"Nem kívánom megkönnyíteni a közönség dolgát!" - beszélgetés Mundruczó Kornéllal

Vágólapra másolva!
Mundruczó Kornél színész-rendezőé volt az egyik legerősebb pályakezdés az utóbbi években. 2000-ben első nagyjátékfilme a Nincsen nekem vágyam semmi elnyerte a legjobb első filmért járó díjat a Filmszemlén, rá egy évre az Aftát pedig a legjobb kisjátékfilmnek választották. A nemzetközi mustrákon, fesztiválokon szintén elismerték munkáit.
Vágólapra másolva!

Váratlanul ért ez a sikersorozat?

Tulajdonképpen igen. Egyébként furcsa módon pont fordítva reagáltak a filmjeimre, mint azt vártam. A Nincsen nekem nagyon megosztotta a kritikusokat, legalább annyi dicséretet, mint támadást kapott. Az Aftánál jobban féltem, hogy nem fogják szeretni, mert nehezebb ráhangolódni stb., és pont ez a film volt az, amit egyöntetűen jól fogadott a szakma és a közönség is.

Az Afta sikerének egyik sarokköve Polgár Tamás játéka volt. Hogy találtál rá, hogyan alakult ki ez a munkakapcsolat?

Ő akkor bent volt Aszódon a javító-nevelő intézetben, és én onnan akartam szereplőket toborozni. A találkozás egyszerre volt nagyon pragmatikus és romantikus. Az Aftához olyan srácot kerestem, aki tisztában van önmagával. Akiben megvan az a csibészlogika, amely képes egy, a rendszeren kívüli, önálló világ létrehozására. Tamásban ez megvolt, és nekem ez a betyáros, Rózsa Sándoros kívülállás tetszett meg benne.

Igazából nem is a forgatáson, mint inkább utána, a vágásnál derült ki, hogy ő húz a legjobban a filmben, őt szereti a legjobban a kamera. Megvan benne az az ösztönös képesség, amely a nagy színészeket jellemzi, hogy gátlástalanul engedi lelátni magába a kamerát. Az Afta négy fiú történetének indult, aztán egy fiú története lett belőle, mert felgyullad a vászon a Tamás fejétől.

Amit most forgattunk, a Szép napok, már nagyrészt egyenesen őrá íródott. Itt azonban mást fog játszani, az Afta hidegsége után ez egy sokkal nagyobb spektrumon mozgó alakítás.

Jó kapcsolatban vagy Jancsó Miklóssal, szerepeltél az Utolsó vacsora az Arabs szürkénél c. filmjében is. Mennyiben hatott ő rád?

Jancsótól azt tanultam meg, hogy nagyon bátran el lehet ugrani a jelenettől, hogyha az nem működik. Enélkül talán nem mertem volna annyira eltérni a forgatókönyvtől a Szép napok esetében, mint amennyire végül eltértem. A szereplők ugyanis magukra veszik a történetet, a sajátjuké lesz, és az így bekövetkező változásokkal kezdeni kell valamit. Az egész kicsit olyan, mint egy csata, amelyben te vagy a hadvezér, és állandóan döntéseket kell hoznod a változó hadi helyzetnek megfelelően, hogy végül megnyerd a háborút.

Nagyon természetes, magától értetődő nálad az erőszak. Nincs benne semmi különleges, mintha eleve, helyi érték szinten lenne belekódolva a történetbe és a figurákba.

Ez valamennyire így is van. A magam számára úgy fogalmaztam meg, hogy úgy viselkednek a szereplőim, mintha belső ösztönvilágukat kívül hordanák. Mint akik nemcsak megsejtik, de meg is mutatják ezeket az ösztönöket.

Feltűnő, hogy nincsenek közösségek a filmjeidben, szinte kizárólag magukra utalt, sodródó útszéli figurákat látunk. Mi ennek az oka? Úgy látod, hogy teljesen szétszakadozott az emberi kapcsolat-háló?

Igen, szétszakadt, de azt hiszem, ez is népjelleg. Nem látok mifelénk erős, összetartó közösségeket, de persze lehet, hogy csak az én életem ilyen. Nálunk nincs meg az a típusú rendszeres, napi közösségi élet, mint ami pl. Párizsra, New Yorkra stb. jellemző. Ott az emberek kávéházba járnak, tele vannak az utcák stb. Itt az emberek otthon főznek, otthon esznek, nálunk a család számít jelentős erővel bíró szervezőmagnak.

Az utóbbi egy-két évben van egyfajta mozgolódás. Fiatal, tehetséges filmesek jelentek meg sikeres filmekkel, gondolok itt rád, Török Ferire, Hajdu Szabolcsra. Vannak-e közös pontok, jellemzők az életkoron túl is?

Csak remélni tudom, hogy generáció leszünk. Szerencsére ezt kritikai, sajtó oldalról is erősítik. Fontos, hogy ez benne van a köztudatban, mint ahogy az is fontos, hogy mindez marketing-szinten is működőképes legyen, ahogyan például az independent filmek esetén ez gyakorlat az USA-ban.

Ennek a generációnak az egyetlen közös nevezője az életkor, de ez sok mindent meghatároz, mert közös élet- és élményanyagot jelent. Az előző rendszer már szétrohadt, meg se éltük, az új rendszert mások nyerték meg. Tiszta lappal indultunk, de vákuumba érkeztünk. Rád van bízva, hogy feltérképezd, hogy mi a franc is folyik itt.