Két férfi, egy eset

Ha már csak homályosan is, de emlékszem, kölyökként rajongtam a Magyar Televízíóban nagy sikerrel vetített akciósorozatért, az egymást folyton húzó Starsky és Hutch kalandjaiért. Én is jópofa, vagány zsaru szerettem volna lenni, akinek szuper a kocsija, akiért bomlanak a nők, aki mindig elkapja a gazembereket, ráadásul közben végig remekül szórakozik.

Pedig a mozi története szerint hőseink élete sem fenékig tejfel: David Starsky, Bay City legprecízebb zsaruja képtelen kilépni anyja, a város legendás bűnüldözőjének árnyékából. A nem éppen erkölcsi mintaképként élő Ken Hutchinson pedig szerény rendőri keresetét próbálja cseppet sem legális forrásokból kiegészíteni. Aztán partnerekké válnak, és együtt szépen megoldják városuk addigi legnagyobb kokainbalhéját. Mindezt persze a patinás hetvenes évek derekán, a diszkó, a mikrofon-frizura, a trapézgatya és a nagy gallér idejében. Egyszerű, "semmi különös" történet, de nem is kell ennél több.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mindannyiunkban tisztázódhatott, hogy mennyiben hasonlít egy amerikai sorozat megfilmesítése az eredetire. Emlékezhetünk a Mission: Impossible-ra vagy a Charlie angyalaira: a lényeg annyi, hogy a több-kevesebb hűséggel újrarajzolt karaktereket korunk sztárjai alakítják, köréjük kerek történet épül, és a jó győzedelmeskedik a gonosz felett. A Starsky és Hutch sem őriz túl sokat az eredetiből az alapkaraktereket és a külsőségeket leszámítva, mégis az eddigi legkedvesebb a Hollywoodból érkező sorozat-remake-ek közül.

Adott ugyanis ez a két lökött színész, akik már számos eddigi filmben bizonyították, milyen jól mutatnak a vásznon együtt. Ki is jelenthetjük, hogy a film valamilyen szinten őket szolgálja ki, hisz a jelenlegi hollywoodi felhozatalból ki más játszhatta volna el zsaru-duót, mint az eddig is többnyire ügyetlen, de szerethető karaktereket játszó Ben Stiller és az örök aranyifjú, a leginkább léha szépfiúkat alakító Owen Wilson. Tény, hogy fennáll némi torzítás az eredeti karakterekhez képest; például az eredeti Starsky nem volt ennyire markánsan ügyefogyott, és Hutch sem rémlik annyira korruptnak, mint amilyennek az új film mutatja őt, de ezek a kis nagyítások egyáltalán nem válnak a mozi kárára.

Ráadásul, ha belegondolunk, hogy az alkotók nem titkoltan egy komédiát akartak készíteni, kifejezetten jól veszi ki magát a kis csalás. Nem érezhető a Zoolander-t jellemző csöppnyi erőltetettség, nincsenek túlkapások, kínos gegek, és még a bagatell viccek is működnek: Wilsonék minden poént el tudnak adni, még a legegyszerűbbeket is. Mulatságos jelenetekből pedig egyáltalán nincs hiány a filmben, kedvesen ügyefogyott hőseink ugyanis mindent, de mindent megtesznek a nyomozás érdekében. Információszerzés céljából még akár "sárkányosat" játszanak egy elítéltnek, és a bizarr lelkivilágú rab (a mindig kiváló Will Ferrell alakításában) kedvéért Wilson még "pucsítani" is hajlandó.

Starsky és Hutch - Vince Vaughn és Snoop Dogg

Az alvilági informátor szerepében tetszelgő Snoop Dogg beválasztása is telitalálat volt: a fifikás rapper láthatóan majd kiugrik a bőréből, annyira élvezi a városi kiskirály, Huggy Bear szerepét. Ráadásul rendkívül tetszetősen komédiázik, a faarcal és jellegzetes kiejtéssel kommunikáló Snoop szállítja a film pár legnagyobb poénját.

A filmben feltűnő számos hollywoodi sztár mellett az egyik legfontosabb szereplő a vérvörös Ford Torino, ami minden kölyök szívét megdobogtatta annak idején. Starsky kocsija, amihez hasonló viszony fűzi, mint Gollamot az Egy Gyűrűhöz, a sorozat jelképévé vált a hetvenes évek óta, és a moziban is kulcsfontosságú szerepet tölt be. Nem csak a látványra gondolok, az üldözésekre vagy a csodás ugratásokra, de az autó kapcsán jelenik meg a film végén egy rövid jelenet erejéig a két eredeti főszereplő, Paul Michael Glaser és David Soul. A gesztus akár rosszul is elsülhetett volna, de hál' istennek nem így történt; a jelenet kedves tisztelgés lett a figurákat eredetileg megformáló színészek előtt, akiket, még ha megöregedtek is kissé, megható volt újra látni.

Ben Stiller, David Soul, Paul Michael Glaser és Owen Wilson

A Starsky és Hutch-nak nincsen különös titka. Könnyed szórakozást garantál másfél órára, akár azok számára is, akik esetleg még sosem hallottak az ominózus rendőr-duóról. A 70-es évek hangulatával és annak remek zenéjével megáldott mozi itt-ott még morális mondanivalót is közvetít (maradjunk meg annak, akik vagyunk, szerepeket játszani nem menő), de többnyire a komédiázáson van a hangsúly. Egy könnyed filmről van szó, amin valószínűleg már nem fogunk ugyanakkora hévvel nevetni másodjára, de egyszer mindenkinek jó szívvel ajánlom.

Egyedi Péter