Görög Zita és a farkasok

Miközben az európai filmrajongók kitágult pupillákkal sasoltak Hollywood felé Tarantino negyedik filmjének bemutatóját várva, a polgárok Los Angeles utcáin sorban állva próbáltak bejutni az Underworld előadásaira - már a bemutató hetén a nézettségi lista első helyére lőve a gótikus opuszt.

A siker azért nem volt előzmények nélküli: az óriásplakátok számában az Underworld - melyen Kate Beckinsale Trinity levetett latexruhájában a Ferenciek terei Klotild-palota tetejéről figyeli ősi ellenfeleit - simán lenyomta Denzel Washinton versenyfutását az idővel (Out of time) és a George Clooney - Catherine Zeta-Jones páros románcának kampányát. Úgy tűnt, erre többet fordítottak, mint magára az amerikai viszonylatban kifejezetten olcsónak számító (24 millió dollárért készült) klasszikus B movie-ra.

Más kérdés, hogy a digitális trükköknek köszönhetően egyre kevésbé érezhető a különbség a másodosztályú filmek és a nagy költségvetésű szuperprodukciók kiállása között - hogy ez mennyiben jó hír, mindenki eldöntheti.

Az élet nehézségei

Maga a film szintén a már felvázolt jelenettel kezdődik, amelyben a kedves főszereplő vámpírlány Selene rögtön el is meséli az alapkonfliktusként szolgáló szomorú helyzetet, miszerint népe nem élhet nyugodt vérszívásban: állandó, véres harcban áll a vérfarkasokkal - és az ő kis (örök) élete is abból áll, hogy folyamatosan vadászik rájuk mint népe harcosa.

A prológ befejeztével Selene ki is szúr két járókelőt a pesti utca esős zűrzavarában - egy kecses mozdulattal leugrik 70 métert, és eltűnik a kisföldalatti egyik megállójában, amelyet gyorsan tönkre is lő. Úgy repkednek a kis sárga csempék, hogy öröm nézni. Itt még a filmesek kicserélték a kijárat táblát exitre, de később annyira megszerették fővárosunkat, hogy a kicsire nem adva többé, szépen olvashatók a "borkimérés" és a "presszó" feliratok a leláncolt üzletek kapuin.