Tiltakozó filmesekkel és rengeteg nézővel telt a 32. Filmszemle

Az infrastruktúra

Néz(előd)ők a Szemlén

A filmek

Az elmúlt évekhez képest sok, 27 nagyjátékfilm készült az előző évben Magyarországon. Szomjas György filmrendező, a Magyar Filmművészek Szövetségének főtitkára az [origo]-nak elmondta, szerinte a filmek általában korrekt színvonalúak. Szomjas szerint az egyik legfontosabb tanulsága a Szemlének, hogy a magyar filmgyártásban fantasztikus életerő van, mert a csekély állami támogotáshoz képest különösen sok alkotás készült. A Szemle Tarr Béla Werckmaister Harmóniák című művével indult, mely már több külföldi fesztiválon nyert díjat, és elsősorban külföldi tőkéből készült. A film megtekintése után a szakmabeliek nem fukarkodtak az elismeréssel, Janisch Attila filmrendező az [origo]-nak azt mondta, sok ilyen filmet kellene a magyar alkotóknak készíteniük. Versenyen kívül vetítették Jancsó Miklós Az utolsó vacsora az arabs szürkénél című filmjét. Az új Jancsó mű folytatása előző két filmjének, Kapa és Pepe (Mucsi Zoltán, Scherer Péter) tovább küzdenek Magyarországon. A 79 éves Jancsó ismét punkosan beintett a hatalomnak, aktuálpolitikai utalásokkal és rockzenészek felvonultatásával (Kispál és a Borz, Sub Bass Monster, Burzsoá Nyugdíjasok, Baby Lady stb.) szórakoztatott megdöbbentően és agresszívan. A trilógiából ez a film a legkönnyebben érthető és a leghatásosabb. A bemutató után Jancsó elmondta, most sem használt szigorú forgatókönyvet, a két főszereplő párbeszédei sokszor improvizációk. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott Jancsó: "Csak néztem mint a moziban, ahogy ez a két gyerek mondta egymásnak a szöveget, és az egész forgatást végigröhögtem".

A legtöbb filmet most mutatták be először. Nagy volt az érdeklődés Tímár Péter új munkája, a Vakvagányok iránt is. A vakoknak is készült, folyamatos narráció kísérte filmről producere, Kálomista Gábor azt mondta: "Ritkán mondhatom ezt el magamról, de most úgy érzem, kivételesen jót cselekedtem, amikor segítettem a film létrejöttét". A filmben szinte egyetlen profi színész sincs, a főszerepeket a Vakok Intézete tanulói, illetve Csiszár Jenő műsorvezető és Bozsik Yvette táncos játsszák, nagyon meggyőzően. A film nagy érdeme, hogy a rendkívül egyszerű, érzelmekre ható történet tömény giccset ígér, de a végeredmény egyáltalán nem az, és nem esik a film a szenvelgés csapdájába sem.

A legtöbb magyar film inkább nagyobb szabású tévéjátékra emlékeztet, valószínűleg a kevés pénz miatt. Több bemutatott film pedig kimondottan a TV számára készült, például a Rendőrsztori, vagy Vecsernyés János Kvartettje, ami Spiró György drámájából készült, és szinte végig egy helyszínen játszódik. A tévéjáték szerű alkotások közül egyik kivétel Sopsits Árpád gyönyörű képekből álló Torzókja, mely egy brutálisan nyomasztó filmdráma. A Torzók 1960-ban, egy fiú nevelőintézetben játszódik. Erénye a filmnek a gyerekszereplők fantasztikus játéka. Mint Sopsits elmondta, éveken át több mint 100 ezer gyerek megnézése után választották ki a 25 szereplőt. A Kvartetthez hasonlóan egy színdarabon alapszik Schilling Árpád Nexxt című filmje, ami a vásznon hatásosabb mint a Bárka színpadán. Az Amerikai Pszichóból és a Gépnarancsból építkező TV-show-paródia azonban hiába brutális, így sem okoz igazi katarzist. Kellemes szórakozást biztosít a Közgáz Vizuális Brigád új filmje, a Feri és az édes élet Czabán György rendezésében. Nagy űrt tölt ki az alkotás a magyar filmgyártásban, ez az első film a rendszerváltás óta, ami a munkásosztályról szól, szerencsére Családi Körös sallangok nélkül. Szőke Andrásék - Czabánékhoz hasonlóan - évek óta ugyanazzal a csapattal forgatnak, új filmjük, a Tündérdomb pedig a jól ismert elemek használata ellenére különösen jól sikerült. Üdítő mozija volt a Szemlének Hajdú Szabolcs Macerás ügyek című vizsgafilmje. A debreceni középiskolás Imi és Brigi szerelmi története izgalmas képekkel, csomó jó ötlettel szórakoztat. Az abszurd történet igazi mozi abban az értelemben, hogy a néha klipszerű képek épp oly fontosak, mint maga a történet, és film zenéje zseniálisan illeszkedik a groteszk helyzetekhez.

Nem csak azért került be sok film a Szemlére, mert tévéfilmeket is játszottak, hanem mert néhány amatőr filmes munkáját is vetítették. Ilyen volt az egyetlen hazai horrorfilm gyártó csoport Sose volt glória című gengszterfilmje, és Fehér Péter Seychelles Puzzle-ja is. Utóbbi talán a Szemle legrosszabb filmje volt, a csak hobbiból filmező Fehér láthatóan minden koncepció nélkül untatta a nézőket több mint két órán keresztül. A kimondottan kezdő és amatőr filmesek számára szervezett OFF fesztiválon sokkal jobb mozikat láthattunk ennél.
Állandó probléma a Szemléken, hogy egy-egy film nem készül el időre. Idén Gothár Péter Passzportjának bemutatóját kellett elhalasztani, de az egyenesen az előhívő laboratóriumból érkezett mű éjfél utáni pótelőadása nagy sikert aratott.

A díjak

Werckmeister harmóniák

A Mozisok Országos Szövetségének díját, a tavalyi évben legnagyobb közönségsikert elért, eddig 260 ezer nézőt vonzó magyar film, a Kabay Barna és Petényi Katalin által rendezett Meseautó kapta. Az interneten szavazók közönségdíját - egy nagy értékű számítógépet egy éves internet hozzáféréssel - Török Ferenc kapta a Moszkva tér című filmjéért.

A statisztikák

A Szemlén 170 magyar filmet mutattak be és összesen 338 előadást tartottak a Mammut Budai Moziközpontban, valamint az Átrium moziban. A hat nap alatt 74 filmet telt ház előtt vetítettek, az érdeklődést jelzi, hogy 39 pótelőadást is be kellett iktatni. Török Ferenc Moszkva tér című filmje vonzotta a legtöbb nézőt (1859), az Üvegtigrisre 1834-en, a Nexxtre 1694-en, a Vakvagányokra 1689-en, Tündérdombra 1655-en váltottak jegyet. A Szemle előadásaira összesen 41 ezer 319 jegyet adtak el.

Ellenálló akciók a Szemlén

Már a Szemle előtt érezhető volt, a filmes szakma egy része irtózik a kormány filmpolitikájától, elsősorban a Magyar Filmközpont Rt. létrehozásától. A Magyar Filmművészek Szövetsége (MFSZ) szerint a kormány a három milliárdos támogatásért túlzottan centralizálná a pénzek elosztását. A tiltakozók nem értettek egyet a Happy End Kft. bevonásával sem a Szemle szervezésébe. A Happy End részvételéhez a Szemlét 40 millióval támogató Országimázs Központ ragaszkodott. Az MFSZ ugyan nem csinált látványos akciót a megnyitón - ahogy ígérték - de mint Janisch Attila filmrendező az [origo]-nak elmondta: "Attól, hogy a megnyitón nem robbantottunk, senki se gondolja, hogy minden renben van, csupán nem szerettük volna, hogy az egész Szemle erről szóljon". Péntek délelőtt, a Szemle második napján plakátokat ragasztottak ki az MFSZ-esek, melyen leírták, tiltakoznak a filmközpont ellen. A velük szimpatizálóknak kitűzőket osztottak, mely a Szemle eredeti, Happy End előtti logóját ábrázolta, a filmszárnyas embert. Ezt viselte az egész Szemle alatt például Jancsó Miklós és Grunwalsky Ferenc is. Várhegyi Attila, a filmtámogatást kidolgozó Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára azt mondta a tiltakozással kapcsolatban, hogy még egyetlen kormány sem kívánt ennyit költeni a filmesekre, de aki nem hagyja, azon nem lehet segíteni. Janisch Attila ezzel kapcsolatban az [origo]-nak azt mondta, hogy rajtuk lehet, és kell is segíteni, de a támogatásnak széles bázisra kell építkeznie. Az MFSZ attól tart, csak egy szűk elit juthat majd támogatáshoz, de ahogy Janisch fogalmazott, a fiatalokat, kezdő filmeseket is támogatni kell. Azt is kifogásolták az elégedetlen filmesek, hogy nagyon rövid időt kaptak módosító javaslataik megtételére. A megbeszélések tavaly nyár óta folynak, de a Szemle előtt úgy tűnt, az egyeztetés kudarcba fulladt.

Az Országimázs Központ különdíja

Az Országimázs Központ díjkiosztója

A fent leírt rendezvény ellen rövid beszédet tartott filmjének sajtóvetítése után Czabán György filmrendező, akinek filmje hivatalos bemutatója egybeesett az Országimázs Központ díjátadásával. Czabán azt mondta, ízléstelen, ahogy a politika beletenyerel a filmgyártásba. Czabán felháborodásával kapcsolatban Kézdi Kovács Zsolt, az Országimázs Központ által felajánlott díjat odaítélő MRC nevében az [origo]-nak elmondta, a politikának semmi köze nincs a rendezvényhez. Szerinte ugyanis az Országimázs Központ nem politikai, hanem állami szervezet, és egyetlen kormánynak sem fűződhet politikai érdeke ahhoz, hogy pont a díjazottakat támogassa, ez pusztán szakmai elismerés.

A viták ellenére a Szemle légköre nem volt hisztérikus, tavaly sokkal több panasz hangzott el a pénzhiány miatt, igaz most nem is volt fizikai tér a szakma önsajnálatához. A filmekről a végső ítéletet pedig úgyis nézők mondják ki, amikor megváltják jegyeiket a mozipénztáraknál - persze ha előbb sikerül találni a filmeseknek forgalmazót, ami legalább olyan nehéz, mint leforgatni egy jó mozit.

Magyari Péter

Ajánló: