Tisztelni kell a csicsikát

2013.03.29. 10:59

Van olyan gyerek, aki "csicsikának", más "takinak" nevezi azt a kis plédet, amely nélkül nem lehet ágyba bújni, nem lehet orvoshoz menni, nem lehet útnak indulni, és egyáltalán, a legjobb, ha mindig kéznél van, mert a biztonság és a nyugalom egyik legfontosabb kifejezője.

A gyermekpszichológia átmeneti tárgynak nevezi azokat a plédeket, lepedődarabokat, finom, puha játékállatokat, semmivel nem helyettesíthető egyéb tárgyakat, amelyek egy gyerek számára első életéveiben az anya utáni egyik legfőbb stresszcsökkentőt jelentik. A szülők hosszan tudnak mesélni arról, hogy a világ dől össze, ha egy ilyen szeretett tárgy eltűnik, elvész, otthon felejtődik. De ha egy felnőttet kérdeznek gyerekkora szeretett tárgyáról, jellemzően ő is csillogó szemekkel idézi fel a szakadt, nyúzott kék mackót.

Anyapótlék

Az átmeneti tárgyak jelenségét 1953-ban Donald Woods Winnicott brit gyermekorvos és pszichoanalitikus írta le a The International Journal of Psychoanalysis című szaklapban. "A szülőknek tisztában kell lenniük ezeknek a tárgyaknak a jelentőségével, és kell, hogy utazáskor is mindig kéznél legyenek" - írta Winnicott. "Ne törődjünk vele, ha piszkos, büdös, ugyanis a mosás és száradás időtartama, valamint az új illatok megtörik a gyermek folyamatos élményét."

Winnicott elmélete szerint a tárgy, amit ő "elég jó anyának" nevez, a kisgyermek legfőbb támasza az anyáról való leválás során. "A gyermek tudja, hogy a kék mackó nem az anyja, mégis biztonságérzetet ad neki. Nem anya, de nem is egy egyszerű kitömött plüssállat" - mondja Winnicott. Az átmeneti tárgy tulajdonképpen híd az anya és a külső világ között, ez a gyermek első tulajdona.

A gyermek az átmeneti tárgy segítségével megtapasztalja az én és nem én szétválasztását, megtanul megbirkózni a feszültségeivel (rájön arra, hogy az anya nem tűnik el véglegesen, visszatér hozzá), illetve támogatást kap az anyától való leváláshoz, az önállósodásához.

Forrás: AFP/Photononstop

 

A nyolcadik hónap körül választja ki a gyermek

Az átmeneti tárgyra a csecsemő általában 8-12 hónapos kora között talál rá, és jellemzőn jó pár évig vele marad. Ha fáradt, segíti álomba szenderülni. Ha hiányzik az anyja, megnyugszik tőle. Ha ideges, feszült, biztonságérzetet ad számára. Ha idegen helyen van, otthonérzetet nyújt.

Ahogy egyre idősebb lesz, az átmeneti tárgy, különösen a plüssállatok, önálló személyiséget is kaphatnak, és egy mindig kéznél lévő képzelt baráttá válhatnak. Egy amerikai felmérés szerint a főiskola miatt otthonról elköltöző lányok negyede magával viszi új életébe is ezt a tárgyat, amely élete első elválási időszakában már adott számára megnyugvást.

Ajánlott kettőt venni belőle

Az átmeneti tárgy tehát a gyermek biztonságérzete szempontjából nagy jelentőséggel bír, ezért ajánlott, hogy a szülő kifejezetten bátorítsa gyermekét egy ilyen tárgykapcsolat kialakítására, de maga a szülő is választhat ilyen tárgyat az elalvási rítus kialakításakor.

Sok nehéz helyzet elkerülhető, ha a szeretett tárgyból beszerzünk egy tartalék példányt is. Így szükség esetén például ki lehet mosni, és a gyermek nem fog mosás közben riadt szemekkel állogálni a mosógép előtt, utána pedig hosszan sírni, mert a tárgy elvesztette megszokott illatát.

Ha a gyermek egy plédet választ átmeneti tárgyként, akár ketté is vághatjuk, a kicsik a méret iránt még érzéketlenek. Ha egy játék a kedvenc tárgy, ajánlott a két ugyanolyan példányt váltogatni, egyébként a gyerek egyidő után az egyiket túl újnak, túl idegennek fogja érezni, és ezért nem akar majd vele kapcsolatot tremteni.

Sok szülőnek fenntartása van az átmeneti tárggyal szemben, mert úgy véli, a gyermek ujjszopását erősíti. De az ujjszopás normális, természtes módja annak, hogy a gyermek megnyugtassa magát, és fokozatosan el fogja hagyni, ha talál más stresszoldó módszert.

KAPCSOLÓDÓ CIKK