A Marylandi Egyetem orvosi karán dolgozó Erin Hager és csoportja 281 anyát kért meg arra, hogy becsülje meg gyermeke aktuális, illetve ideális testméretét. Az anyáknak hét gyereksziluett közül kellett kiválasztani a saját gyermekük testére leginkább hasonlítót, valamint azt, amelyre a legjobban szeretnék, ha hasonlítana.
A kutatók azt találták, hogy túlsúlyos kisgyerekek esetében az anya jóval nagyobb eséllyel becsülte meg pontatlanul a gyereke méretét, mint normális testúlyú gyerekek esetében, és a normál súlyú, illetve túlsúlyos kisgyereket nevelő anyák hajlamosabbak voltak elégedetten nyilatkozni a gyerek méretéről, mint a sovány gyerekekéi.
Az Archives of Pediatrics & Adolescent Medicine c. gyermekgyógyászati szaklapban közölt vizsgálatban résztvevő gyerekek (12-32 hónaposak) és anyák (18-46 évesek) valamennyien alacsony jövedelmű családban éltek. Minden gyerek normális súllyal, időre született és egészséges volt. Az anyáknak körülbelül 72 százaléka túlsúlyos vagy elhízott volt.
A túlsúlyos gyereket nevelő anyák 94%-a legalább két fokozatnyit tévedett a sziluettek kiválasztásakor, minden esetben vékonyabbnak ítélve gyermeküket a valóságosnál. A sovány gyerekeket nevelő anyáknak csupán 17%-a tévedett ekkorát, ők is mind kedvező irányba. Az anyai testsúly nem befolyásolta jelentősen a gyerekre vonatkozó becslés pontosságát.
A sovány gyerekek kétharmadánál az anyák szerették volna, ha gyerekük nagyobb súlyú lenne, de meglepő a normál súlyú gyerekek 21%-át és a túlsúlyos gyerekek 4%-át is hizlalni szerette volna az anyja.
A kutatók szerint a probléma részben annak köszönhető, hogy egy kisgyerek duciságát az emberek gyakran a szülők sikerének tekintik, különösen az első években, amikor a szülők teljes mértékben felelősek a gyerekük egészségéért, táplálkozásáért és tevékenységeiért. Feltételezhető, hogy a gyerek súlyának alábecsülése a szülők viselkedésére is kihat: nem ügyelnek eléggé az egészséges táplálkozásra és az elegendő testmozgásra.
A szerzők felhívták a figyelmet, hogy mivel a résztvevők mind alacsony jövedelműek voltak, az eredmények nem feltétlenül vonatkoztathatók más társadalmi csoportokra.
A cikket kísérő szerkesztői kommentár szerzője, Eliana M. Perrin szerint olyan közegészségügyi kampányra lenne szükség, amely segít láttatni a gyerekek egészséges testsúlyát. Például fotókat lehetne mutatni a súlygörbe 15. és 85. percentilise közt lévő gyerekekről, "Én normális testsúlyú vagyok" felirattal. Ez segítene a szülőknek elkülöníteni a gyerekek fejlődése során megfigyelhető egészséges testsúlyváltozásokat a túlzott kilengésektől.
Perrin továbbá azt javasolja, hogy 2 éves kortól rendszeresen mérjék a gyerekek testtömeg-indexét (2 éves kor alatt általában testsúly- és testmagasság-görbéket használnak), és az eredményt tapintatosan kommunikálják a szülők felé, pl. a testsúly normalitását/abnormalitását tükröző, három fokozatú színskála segítségével.
***
A családtervezéstől a baba megszületéséig (x) A Születéskönyvben dr. Gasztonyi Zoltán, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum Családtervezési és Nőgyógyászati Osztályának szakmai vezetője kalauzolja végig az olvasót a családtervezéstől egészen a születésig. A könyv azért készült el, mert a kismamák közül sokan túlzott aggodalommal tekintenek a babavárás időszakára. Bár az interneten ma már elvileg minden információ megtalálható, mégis sok tévhit és félinformáció kering a különféle fórumokon és netes oldalakon. |