1924 novemberében rejtélyes gyilkosság történt William Randolph Hearst sajtómágnás jachtján, melyre Hollywood előkelőségei voltak hivatalosak egy hétvégére. Röviden ennyi a története Peter Bogdanovich nagy visszatérésének, a The Cat's Meow című filmnek. A rendező - aki közeli barátja volt Orson Wellesnek - művével az Aranypolgár körüli félreértéseket tisztázza, és feltárja a történet valós hátterét.

 

Forrás: MTI
Orson Welles

Orson Welles karrierjét egy félreértés törte derékba. Illetve tevőlegesen William Randolph Hearst sajtómágnás, aki azt hitte, hogy a fiatal filmrendező az Aranypolgár című művével az ő életét karikírozza ki és teszi nevetségessé. A befolyásos üzletember nem tudta megakadályozni a film bemutatását, de azt igen, hogy anyagilag megbukjon, és rendezője - mindjárt a pályája elején - lehetetlen helyzetbe kerüljön.

Bár a látszat valóban azt mutatta, hogy a sajtómágnás élete több ponton egyezik az Aranypolgár főhősének történetével, természetesen nem egyedül ő volt a minta. Ezt azonban csak kevesen hitték el Orson Wellesnek. Egyik közeli barátja, Peter Bogdanovich 60 évvel a film bemutatója után érezte úgy, hogy el kell mondania, amit csak kevesen tudtak az esetről.

"Orson egyszer elmondta nekem, hogy valójában milyen élményekből született Charles Foster Kane figurája. Három vagy négy történelmi figurát használt előképül. Köztük volt egy McCormack nevű fickó, aki felépítette a chicagói operaházat a barátnője - egy szerény képességű énekesnő - kedvéért. Az Aranypolgár-nak ez az epizódja tehát nem Hearst életét mesélte el. Az ő barátnője, Marion Davies kiváló vígjátéki színésznő volt, és mindvégig lojális Hearsthöz. Wellest örökké nyomasztotta ez a félreértés, ami Hearst becsületébe gázolt, az ő karrierjét pedig tönkretette."

Forrás: MTI
William Randolph Hearst

Peter Bogdanovich két könyvet is írt a barátjáról, és új filmjével kísérletet tett arra, hogy végleg tisztázza az esetet. A The Cat's Meow a sajtómágnás és fiatal barátnője valós viszonyát meséli el, egyetlen hétvége történésein keresztül. 1924 novemberében Hearst illusztris társaságot invitált a jachtjára. Barátnője, Marion Davis színésznő mellett (akit Kirsten Dunst alakít a filmben) részt vett a kiránduláson az írónő Elinor Glyn (Joanna Lumley), az újságíró Louella Parsons (Jennifer Tilly), a hollywoodi producer Thomas Ince (Cary Elwes) és Charlie Chaplin (Eddie Izzard). Chaplin flörtölni kezdett Marionnal, amit a filmmogul Ince megneszelt, és továbbadott Hearstnek. Ebben természetesen az érdekek vezérelték, mivel szeretett volna Hearst bizalmába férkőzni, és egy üzletbe társként bevonni. A hajóút azonban tragédiába torkollott.

Bogdanovich és Welles hallottak az Oneida fedélzetén történtekről, méghozzá Marion unokaöccsétől, a színműíró Charles Lederertől. Aztán 1975-ben  Kenneth Anger megírta az esetet a Hollywood Babylon című művében. A The Cat's Meow tulajdonképpen ennek alapján készült.

Peter Bogdanovich az alkotással nyolcévnyi kihagyás után tért vissza a filmrendezéshez. Bár korai filmjei (Az utolsó mozielőadás, Mi van, doki?, Papírhold) híressé tették a 70-es években, később nem sikerült megtartania a státusát. Az utóbbi időben főként színházban és televízióban rendezett, és színészi feladatokat vállalt (a Maffiózók című sorozatban például egy pszichiátert játszott).

A The Cat's Meow azonban szinte osztatlan kritikai elismerésben részesült, és Bogdanovichot ismét nagy rendezővé avatta. A rendező saját tapasztalatai nagyban hozzájárulhattak a sikeréhez. Nemcsak az, hogy a valós szereplők egy részét ismerte, és a korszakot többször tanulmányozta, de az is, hogy maga is többször kezdett viszonyt nála jóval fiatalabb színésznőkkel. Közülük az egyik, Dorothy Stratten gyilkosság áldozata lett. Bogdanovich bevallotta, hogy sosem tudta feldolgozni a tragédiát, de megtanult együtt élni vele, és - mint látszik - megtanulta azt is, hogyan építse be fájdalmát a művészetébe.

A The Cat's Meow fiatal színésznőjét, Marion Daviest a Pókember-ből ismert Kirsten Dunst alakítja. Bogdanovich kezdetben hezitált azon, vajon neki adja-e a szerepet, mert túl fiatalnak találta hozzá. "Kirsten még csak 20 éves, a filmbeli Marion pedig már 27. Végül mégis mellette döntöttem, mert eszembe jutottak az egyik mesterem szavai. Stella Adler színészetre tanított valaha, és azt vallotta, hogy sosem szabad az embernek annyi idős karaktert eljátszania, amennyi ő maga. Lehet a szerep idősebb vagy fiatalabb, csak épp annyi idős nem, mint a színész, mert akkor az alakítás kevésbé lesz pontos és érdekes."

Forrás: MTIBogdanovich helyes döntése később beigazolódott a forgatáson, ahol Kirsten Dunst játéka elbűvölte a stábot. Mivel gyerekkora órta filmezik, érett színésznőként viselkedett, és pontosan tudta, mit szeretne megjeleníteni a vásznon. A rendező csak szuperlatívuszokban nyiltkozik róla: "Fantasztikus színésznő. Élveztem a közös munka minden percét, mert rendkívül okos és érzékeny alakítást nyújtott. Sok dolog még meg sem történt vele az életben, de már el tudja játszani a vásznon. Szerencséje, hogy imádja őt a kamera. A kisujjában van a színészet, és szerintem igazi művész válhat még belőle."


A kritikusok hasonló elragadtatással írtak róla, így a The Cat's Meow legalább két ember karrierjén lendített nagyot: Kirsten Dunstot komoly színésznővé avatta, Peter Bogdanovichnak pedig új lendületet adott a rendezéshez. Régi vágya, hogy Orson Welles egyik befejezetlen filmtervét leforgassa, most végre valóra válhat.

                                                                                Gyárfás Dóra

Korábban:
A Pókember kedvese Juliával forgat
Amerikai mítosz nem csak amerikaiaknak
Kirsten Dunstnak nem tetszett a pók-csók
Aranypolgár