A teste már nem mozdult, de az elméje még élt – Ez a kór végezhetett a makedón királlyal

Vágólapra másolva!
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu
A történelem egyik legnagyobb hadvezére, III. Alexandrosz, vagyis Nagy Sándor Kr. e. 323-ban, mindössze 32 évesen hunyt el Babilonban, ám halálának körülményeit a mai napig rejtély övezi. Egy új orvosi elmélet szerint az uralkodó vesztét egy ritka idegrendszeri betegség, a Guillain-Barré-szindróma okozhatta, ami azt jelenti, hogy még életben lehetett, amikor elkezdték a balzsamozását.
Vágólapra másolva!
  • Idegrendszeri kórkép: a Guillain-Barré-szindróma egy ritka autoimmun betegség, amely bénulást okoz, miközben a beteg tudatánál marad.
  • Hátborzongató elmélet: Nagy Sándor valószínűleg ebben a betegségben szenvedett, így még élhetett, amikor elkezdték a balzsamozását.
  • Modern orvostudomány: habár az ókorban végzetes volt, a betegség ma már plazmaferézissel és immunglobulin-terápiával hatékonyan kezelhető.

A Guillain-Barré-szindróma (GBS) gyanúja gyökeresen megváltoztatja azt, amit az ókori világ leghíresebb hódítója, Nagy Sándor utolsó napjairól tudni véltünk. Dr. Katherine Hall, a Dunedini Orvostudományi Egyetem oktatója és gyakorló orvosa alaposan átvizsgálta a korabeli forrásokat, köztük Plutarkhosz leírásait. Az ókori szerzők arról számoltak be, hogy az uralkodó súlyos lázzal, gyomorfájdalommal és fokozatosan terjedő bénulással küzdött. Habár a mozgásképességét és a beszédét elveszítette, a feljegyzések szerint az elméje mindvégig tiszta maradt. Amikor az orvosok halottnak nyilvánították, a teste hat napon keresztül semmilyen bomlási jelet nem mutatott, amit a kortársak az isteniségének tulajdonítottak, pedig a háttérben egy hátborzongató biológiai folyamat állhatott.

A feltehetően Guillain-Barré-szindróma nevű idegrendszeri betegségben szenvedő Nagy Sándor a halálos ágyán
Guillain-Barré-szindróma állhatott Nagy Sándor halála mögött? Egy gyakorló orvos, dr. Katherine Hall, a Dunedini Orvostudományi Egyetem oktatója ezt feltételezi. Fotó: Wikipedia

Mi az a Guillain-Barré-szindróma, és mi váltja ki?

Ez az autoimmun betegség egy olyan állapot, amelyben a szervezet immunrendszere tévedésből a saját perifériás idegeit támadja meg. A folyamatot leggyakrabban egy fertőzés indítja el: a leggyakoribb kiváltó ok a Campylobacter jejuni baktérium által okozott gyomorfertőzés.

Az immunválasz során ellenanyagok termelődnek, amelyek károsítják az idegsejtek védőhüvelyét, így az ingerek nem jutnak el az izmokhoz. A tünetek általában a végtagokban megjelenő zsibbadással és izomgyengeséggel kezdődnek, amely alulról felfelé haladva vonul végig kiterjedten a testben. Súlyos esetben a bénulás eléri a légzőizmokat és az arcizmokat is, így a beteg képtelenné válik a mozgásra, a nyelésre, és a látható légzésre.

A Guillain-Barré-szindrómát kiváltó Campylobacter jejuni baktérium mikroszkóp alatt
A Guillain-Barré-szindrómát kiváltó Campylobacter jejuni baktérium mikroszkóp alatt
Fotó: 1992 ACCUSOFT INC, ALL RIGHTS RE / Wikipedia

Az ókori balzsamozás hátborzongató titka

Dr. Katherine Hall elmélete alapján Nagy Sándor a betegség úgynevezett akut motoros axonális neuropátia (AMAN) típusában szenvedett. Ez a variáns a mozgatóidegeket bénítja meg anélkül, hogy a tudatot károsítaná.

A betegség előrehaladtával a test oxigénigénye drasztikusan lecsökken, a légzés szinte észrevehetetlenné válik, a pupillák pedig fénymerevek lehetnek. Mivel a Kr. e. IV. században a halált kizárólag a tapintható pulzus és a látható légzés hiánya alapján állapították meg, a mély bénulási állapot könnyen megtéveszthette az orvosokat.

E szerint az elmélet szerint a makedón király valószínűleg még nem volt halott, amikor elhunytnak nyilvánították: az elméje érzékelhette a külvilágot, miközben a környezete már a temetésére készülődött. Mivel a teste még élt, nem indult meg a bomlás, ez magyarázza, hogy hat nap elteltével is teljesen ép maradt. Az uralkodó tehát még feltehetőleg lélegzett, amikor az előkészületek után elkezdték a balzsamozást, vagyis megnyitották a hasüregét, hogy eltávolítsák a leggyorsabban bomló szerveit.

Hogyan gyógyítható a betegség a XXI. században?

Habár az ókorban ez az állapot elkerülhetetlenül tragédiához vezetett, a modern orvostudomány ma már hatékonyan tudja kezelni. A XXI. századi terápiák alapját két fő eljárás adja: az egyik a plazmaferézis, amellyel kiszűrik a vérből a káros ellenanyagokat, a másik az intravénás immunglobulin-terápia (IVIG), amely leállítja a kóros immunreakciót. Mivel a betegség akut fázisában a légzés összeomolhat, az azonnali intenzív osztályos ellátás és a gépi lélegeztetés életmentő. A felépülés hónapokig is eltarthat, de a korán megkezdett kezeléssel a betegek többsége teljes gyógyulást ér el.

Tudj meg többet erről a különös betegségről az alábbi videóban:

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!