Bollywood világa

Szegény bombayi férfi beleszeret egy gazdag lányba az előkelő negyedből. A lány családja ellenzi a kapcsolatot, ezért a pár szökésre készül. A család férfitagjai tudomást szereznek a szökési tervről, és megpróbálják útját állni. Verekedés alakul ki köztük, melyben a szerelmes férfi életét veszti. A lány bánatában Sydneyben élő rokonaihoz utazik, hogy felejtsen. Ott azonban összetalálkozik egy férfival, aki megszólalásig hasonlít a szerelmére. Kiderül, hogy az ikertestvére az, akit csecsemőkorában elszakítottak a fivérétől, és Calcuttában nevelték föl mesés gazdagságban. A lány újra szerelembe esik, és ezúttal a családja is támogatja.

Mintha csak több Shakespeare-színművet ötvözne a tipikus bollywoodi film cselekménye. Már csak azért is, mert az esetek többségében nem egy, nem kettő, hanem legalább nyolc-tíz szálon fut a cselekmény. Az összetartó elem pedig általában a család, mely a végén boldogan énekel, táncol a vásznon, hiszen a konfliktusok addigra megoldódnak, az ellentétek kiegyenlítődnek, és mindenki megleli a boldogságot.

A siker titka azonban leginkább a zenében rejlik, amely át- meg átjárja a tipikus bollywoodi filmet. Az európai és amerikai hagyományokkal ellentétben nem csak hangulaterősítő vagy érzelmi aláfestő elemként, hanem a történetmesélés legfontosabb eszközeként. A bollywoodi filmek szereplői legmélyebb vallomásaikat, kínjaikat, legnagyobb boldogságukat éneklik dalba - melyre a mi kultúránkban talán az opera vonható párhuzamba.

Minthogy azonban Bollywood színészeitől nem várható el, hogy egyszerre legyenek szépek, tehetségesek a prózában, akciójelenetekben talpraesettek és muzikálisak is, a dalok általában playbackkel készülnek. Az egykori világszépe Aisvarja Rai és a hódító Aamir Khan - Bollywood legfényesebben ragyogó csillagai - tehát tátogva adják át magukat a szerelem beteljesülésének, melynek kifejeződése csakis egy eufórikus hangvételű dal lehet, csók semmi.