Az aggódás nem befolyásolja a fogamzást

Bár a közhiedelem szerint a stressz gátolja a teherbeesést, a legújabb kutatások szerint nem befolyásolja sem a teherbeesés sikerességét, sem pedig a magzat egészségét, hogy az édesanya szorongó természetű-e, vagy sem.

A terhesség kilenc hónapja alatt a legtöbb kismamát időről időre elönti a szorongás, de olyanok is szép számmal akadnak, akik akár az egész babavárást folyamatos aggódással töltik. A közhiedelem és állatkísérletek tanúsága szerint nem tesz jót a magzatnak, ha az anya gyakran szorong vagy idegeskedik, és a tartós, fokozott aggódás vagy komoly megrázkódtatás akár vetéléshez vagy koraszüléshez is vezethet.

A "hétköznapi" aggódástól azonban, úgy tűnik, nem kell annyira tartani: egy átfogó kutatás a közelmúltban azt erősítette meg, hogy bár az aggódós kismamáknál a nyugodt társaikhoz képest valóban hamarabb beindul a szülés, de a különbség jelentéktelen, alig két-három nap. A közel 78 ezer dán nő bevonásával készült vizsgálat arra a megállapításra jutott, hogy a legtöbb stressznek kitett kismamák átlagosan mindössze két nappal, a legtöbb érzelmi hullámvölgyet megélők pedig két és fél nappal hamarabb hozták világra gyermeküket, mint a legkevesebb stressznek kitett és kiegyensúlyozottabb társaik. Ez a különbség gyakorlatilag elhanyagolható.

Az újabb kutatások azt is cáfolják, hogy a teherbeesést megnehezítené a folyamatos aggódás. Ha egy nő már hónapok óta sikertelenül próbálkozik a teherbeeséssel, szinte az első tanács, amit mindenkitől kap, hogy kerülje a stresszt, és ne "görcsöljön rá" a témára. A rendelkezésre álló bizonyítékok azonban, úgy tűnik, ismét ellentmondanak a vélekedéseknek: a stressz és aggódás nem befolyásolja a fogamzást. Egy 2011-es brit metaanalízis 14 korábbi kutatás adatait elemezte újra, amelyben mesterséges megtermékenyítésre váró nőket kérdeztek többek között érzelmeikről, félelmeikről, esetleges aggodalmaikról. A kutatók figyelemmel kísérték a megkérdezett nőket az előkészítő kezelésektől kezdve egészen addig, amíg kiderült, hogy az eljárás sikeres volt-e, vagy sem. A közel 3500 nő bevonásával végzett metaanalízis eredményei szerint nem volt semmilyen összefüggés a megtermékenyítés sikeressége és a kezelés megkezdése előtt rögzített érzelmi állapot között: ugyanakkora valószínűséggel estek teherbe az érzékenyebb, többet szorongó nők, mint azok, akik nyugodtabban, kevesebb aggodalommal vágtak neki a kezelésnek.

Később sem számít túlzottan

Ha a teherbeesés és a szülés sikeresen lezajlott, még mindig ott a kérdés, hogy vajon a végigaggódott terhesség nem lesz-e negatív hatással a gyermek későbbi fejlődésére. A témában ugyan vegyes eredmények láttak napvilágot, ám azok vannak túlsúlyban, amelyek szerint a terhesség alatt az anyát érő enyhe és közepes stressz nem gátolja a gyermek későbbi fejlődését. Sőt, egyes vizsgálatok szerint az aggódó, szorongó édesanyák gyermekeinek agya újszülött korban gyorsabb ingerületvezetésre képes, és kétéves korukban átlagosan magasabb pontszámot érnek el a mozgás- és szellemi fejlődést vizsgáló teszteken, mint a kevesebbet szorongó anyák gyermekei.

Az eredmények alapján úgy tűnik tehát, hogy embernél az optimális fejlődéshez bizonyos mennyiségű stressz szükséges, míg a túlságosan alacsony és a túlságosan magas stressz-szint egyaránt hátráltathatja a fejlődést.