Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Az 1938. július 28-án született Aragonés (Madrid egyik külvárosában, Hortalezában látta meg a napvilágot) ismert játékos az Atlético Madridnál lett.

1964-ben szerződött a fővárosba, és az egyesülettel három bajnokságot, valamint két Spanyol Kupát nyert, 1970-ben pedig a Primera División gólkirályi címét is kiérdemelte. Az 1974-75-ös pontvadászatot még játékosként kezdte, a hatodik fordulót követően azonban szögre akasztotta futballcipőjét, és azonnal az Atlético vezetőedzője lett.

Egészen 1980-ig töltötte be ezt a pozíciót, ez idő alatt nyert Világkupát, egy bajnokságot és egy Spanyol Kupát a gárdával. Az 1981-82-es idényt a Real Betis kispadján töltötte, majd 1982 nyarán öt évre visszatért az Atléticóhoz.

Ezután Barcelonába tette át a székhelyét, egy szezonon keresztül az FC Barcelonát (a mérleg: egy kupagyőzelem), majd két évig az RCD Espanyolt irányította, hogy aztán megint az Atléticónál kössön ki.

1991 és 1993 között dolgozott itt, majd következett a Sevilla FC (1993-1995), a Valencia CF (1995-1997), a Real Betis (1997-1998), a Real Oviedo (1999-2000), az RCD Mallorca (2000-2001), az Atlético Madrid (2002-2003, edzői pályafutása során immár negyedszer) és végül ismét az RCD Mallorca (2003-2004).

A legutóbbi Európa-bajnokság után a válogatott éléről leköszönt Inaki Sáez helyére nevezték ki, és a kötelezőt, ha nehezen is, de hozta, kijuttatta a csapatot a világbajnokságra.

Meglehetősen ellentmondásos személyiség, de Spanyolországban nagyon tisztelik (kivéve a Raúlt kedvelők, hiszen a Real Madrid sokadvirágzását élő csillagát rendre mellőzi), Hortalezai Bölcsnek nevezik.