Robbie Müller: Az lesz, amire pénz lesz

Tarr Béla készülő filmjének operatőre, a Wenders-, Jarmusch- és von Trier-filmekből ismert Robbie Müller a karácsony előtti napokat Magyarországon töltötte. Egy rövid forgatás érdekében - állt a sajtóközleményben. Ennél egy picit több derült ki A londoni férfi forgatásáról és Robbie Müllerről egy hideg téli reggelen az Art'Otel lobbyjában.

- Mivel Tarr Béla a munkabéke híve, nem nagyon tudunk semmit arról, hogy mi történt tegnap a forgatáson. Egyáltalán hogyhogy Magyarországon forgatnak?

Robbie Müller: Nem forgattunk, csak nyersanyagpróbát végeztünk. Ki kell még próbálnunk a különböző márkákat, Kodak, Orwo, Filmtech, mert még nem döntöttük el, milyen nyersanyagra fog készülni a film. Most fogunk felmenni Tarr Bélával a laborba, hogy megnézzük a tegnapi felvételeket. A film forgatása pedig majd csak februárban fog kezdődni és természetesen Korzikán.

- Hogyan találtak Tarr Bélával egymásra?

- A film producere hívott fel engem, hogy mit szólnék hozzá, aztán Tarr átküldte a szkriptet. Én előtte nem ismertem személyesen: Korzikán találkoztunk először, amikor augusztusban helyszínelni mentünk. Ez a mostani a második alkalom, hogy egyáltalán találkozunk.

- Mitől olyan különleges a bastiai kikötő?

- Tarr egyedül választotta ki ezt a helyszínt, hosszú hónapokon át, keresztül-kasul beutazta Európát, hogy megtalálja a tökéletes kikötőt. A sztori eredetileg ugyan Belgiumban játszódik, de az ottani kikötő már túl modernizált. Én is láttam már sok kikötőt Európa-szerte, Franciaországban, Portugáliában, Olaszországban, de valóban ez a bastiai a legtökéletesebb számunkra. Egy kikötőben rengeteg hajó, dokk, mindenféle található, és nekünk mindent ki kell dobálni, az egészet ki kell tisztítani a film kedvéért. Egy tiszta kikötő kellett. És ez az egyetlen olyan kikötő Európában, amit még át lehet alakítani a film kedvéért.

- Bár február még messze van, de van-e  már kialakult képe arról, hogy milyen lesz a film képi világa?

-  Az elképzeléseimet a költségvetés határozza meg: az lesz, amire pénz lesz. Ezért még nem tudom pontosan megmondani, hogy milyen lesz a képi világ: de Tarr Béla kedveli a hosszú beállításokat, és természetesen fekete-fehér film lesz, nagy szerepet fog kapni a zene, úgyhogy nem nagyon fog eltérni az eddigi munkáitól.

  
Robbie Müller munkái - Párizs, Texas, Non-stop partiarcok, Halott ember

- Magyar rendezővel, külföldön fog egy nemzetközi stáb együtt dolgozni. Hozzá lehet ehhez szokni?

- Igen, én már hozzászoktam ehhez. A közös nyelv az angol, de a franciát is beszélem egy kissé, és a német sem okoz gondot. A személyzet a nagyobb probléma, én szeretek a saját embereimmel dolgozni: segédoperatőrökkel és világosítókkal. De ez nem mindig lehetséges. Amerikában például ezt nem engedik: ott az operatőr egyedül megy, és a helyszínen adnak neki személyzetet. Most a saját segédoperatőrömmel dolgozom majd, de még kell keresnem embereket: magyarokat, franciákat, hollandokat, korzikaiakat.

- Először van Magyarországon?

- Nem, húsz évvel ezelőtt már voltam itt egyszer helyszínelni egy film kedvéért, amit végül aztán nem én fényképeztem. Egy német színházrendező munkája lett volna, de valaki más csinálta meg végül. De ez még a fal leomlása előtt volt, akkor azért még másképp nézett ki ez a város – még érintetlen volt és tiszta, semmi reklám meg ilyenek. Most csak a városközpontot láttam, ahol a próbafelvételek készültek. És ma már visszautazom, úgyhogy nem lesz időm. Különben is: hideg van.

Libor Anita
filmhu

KAPCSOLÓDÓ CIKK