Roman Polanski sztár Magyarországon

Ha valaki véletlenül csöppent a Roman Polanski fogadására érkezett újságíróhad közepébe, joggal hihette volna, hogy Michael Jackson érkezett Magyarországra. Az óvintézkedések és a Mester érzékenysége erre engedett következtetni, nemkevésbé az egyórás várakozási idő és a feltenni kívánt kérdések előzetes egyeztetése. A "tabu-témákat" szigorúan kerülni kellett, így sem az Oscar-díjról, sem a magánéletéről nem eshetett szó.

Forrás: MTIVégül aztán elcsendesedett a terem, és gyors léptekkel az asztalához sietett az apró termetű rendező, aki láthatóan még az arcvonásai rendbetételével foglalatoskodott az első percekben. Bizonyára kellemeset szundított, miután kipihente a Rudas fürdőben tett látogatása fáradalmait. A felhergelt közönséget pár perc alatt megszelídítette, midőn az első válaszba belefogott.

"Sosem akartam a saját élményeimből, az életem bármelyik periódusából filmet forgatni, hiszen mindig is a fikció érdekelt, és nem a dokumentumfilmezés" - válaszolta arra a kérdésre, a holokauszt túlélőjeként miért épp Wladyslaw Szpilman könyvét és élményeit vitte vászonra.

"Valahogy indiszkrét dolognak érezném, ha a személyes történeteimet kellene

Forrás: epa
Roman Polanski és Adrian Brody

filmen elmesélnem. Ráadásul formailag hozzá is kellene nyúlnom, hogy fogyasztható legyen. Ezáltal pedig már deformálódna az eredeti élmény, és hazudnék vele, így pedig nem lenne semmi értelme az egésznek. Mindemellett borzasztó lett volna számomra, ha a krakkói gettóban gyerekként szerzett élményeimet fel kellett volna idéznem, amit egyébként a privát életben megtettem, miközben írtuk a forgatókönyvet, és később egy krakkói látogatás alkalmával is. A zongorista című filmemben felhasználtam ezeket az emlékeket, de csak indirekt módon."

Polanski 7 éves volt a lengyel zsidók üldöztetésének kezdetén, és családjával együtt a krakkói gettóba telepítették. Mint mesélte, a gettón belül és kívül élő családok alig különböztek egymástól: a zsidók többsége a '30-as végére asszimilálódott, és nem tartotta a vallást. Jiddisül is csak néhányan beszéltek.

Neki sikerült megszöknie a gettóból, mielőtt még deportálásra került volna sor, a szüleit azonban elhurcolták. Édesanyja Auschwitzban halt meg, édesapja pedig Mauthausenben volt, amit sikerült túlélnie. Később, amikor édesapja és barátai a koncentrációs táborban szerzett élményeikről beszélgettek, ő otthagyta a társaságot, és nem hallgatta végig a történeteket. Nem akart foglalkozni a témával.

Az [origo kérdésére elmondta, hogy rengetegen segítettek neki abban a 3-4 évben, míg véget nem ért a háború. A legkülönfélébb emberek vették oltalmukba, akikről A zongorista című filmjében is mesél. 12 évesen Franciaországba került, így egészen másképp dolgozta fel ezeket az élményeket, mint azok, akik a szocializmusban élték tovább életüket. Ez abból is kiderült, hogy az újságírók kérdését sokszor nem tudta értelmezni.

Előző
  • 1
  • 2
Következő