Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA becenevek és a kedveskedő megszólítások természetes részei lehetnek egy párkapcsolatnak. Sőt, sokan úgy érzik, éppen ezek teremtik meg azt a bensőséges légkört, amelyben könnyebb megnyílni a másik előtt. Egészen más azonban a helyzet, amikor valaki rendszeresen gyermeki hangon beszél, állandó dédelgetésre vágyik, vagy úgy viselkedik, mintha a partnere lenne a biztonságérzetének egyetlen forrása – írja a Fanny magazin.

Fotó: Shutterstock
– Az infantilis működésmód egyik legfontosabb jellemzője, hogy az ember a biztonságérzetét a kapaszkodás révén próbálja megerősíteni. Ahogyan kisgyermekként az anya jelenti a biztonságot, úgy felnőttkorban is előfordulhat, hogy valaki túlzottan a partnerétől várja ezt a megnyugvást – mondja dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
Ez nem azt jelenti, hogy az érintett tudatosan gyermekként szeretne viselkedni. Sokkal inkább arról van szó, hogy stresszes vagy bizonytalan élethelyzetben automatikusan olyan módszerekhez nyúl, amelyek korábban biztonságot jelentettek számára. A pár ilyenkor nem egyszerűen társ, hanem érzelmi menedék is lesz.
– Ha olyan élethelyzetbe kerül, amely bizonytalanságot kelt benne, könnyen regresszió következhet be: ilyenkor a felnőtt, racionális megküzdési módok helyett ismét a gyermekkori minták kerülnek előtérbe. Ennek következtében nem a problémához alkalmazkodik, hanem a feszültség csökkentésére törekszik, és fokozottan kapaszkodik a másik emberbe – magyarázza a szakember.
A regresszió a pszichológiában azt jelenti, hogy valaki átmenetileg egy korábbi fejlődési szintre jellemző viselkedést vesz fel. Ez nem feltétlenül látványos: megjelenhet fokozott bújásban, állandó testi kontaktus iránti vágyban, gyakori megerősítésigényben vagy akár a gügyögő, babás hanghordozásban is. Ezek a viselkedések kívülről furcsának tűnhetnek, valójában azonban sokszor a belső bizonytalanság csökkentését szolgálják.
A pszichológus szerint ilyenkor könnyen kialakulhat az az érzés is, hogy a kapcsolat bármely apró változása veszélyt jelent.
– Sokan úgy érzik, mintha újra gyermeki szerepbe kerülnének. A partner viselkedését nem feltétlenül elutasításként élik meg, sokkal inkább attól félnek, hogy elveszítik azt a személyt, akitől a biztonságérzetüket remélik. Ezért ha a másik fél éppen távolságtartóbb vagy elfoglaltabb, hajlamosak arra gondolni, hogy velük van a probléma, vagy hogy a kapcsolat veszélybe került.
Sokan ismerhetik ezt az érzést. Egy későn érkező üzenet, egy lemondott találkozó vagy egy fáradtabb nap könnyen elindíthatja a gondolatspirált: „Biztos már nem szeret.” „Én rontottam el valamit.” Pedig ezek a helyzetek gyakran egyáltalán nem a kapcsolat minőségéről szólnak, hanem a másik fél aktuális élethelyzetéről.
Éppen ezért fontos különbséget tenni aközött, amikor a gyengédség kölcsönös játék, és aközött, amikor valaki kizárólag a partnerétől várja saját a lelki egyensúlyának helyreállítását.
– Kell azonban hangsúlyozni, hogy önmagában ez a működés nem pszichológiai zavar. Inkább egy tanult megküzdési stratégia, amelynek felismerése az első lépés afelé, hogy valaki megtanulja saját magában is megtalálni a biztonságérzetet, és ne kizárólag a párkapcsolatától várja annak megerősítését – hangsúlyozza dr. Makai Gábor.
Vagyis ha a gügyögés, a becézgetés vagy a játékos szerepjáték mindkét fél számára örömteli, nincs ok aggodalomra. Ha azonban a viselkedés mögött állandó szorongás, túlzott kapaszkodás és folyamatos megerősítésigény húzódik meg, érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában nem a szavakkal, hanem a biztonságérzettel van-e dolgunk. Hiszen egy kiegyensúlyozott párkapcsolatban a másik szeretete fontos kapaszkodó lehet – de nem az egyetlen.