Babonák kereszttüzében: ezek a vörös hajúakkal kapcsolatos legfurcsább hiedelmek

Különleges külsejük miatt számos spirituális elmélet született velük kapcsolatban, amelyek közül több a mai napig él a köztudatban. A vörös hajúakról az elmúlt évezredek során gondolták már azt, hogy szerencsétlenséget hoznak, hogy vámpírok és ördögiek, de még azt is, hogy Isten kegyeltjei.

A természetes vörös hajszín a legritkább a világon, éppen ezért mindig kitűnt a tömegből. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a történelemben különös babonák, félelmek és szélsőséges hiedelmek kapcsolódtak hozzá.

Számos babona kapcsolódik a vörös hajúakhoz
Fotó: HEBERT SANTOS/Pexels

Vörös hajú emberek: áldozatok és kiválasztottak

Az ókori felfogás igen változatos volt a rezes haj kapcsán. A görögök úgy hitték, hogy a tüzes frizurával rendelkező emberek haláluk után vámpírrá válnak, és éjszakánként vadásznak áldozatokra, és annak érdekében, hogy ezt elkerüljék, elhamvasztották őket. Egyiptomban ebben az időszakban szintén negatív megítélés övezte a vörös hajúakat, mert úgy tartották, hogy balszerencsét hoznak a közösségre, ezért gyakran fel is áldozták őket. Ezzel szemben az ókori Görögország északi határán, a mai Bulgária területén megtelepedett trákok szerint az istenek kegyeltjei voltak, bátornak és őszintének tartották őket. A római nép pedig az erő és a harciasság jelének tekintette a rozsdaszínű hajat. Vad, félelmet nem ismerő harcosokként írták le őket, ugyanakkor ez az egyediség gyanakvást is szült, és könnyen vált az idegenség szimbólumává.

Boszorkányok és szépségideálok

Egyesek történelmi korszakokban ördöginek tartották ezt az árnyalatot. A középkorban a boszorkánysággal hozták összefüggésbe – főleg akkor, ha zöld szemmel társult –, és úgy tartották, hogy az ilyen nők szenvedélyesek, kiszámíthatatlanok és veszélyesek, ezért sokszor váltak boszorkányüldözés áldozatává. Ebben az időszakban Franciaország kurtizánjainak előírták, hogy vörös hajat hordjanak, hogy megkülönböztessék őket a tisztességesnek tartott hölgyektől. Először I. Erzsébet angol királynő kezdte megváltoztatni a rezes tincseket övező negatív babonákat és hiedelmeket. Ugyanis ő maga is ilyen hajkoronával rendelkezett, és esze ágában sem volt paróka alá rejteni. Büszkén mutatta meg tüzes, göndör fürtjeit, az udvarában élő hölgyek – és néha a férfiak is – pedig másolni kezdték hajszínét, így idővel divatba jött ez az árnyalat, és a státuszt is jól szimbolizálta. Ám a 16–17. században a művészetek még igen ambivalensen ábrázolták a vörös hajúakat. A reneszánsz festészetben gyakran idealizált szépségként jelentek meg, miközben a népi hiedelmekben továbbra is élt a veszélyes vonzerő képzete.

A különlegesség diadala 

A modern korban a megítélés fokozatosan pozitív irányba fordult. Ma a vörös haj ritkasága miatt továbbra is kuriózumnak számít. Skóciában és Írországban a leggyakoribb, itt máig büszkék rá, és fesztiválokkal, közösségi rendezvényekkel ünneplik. Bár a régi babonák többségét ma már kevesen veszik komolyan, a rezes frizurájú nőket napjainkban is számos sztereotípia övezi, például az, hogy temperamentumosabbnak tartják őket az átlagnál. Egyes népi hiedelmek szerint gyógyító erejük van, az angolszász folklórban például a vörös hajú nőkről azt tartották, hogy képesek beforrasztani a sebeket és enyhíteni a betegségeket. Az ír babonák pedig arról szólnak, hogy nagyobb eséllyel vonzzák a villámcsapásokat, de képesek elűzni a tűzvészt. Az asztrológiában a vörös haj szorosan kapcsolódik a tűz őselemhez és a Mars bolygóhoz, ennek következtében az energiát, a kirobbanó akaratot, a célorientáltságot, valamint a független, szenvedélyes és impulzív természetet szimbolizálja. Ha pedig valaki ilyenre festi a haját, azzal tudatalatti vagy tudatos igényt fejez ki arra, hogy felhívja magára a figyelmet, növelje az önérvényesítés iránti igényét, valamint dinamikusabbá tegye az életét - írja a Fanny magazin.