Szuperhősök klubja

Mindig ellopják a zseniális ötleteimet. Azt úgysem hinné el nekem senki, hogy a Mátrix golyómegállítós jelenetéhez rendkívül hasonlót évekkel korábban írtam már. A novella ugyanis befejezetlenül hever a fiókomban, dátum nélkül. De azt már bizonyítani tudom, hogy A hősök éjszakája című filmemből már 7 percet leforgattam. És ebben csupa szuperhős szerepel: Indiana Jones, James Bond, Tarzan, Superman, Hófehérke, Mata Hari, a láthatatlan ember és Nikita. Ugyanis haverok és rendszeresen összejárnak sörözni és sztorizni.

A szövetség című filmre beülve szokás szerint kiderült, hogy nem vagyok zseni, csak a spanyolviaszt találtam fel: az alkotás ugyanis egy régebbi képregényre épít, Alan Moore és Kevin O'Neill munkájára. És abban már bizony vállvetve küzdött egymással Nemo kapitány és Dorian Gray, a többiekről nem is beszélve.

Az alapötlet remek: a képregények egymásnak eresztős sémáját (Pókember Superman ellen, vagy éppen egy csapatban) alkalmazzuk az irodalomból ismert figurákra. És máris egy meghökkentő, újszerű, vonzó sztorink van, hiszen ki ne lenne kíváncsi rá, mire megy együtt Tom Sawyer, Dr. Jekyll és a Láthatatlan ember? Sajnos ez a helyzet veszélyeket is rejt magában és a film készítői több csapdába is beleestek.

Először is: ezekről a karakterekről mindenkiben van egy kialakult kép, az író leírása, illusztrációk vagy korábbi filmfeldolgozások alapján. Ettől jelentősen eltérni nem szerencsés: lásd Nemo kapitány figuráját, az óriássá növekvő Mr. Hyde-ot vagy a Nautilust. Mert ilyenkor a néző azt mondja: jó-jó, de hát nem az igazi. És ez nem csak a kinézetre, a karakterek jellemére is igaz. Sawyer ügynök keresztneve egyszer sem hangzik el a filmben, csak a stáblistából tudhatjuk meg, hogy Tom. Az viszont sehonnan sem derül ki, hogy azonos-e azzal a bizonyos Tom Sawyerrel és ha igen, mitől változott ekkorát a jelleme.

Másodrészt az alkotók nem döntötték el, hogy a régi jó vasárnap délelőtti matiné közönségére számítanak, vagy valami komolyabb filmet készítenek. Amiért az egyik nézőcsapat rajongana, az nem könnyen megy le a másik torkán: például a végső összecsapás mutáns emberi szörnye, Nemo kapitány gyorsított kardozása már sok. Pedig az X-Men már bebizonyította, hogy irreális szereplőkkel is lehet reális történetet elmesélni.

Sajnos a trükkök egy része is gyenge, ami végképp furcsa, mert vannak igazán figyelemre méltó megoldások is - elég Velence részleges pusztulására gondolnunk. A történet pedig végkép nem bonyolult és akciójelenetből is mindössze öt készült. Az első három a csapat tagjainak begyűjtésével kapcsolatos, a negyedik az első közös bevetésük - az ötödik pedig máris a leszámolás a főgonosszal.

Drakula ex-csaja éppen Charlize Theron férjét készül megcsókolni

Szóval nem kifejezetten rossz film A szövetség, de hiányzik belőle pár dolog ahhoz, hogy jó film legyen. Ugyanakkor vannak nagyon jó hangulatú és látványos, maradandó részei. De az ember mégis úgy jön ki a moziból, hogy valami hiányzott és kár érte. Pedig csak egy kis hab kellett volna a tortára. Ettől függetlenül matinékedvelőknek és hozzám hasonlóan gyermeteg lelkűeknek egyszeri megnézésre ajánlott.

Juhász György
a Solaria.hu alapítója

KAPCSOLÓDÓ CIKK