Tarantino: Az elvárásoktól indulok be

Mit szeret a legjobban csinálni: írni, forgatni, vágni, vagy nézni a saját filmjét? Vagy mindez együtt egy egész?
- Nem, ez nem egy egész. Vagyis oké, egy egész. Most mondhatnám, hogy ezt vagy azt szeretem benne a legjobban, de az igazság az, hogy a legfantasztikusabb érzés, amikor a közönséggel együtt ülök a moziban, és nézzük a filmet. Ez vicces, mert én tényleg végigcsinálom az egész folyamatot, ami azért kemény meló: megírni, leforgatni, megvágni. Na, és amikor ezt mind megcsináltad, akkor az a fasza érzés, hogy "basszus, kész vagyok, megcsináltam". S amikor ott ülsz a moziban, és nemcsak néhány haver vesz körül, hanem ott ül többszáz idegen ember, főleg a premieren... Telt ház van - legalábbis remélem, hogy úgy lesz -, és azt gondolod magadban: ez a csomó ember csinálhatna aznap este még számtalan más dolgot: elmehetne színházba vagy az operába; elmehetne vacsizni; vagy csak otthon lógathatná a tökeit, vagy bármi. Ehelyett úgy döntött, hogy épp a te filmedet akarja megnézni! A végtelen számú lehetőség közül éppen téged választott, sőt, még pénzt is hajlandó fizetni ezért! Hajlandó kiadni tíz dollárt azért, hogy megnézze a filmedet, mert reméli, hogy jó lesz, amit látni fog.

Forrás: Best Hollywood
Quentin Tarantino és Julie Dreyfus

Az operatőre ebben a filmben az a Robert Richardson volt, aki többek között a Született gyilkosok operatőre. Úgy tudom, nem túlságosan kedveli azt a filmet.         
- Hát ez igaz. Nem szerettem a Született gyilkosok című filmet, de nem miatta. Az én fejemben egy másik film volt ebből a könyvből, de hagyjuk is ezt. Bob Richardson nem Oliver Stone operatőre. Dolgozott egy csomó más nagy rendezővel is, például Scorsese-vel is, most is vele dolgozik, ha jól tudom. Remekül dolgoztunk együtt. Úgy kapta meg ezt a munkát, hogy eredetileg azt akartam, ez a film ne legyen képileg egységes az elejétől a végéig. Azt akartam, hogy alapvetően különböző részekből tevődjön össze. Nem akartam képileg egységessé tenni. Az volt a koncepcióm, hogy majd a rendezői stílusom, az én hangom és Uma jelenléte fogja össze. Eredetileg tehát három különböző operatőrben gondolkoztam. De amikor találkoztunk Bobbal és beszélgettünk egy kicsit a filmről, egyszer csak azt éreztem, hogy "ez az én emberem". Jó esetben ez így történik, ha operatőrt keresel. A rendező viszonya a színészekkel és az operatőrrel olyan, mint egy férfi-nő viszony. És mindig a rendező a pasi. Még akkor is, ha egy női rendezőről van szó. Mindig a rendező a pasi, és a színész meg az operatőr a nő a kapcsolatban. Szóval, ülsz vele szemben az asztalnál, beszélgettek a filmről, és egyszerűen csak beleszeretsz. Akarod azt a nőt. Hát, most is így volt valahogy. Dumáltunk a filmről, és tudtam, hogy ez a fickó kell nekem. Beleszerettem.

Azt hallottam, hogy a kínai negyedben akar nyitni egy mozit. Ez igaz?
- Igen, ez egy régi vágyam. Régebben voltak olyan mozik a városban, ahol kínai nyelven lehetett filmeket nézni. Annak idején ezeket a baró hongkongi kung-fu filmeket vetítették, de mind bezárt. Tiszta röhej, hogy pont Hollywoodban, ahol a legtöbbet merítették ezekből a filmekből - ötleteket loptak el, átvettek egy csomó technikai megoldást, harcművészeket stb. - nincs egy mozi, ahol ezeket a filmeket eredeti nyelven megnézhetnéd. Nem üzleti megfontolásból akarom persze, ezen nekem semmi hasznom nem lenne. Sőt! De jó móka lenne!

Fernezelyi Borbála (Los Angeles)

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK