Vágólapra másolva!
Tíz évvel ezelőtt, 1993. október 31-én halt meg Rómában Federico Fellini olasz filmrendező, az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb alakja. A határtalan képzelőerővel és bájos humorral megáldott művész hamisítatnul olaszos filmjeivel négy Oscar-díjat nyert, és még átvehette az Amerikai Filmakadémia életműdíját is.
Vágólapra másolva!

Fellini 1920. január 20-án született Riminiben egy kispolgári család első gyermekeként. Már kiskorában több olyan élmény érte, amely meghatározta későbbi filmes pályafutását: hétévesen például szülei elvitték a cirkuszba, ahol a bohócok gyakoroltak óriási hatást rá. Kilencévesen kezdett bábokat készíteni, előadásokat rendezni, melyekben ő tervezte a jelmezeket, írta a dialógusokat, és játszotta a darab összes szerepét. Eszményképe Flash Gordon amerikai képregényhős volt, akinek történeteit az iskolai órák alatt lerajzolta. A mozival anyja révén ismerkedett meg, aki rendszeresen eljárt a helyi "cinemába".

Élelmiszerkereskedő apja "tisztességes szakmát" szánt neki, azt szerette volna, ha kereskedőnek, ügyvédnek vagy mérnöknek áll. Édesanyja ezzel szemben papnak vagy jogásznak látta volna szívesen. Fellini azonban érettségi után újságíró lett.

Kiváló rajztehetségének köszönhetően előbb egy vicclapnál, majd egy római újságnál kapott állást, és éttermekben, kávéházakban készített portrékat. Képregényeket is rajzolt, dolgozott a rádiónak, és gegman volt a filmgyárban.

1943-ban ismerkedett meg Giuletta Masinával, aki rádiósorozatának egyik címszerepét kapta meg, és akivel néhány hónappal később házasságot is kötött. Amikor 1944 júniusában az amerikaiak elfoglalták Rómát, nem volt munka a filmiparban, így Fellini néhány barátjával megnyitotta a Vidám Arcok Boltját: az amerikai katonákról rajzoltak képregénybe illő karikatúrákat, melyeket jó pénzért eladtak nekik.

Forrás: [origo]Forrás: [origo]
Fellini rajzol......egyik műve

Ebbe a boltba tért be egy napon Roberto Rossellini filmrendező, aki felkérte, hogy írjon számára forgatókönyvet. Így született a Róma nyílt város (1945), amelyben először szerepelt Fellini társíróként és rendezőasszisztensként. Ez, valamint a következő Rossellini-filmek, a Paisá és A csoda a neorealizmus klasszikusaivá váltak. (Utóbbiban játszott szerepéért és írói közreműködéséért a rendező meglepte Fellinit élete első kocsijával, egy kis Fiattal.)