Árpa Attila: Tudom, hogy egy ripacs vagyok

Lehet, hogy hamarosan egy moziban, valahol Európában, egy sötét vásznon azt látják, "Árpa Attila filmje" - állt 2003 tavaszán a Ha én ezt a Klubról egyszer elmesélem... című könyv végén. Az egyik legnagyobb kereskedelmi csatorna kreatív igazgatójaként ismertté lett Árpa Attila egykoron a Színház- és Filmművészeti Főiskola padjait koptatta. Most visszatért a filmiparba, Argó címmel akcióvígjátékot rendezett.

filmhu: Hol tartanak most a film munkálatai?
 
Árpa Attila: A vágás befejeződött, most már csak finomítunk. Körülbelül két hét múlva indul a hang-utómunka, az utószinkron, ahol szükséges, és a vizuális effektek, zene, zörej, ilyesmi.

- A hossza tehát már nem fog változni?

- Még öt-tíz percet kell belőle faragni, hogy a ritmus beálljon, de azért nagyon nehéz folyamat ez, mert teljes jelenetet már nem fogok és nem is akarok kivágni, ami azt jelenti, hogy szavakat, másodperceket és kockákat kell kivágnom, hogy rövidítsek.
 
- Volt szó márciusi bemutatóról, amiből végül szeptember lett.

- Mindvégig tavaszi vagy őszi bemutatóban gondolkoztunk, mert forgalmazási szempontból ezek a legkedvezőbbek. Azért nem lett március, mert megcsúsztunk. Nagyon sok szakember alábecsülte a filmet, illetve a munkát a filmmel kapcsolatban. Főleg a vizuális effekteket és a hangutómunkát illetően, ugyanis olyan dolgokat kérek tőlük, amik nem megszokottak itthon. Nem szeretném külföldre vinni az utómunkát, ezért maradt az a megoldás, hogy inkább több időt szánunk rá.

- Mit értesz azon, hogy alábecsülték?

- Nem gondolták volna, hogy ennyi munka lesz vele. Az elképzeléseimhez eléggé makacsul ragaszkodom: nem hagyományos zörejeket, hang- és vizuális effekteket szeretnék.  Az Argó egyébként sem szokványos magyar film lesz, mert lövöldözés, robbanás, verekedés, autós üldözés, szóval minden van benne, és ez már önmagában sem jellemző. De mondok egy példát: majdnem az összes torkolattüzet újra szeretném, hogy csinálják, mert az eredeti torkolattűz néha jól néz ki, néha nem. Amerikában ez egy teljesen normális dolog, hogy a torkolattüzet digitálisan felerősítik.
 
- Lövöldözés, robbanás, üldözés... mondhatjuk, hogy ez egy akciófilm?

- Akcióvígjáték. Hát igen, mondjuk ki, ha egy magyar filmet akcióvígjátéknak neveznek, akkor rögtön az jön, hogy "hű, ez biztos gagyi lesz". Én azt mondom, várjuk meg a szeptembert, akkor majd a nézők eldöntik, hogy gagyi-e vagy sem. Ahhoz képest, hány napot forgattunk, és mennyi pénzünk volt rá, annyi minden van benne: római csata, ahol gladiátorok harcolnak, kommandós jelenet egy arab városban és hasonlók.

- A filmnek szándékosan titokban tartjátok a cselekményét, de most már végleg összezavarodtam ettől a római csatajelenettől. Azért nagy vonalakban vázolnád, hogy mégis mit képzeljek el?

- Azt valóban nem árulom el, hogy a római csata és a kommandós akció hogy kerül Csuja Imre, Nagy Feró vagy Mucsi Zoltán mellé - meg kell nézni a filmet.  A sztori röviden annyi, hogy van három teljesen különböző csapat, amelyek ugyanazt a műtárgyat üldözik, ami valahol Magyarországon van elrejtve. Van egyszer a külföldről hazatért high-tech bűnözőbanda, aztán az abszolút simaagyú, kopasz, piti magyar bűnözők, és végül vannak a lúzer, beszívott diákok. Ez felvállaltan egyfajta mese, amire ráépítettünk egy véres vígjátékot, ami napjainkban játszódik.
 
- Ezek alapján nekem egy film jut konkrétan eszembe, mégpedig a Blöff. Jól érzem?

- Ha már mindenképpen kell mondani példát, akkor az inkább A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső. Akik eddig látták a filmet, azok úgy jellemezték, hogy Kusturica-Tarantino keverék, persze magyarul.

- Kiváló színészek tűnnek fel ebben a filmben: Mucsi, Csuja, Görög László, Kovács Lajos, Oszter Sándor. Gondolom, felesleges is megkérdeznem, hogy milyen szerepekben.

- Igyekeztem úgy bemutatni őket, ahogyan eddig még nem lehetett őket látni. Volt egy elképzelésem, melyik szereplő hogy nézzen ki, másrészt például Görög Lászlótól megszoktuk, hogy kedves, fürtös fiú, ebben a filmben pedig egészen másképp fog kinézni. Oszter Sándorral semmi különöset nem csináltunk, azon kívül, hogy fogfehérítés, mínusz öt kiló, körszakáll. Scherer fog a legkevésbé meglepetést okozni, ő hozza a megszokott formáját, de Mucsi annál inkább: ha megnézzük, hogyan szokott kinézni filmekben, szerintem Mucsi még sohasem volt ilyen jóképű magyar vásznon. És ami a legfontosabb, hogy nem párost játszanak, nem Kapa-Pepe, hanem tulajdonképpen ellenfelek. A stílusra és a designra nagy hangsúlyt fektettünk, és ez a színészekre is igaz. Szerintem meglepetés lesz, hogy néhányan hogy néznek ki, és milyen szerepekben tűnnek fel.

- Hogyan találtad meg a színészeket? Bennük gondolkoztál, vagy hosszan castingoltál?

- Nem volt egyetlen olyan színész sem, akire azt mondanám, hogy eleve rá gondoltam. Hosszú casting volt, nem bíztam a referenciákban. Oszter Sándor erre jó példa, hiába játszott több mint nyolcvan játékfilmben, mégis válogatásra hívtam be. Tulajdonképpen kötelező volt válogatásra eljönni. Volt olyan, aki azt mondta, márpedig ő nem jön el, mert ő már Szabó István-filmekben szerepelt, és ha Ralph Fiennes azt mondta rá, hogy jó, akkor neki nem kell casting. És akkor én azt mondtam, hogy sajnálom, de akkor nem. Egyszerűen azért, mert a magyar színészek néha túlságosan színpadiasan játszanak. Ezt hiányoltam leginkább sok színészben: a természetes viselkedést a kamera előtt. A próbafelvételen derült ki, hogy ki alkalmas és ki nem. Volt olyan is, akit azért nem tudtam alkalmazni, pedig szerettem volna, mert nem volt hajlandó engedni a gázsiból.

- Szándékosan választottál külföldi operatőrt?

- Nem, eleve tudtam, hogy vele szeretnék dolgozni. Christoph Vitt egy német fiatalember, aki Miamiban él, sok videóklipet forgattam vele régen. Egyrészről azért, mert nagyon gyors, gyorsan tud világítani, és az idő pénz ebben a műfajban. Egyszerű, praktikus dolgokkal tud olyan megoldásokat nyújtani, amire valószínűleg egy másik operatőrnek több óra kellene, hogy a lámpákat ide-oda tologassa. Van egy jelenet, amikor a kamera négy centivel a Duna felett repül, széles látószögű lencsével.  Azt gondolná az ember, hogy valami nagyon bonyolult megoldást talált ki erre, miközben egy alumínium létrán feküdt, ami egy hajó orrán volt. A benzinkútnál kapható gumipókokkal rögzített rá egy platót, és arra volt erősítve a kamera. A másik pedig, hogy ha bekapcsolom a tévét, már a világításról meg tudom mondani, hogy ez egy magyar film. Én olyan képi világot szerettem volna, ami nemzetközi. Ránéz az ember, és azt mondja: "Ez tényleg az Argó?" Azt szerettem volna elérni, hogy beül az ember a filmemre egy római csatajelenet elé, megdöbbentő képeket lát, és nézze meg a mozijegyét: "Jó terembe jöttem?"

- A nemzetközi színvonal azt jelenti, hogy külföldre is szándékozod vinni?

- Nem a nemzetközi piacra, hanem a magyar közönségnek készült. Az viszont igaz, hogy Németországban már aláírtuk a szerződést, és még a magyar premier előtt megvásárolják. Ez egyrészt szerencse, másrészt anyagilag jól jön nekünk. Ez nem jelenti azt, hogy előbb lesz a német bemutató, mint a magyar, csak azt, hogy el tudtuk adni külföldre, a nyers vágás és a forgatókönyv alapján.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK