Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huTüzes románcok, rejtélyes férfiak, ellenállhatatlan vonzalom. Aki nehezen megszerezhető, gyakran még vonzóbbnak tűnik – de mi rejlik a háttérben?
A spanyol kultúrához gyakran társítják a temperamentumos, drámai szerelmi történeteket, gondoljunk csak A sevillai borbély sztorijára. Míg Don Juan alakja pontosan annak a csábítónak a mintája, aki sok nő számára éppen a titokzatossága miatt vált izgalmassá. Most kiderítjük, miért olyan ellenállhatatlanok a hasonló partnerek!
Fotó: Unsplash
A dopamin diktál
Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szerint az ok az agyunkban, a múltunkban és a kötődési mintáinkban keresendő.
– Ami ritka, arra hamarabb felkapjuk a fejünket, és fenntartja az érdeklődésünket. Ha valaki hideg, egyedi, nem áll rögtön a rendelkezésünkre, azt vonzóbbnak látjuk – kezdi a szakértő, aki hozzáteszi, hogy a jelenség hasonló a szerencsejátékhoz. Mivel nem állandó a nyereség, és van egyfajta kiszámíthatatlanság, aktiválódik az agy jutalmazórendszere.
– Nem mindig van jelen, nem mindig kapjuk meg, ez pedig erősíti ezt a működést. Az a férfi, aki egyszer elérhető és figyelmes, máskor pedig távolságtartó, beindítja a dopaminrendszert, és a vágyakozás erőteljesebbé válik. De az önértékelés szintjén is kihívást jelent, ha megszerezzük, ugyanis akkor értékesnek érezzük magunkat: azt éljük meg, hogy csinosak, szerethetőek vagyunk – tette hozzá a Fanny magazinnak. Ahogy a legtöbb párkapcsolati nehézség esetén, úgy itt is szerepet játszanak a gyerekkori kötődési minták.
A múlt csapdájában
Ha a szülő-gyerek kapcsolatban valaki azt tapasztalja meg, hogy az anya vagy az apa egyszer elérhető, egyszer nem, egyszer kap tőle szeretetet, egyszer nem, akkor ez összemosódik a bizonytalansággal.
– Felnőttkorban egy ismerős dinamikába megy bele, olyan kötődéseket keres, amelyek emlékeztetik erre. Újraél hasonló kapcsolatokat azért, mert tudattalanul vágyik a múltbéli trauma kijavítására, és arra, hogy beteljesüljön a hiány, ami kiskorában nem – árulja el a pszichoterapeuta. A férfiról viszont csak egy idealizált kép él a nő fejében, nem látja a valódi énjét, így ha végül sikerül megszereznie, gyakori, hogy kiábrándul belőle.
– A jelenség motorja az idealizáció. Többet látunk bele, mint ami. De ennek velejárója önmagunk leértékelése is. Belelovaljuk magunkat valami olyanba, ami nem igazi, és az izgalom lesz az egész mozgatórugója: az, hogy szenvedünk, majd azt gondoljuk, hogy ez a szerelem. De nem. Hosszú távon a kiszámíthatóság és a stabilitás az alapkövei egy egészséges kapcsolatnak. Attól lesz jó, ha ott van a kölcsönösség, a tisztelet, az elérhetőség. Ezeknek a viszonyoknak nincs mire építkezniük, ezért előbb-utóbb széthullanak – hangsúlyozza a szakember, és hozzáteszi, hogy a férfi ilyenkor játszik a nővel, kihasználja az előnyét, hogy a saját önértékelését restaurálja, így kialakul egy alá-fölérendeltségi viszony.
Nem egyenlő a szerelemmel
Dr. Makai Gábor elárulja: az, ha valakiben jelen van egy intenzív érzés, egyfajta stressz, nem egyenlő a szerelemmel. Ezt sokan összetévesztik.
– Fel kell ismerni az ismétlődő mintázatokat a párválasztásnál. Azt is észre kell venni, ha állandóan csak ikonokat, elérhetetlen embereket szemel ki az illető. De szintén érdemes ismerni a kötődési stílusokat: azt, hogy mi történt a múltban, és ez mennyire predesztinálja a jelent, hogyan hat ki rá. Ezzel foglalkozni kell. Nagy szerepe van a múltnak abban, hogy az illető képes legyen változtatni.
