésű babáknál azonban esetenként szükség lehet rá, hogy először pürét kapjanak szülői segítséggel.

A baba gyomrának és bélrendszerének kívülről nem látható biológiai érésével párhuzamosan a mozgása és a kommunikációja is fejlődik, és jól jelzi, mikor lehet és szükséges elkezdeni a hozzátáplálást. A korai hónapokban a bélcsatorna még éretlen, a bélnyálkahártya sejtjei közötti szoros kapcsolatok folyamatosan alakulnak ki, "leszigetelve" a bélcsatorna falát, és megakadályozva az allergiát okozó fehérjék és kórokozó átjutását.

A gyomor és a bélrendszer érése hat hónapos kor körül éri el azt a szintet, hogy nagy valószínűséggel fel tudja dolgozni és hasznosítani a nem tejalapú táplálékot. Az idegrendszerének fejlődésének köszönhetően körülbelül ekkorra lesz képes a baba saját akaratából nyúlni a tárgyak után, meg tudja őket fogni, és a kéz koordinációja is eléri azt a szintet, hogy a baba a szájához emeli és bekapja azt, ami az öklében van. Fontos jelzés, ha már tud egyenesen ülni, akár segítséggel, és így nyúl az ételek után, valamint meg is tudja azokat ragadni. Úgy tűnik, a baba képessége, hogy saját maga az ételhez tudjon jutni, összhangban van azzal, hogy a szervezete azt megfelelően hasznosítani is tudja.

Jó a babának, és jó a mamának is

Az igény szerint szoptatott csecsemők számára - akik saját maguk szabályozzák, hogy mennyi folyadékot és tápanyagot vesznek magukhoz azáltal, hogy az anya az ő jelzéseik alapján dönti el, milyen gyakori legyen és mennyi ideig tartson egy-egy etetés - természetes átmenetet biztosít az ételekkel való ismerkedéshez az igény szerinti hozzátáplálás. Általában igen jól fogadják, és nagyon ügyesek, amikor saját maguk irányíthatják a szilárd táplálékkal való ismerkedés folyamatát.

Mivel a tej íze is változó az anya táplálkozásának megfelelően, a szoptatás felkészíti a babákat az új ízekre is. Egy friss angol felmérés szerint az igény szerint szoptató anyáknál jellemzőbb a hozzátáplálásnak ez a módja, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a gyermeküket cumisüvegből etető szülők is ugyanilyen sikeresek lehetnek az igény szerinti hozzátáplálásban. Az egyetlen lényeges különbség, hogy a cumisüvegből táplált babáknál jobban oda kell figyelni, hogy megfelelő mennyiségű folyadék is rendelkezésükre álljon.

Az étkezéseket nem szükséges összehangolni a szoptatásokkal, így sokkal nyugodtabban történhet az új ételek bevezetése. Azok a szülők, akik ezzel a módszerrel vezették be a szilárd ételeket, kevesebbet aggódtak a hozzátáplálás és egyáltalán a baba étkezése miatt, mint a hagyományos püré-kanál-módszer alkalmazói - derül ki a Maternal and Child Nutrition januári számában közölt felmérés eredményeiből.

Nem fog megfulladni, tényleg biztonságos?

Sok szülő aggódik, hogy igény szerinti hozzátáplálásnál a még gyakorlatlan kisbaba esetleg elkezd fuldokolni a darabos ételektől. Valójában kisebb az esélye, hogy bármit félrenyel a baba, ha saját maga irányítja az evést, mint ha a szájába kanalazzuk az ételt. A babák ugyanis nem képesek a szájüreg hátsó részébe irányítani a bevett falatot, amíg nem tanulnak meg rágni. A kanállal való etetés során viszont a baba rögtön a száj hátsó részébe szippantja a pépet, ezért a félrenyelés esélye nagyobb. 

Valószínűleg azok a babák, akiknek nagy küzdelem árán sikerül csak az ételt a szájukba tenni, még nem érettek az evésre. Ne siettessük őket, bármekkora önuralom is kell hozzá, hogy ne próbáljunk meg segíteni a babának. De a saját egyedi fejlődése biztosítja, hogy a szilárd ételre való átállás a megfelelő ütemben történjen, ugyanakkor a fulladás veszélye is minimális legyen.

Természetesen a józan ész által diktált biztonsági szabályokat nem szabad figyelmen kívül hagyni. Evés közben mindig függőleges helyzetben kell lennie a babának, nem szabad hátradönteni vagy fektetni, így az a falat, amelyet még nem képes vagy nem akar lenyelni, ki tud esni a szájából. Soha ne hagyjuk egyedül evés közben, és ne adjunk neki olyan ételt, amely egyértelműen veszélyes lehet, például egész szőlőszemet vagy mogyorót. Bár nem valószínű, hogy kezdetben a baba ilyen pici dolgot a szájába vesz, de balesetek előfordulhatnak. Nem ritka, hogy a hozzátáplálás kezdeti időszakában öklendezik a baba evés közben - ez természetes reakció, ha túl nagy falatot próbál lenyelni vagy undort érez evés közben, így meg tud szabadulni a nem kívánatos falattól.

Forrás: AFP

Az első alkalmakkor a baba valószínűleg semmit sem eszik majd

Az önállóan evő babák általában igen sokféle ételt elfogadnak. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem csak az étel íze a meghatározó a választásban, a baba kíváncsi az étel színére, méretére, alakjára, fogására is. Mivel az ételeket nem összekeverve kapja, lehetősége van rá, hogy sokféle ízt és minőséget megtapasztaljon, ugyanakkor ha valami mégsem ízlik neki, nem kell megennie. Ha valamit elutasít, egy idő múlva ismét meg lehet vele próbálkozni.

A megfelelő tápanyagellátás biztosítására vonatkozó általános elvek ennek a módszernek az alkalmazásakor is érvényesek. Ne adjunk a babának gyorsételeket, és olyanokat, melyek hozzáadott sót és cukrot, erős fűszereket tartalmaznak. Ha valamilyen családi előzmény, például allergia vagy valamilyen ismert emésztőszervi zavar áll fenn, mindenképpen beszéljük meg a hozzátáplálást a védőnővel és a gyermekorvossal.

Valószínű, hogy a baba az első alkalmakkor szinte semmit nem eszik. Majd amikor felfedezi, hogy az ételeknek ízük is van, sőt finomak, elkezd rágni, és egy idő után nyelni is.

Zöldséggel-gyümölccsel érdemes kezdeni, de apró darabokra nem kell felszelni

A gyümölcsök és a zöldségek ideálisak kezdetnek. A keményebbeket meg lehet főzni, hogy könnyen elrághatók legyenek. A húst kezdetben érdemes nagy darabban odaadni, hogy a baba tudja nyalogatni, szívogatni. Amikor már képes megfogni és tudatosan elengedni tárgyakat, lehet például darált húsból készült ételeket is adni. Kínáljuk sokféle étellel!

Gyakori tévhit, hogy a babáknak fogakra van szükségük a harapáshoz és a rágáshoz. Valójában az ínyükkel is eredményesen elvégzik ezt a munkát, emiatt nem kell az ételt apró darabokra összevágni, a babának ez csak megnehezíti a dolgát. Amennyiben a baba számára is megfelelő étel van a családi asztalon, érdemes azzal kínálni, így ő is jobban a történések részesének érzi magát.

Általánosságban elmondható, hogy az a jó méret, ami a baba markába belefér. A babák az olyan ételekkel bánnak a legügyesebben, amelyeket jól meg tudnak fogni, például egy főtt brokkolirózsával, amelynek természetes "fogantyúja" is van. A kiálló részeket le tudják harapdálni, a maradékot pedig kiejtik a kezükből, amikor egy másik érdekes darab után nyúlnak. Eleinte sok minden a földön köt ki, ezért az etetőszék alá érdemes műanyag fóliát teríteni.

Hogyan folytassam a szoptatást, mit igyon a baba?

Az igény szerint szoptatott babáknak fel lehet kínálni egy pohár vizet (például csőrös pohárból) az étkezések alkalmával, de akkor sincs semmi ok az aggodalomra, ha egyáltalán nem iszik mást, csak anyatejet. Az anyatejben lévő zsír aránya változik egy etetésen belül. A baba érzékeli ezt, és ha több folyadékra van szüksége, rövidebb ideig szopik, és valószínűleg mindkét mellből, ha éhesebb, tovább marad egy mellen, így tudja szabályozni saját folyadékbevitelét. Amennyiben egy babát valóban igény szerint szoptat az anyja, azaz akkor és annyi ideig szopik, amikor és ameddig akar, nincs szüksége semmilyen folyadékpótlásra, még a legmelegebb időkben sem. Ez működhet a szilárd ételre való átállás időszakában is.

Az a baba, aki rendszeresen részt vesz az étkezésekben, fokozatosan egyre többet fog enni, és egyre kevesebbet szopik. Lehet, hogy ez a folyamat sokkal lassabb, mint azt a szülők várnák, de ilyen módon hagyjuk, hogy a baba a saját ütemében csökkentse az anyatejbevitelt. Nem szükséges, hogy az anya hozza meg ezeket a döntéseket helyette, ha az életkörülmények ezt lehetővé teszik.

Némileg eltérő szemlélet szükséges a cumisüvegből táplált babák esetében. Őket rendszeres időközönként kínáljuk meg vízzel, az etetések alkalmával is, de erőltetni náluk sem kell az ivást.

A BLW módszer hazai alkalmazóinak tapasztalatairól itt olvashat bővebben.