Wolfgang Petersen Trója című filmje az alkotók sokféle szándéka ellenére halálra untat, ráadásul szem-és idegrángást okoz. A trójai háború történetét ugyan sikerült korrektül feldolgozni, ennek ellenére "nem ígérhetek mást, csak vért és könnyeket".

Állítólag a rendező régi álma volt, hogy filmre vigye Trója történetét, mert az édesanyja sokat mesélt neki az Iliászból, melyet görögül is tud idézni, "ha valamelyik nagyon művelt producer vagy bárki előtt meg kell védenie magát". Nem tagadom, jó a memóriája, "görög" a történet, reméljük, senkit sem zavar, hogy ez csupán annyit jelent, hogy kék és fehér minden. A díszletet úgy tervezték (mondják az alkotók bátran), hogy az egész élethű legyen, hogy a néző azt érezze, tényleg ilyen lehetett akkoriban minden. Hát én nem tudom, milyen volt akkoriban, de félek tőle, hogy nem ilyen. A gigantikusnak tudott trójai falóból a filmben kb. 30 ember mászik ki Papír Trója falai közé, ahol az ember térérzékelése végleg felmondja a szolgálatot. (feltéve, ha a néző szeme és idegrendszere addig kibírta a hihetetlenül gyors vágásokat és a teljesen l'art pour l'art kameramozgásokat jobbra, balra, le, fel, fordulunk, vissza, előre, hátra és kész is a képi világ.)

Jöhetnek a szereplők, pénz nem számít, nevek kellenek. Jól meg is írták a forgatókönyvet Homérosz nyomán, csak szegény isteneket felejtették ki belőle, mondván, a mai kamaszokat csak "összezavarná" a hitelesség. Emberek vannak, húsból és vérből, harcolnak körömszakadtáig, "bokaátlövésig", becsületből, szerelemből, bosszúból, ki miért, a lényeg, hogy mindenkinek igaza van és győzni akar. Lássuk be, hogy az alkotóknak is igazuk van, azért mégsem hagyhatnak minket teljesen tudatlanul kijönni a moziból.

Elképesztő számú statisztával van dolgunk, rajtuk kívül viszont mindenki sztár. Én készséggel belátom, hogy kemény munka folyt, hisz Brad Pitt (Akhilleusz) eredményes szteroidkúrája hősi izmokat eredményez, Briszéiszbe (Rose Byrne) is csak azért szerelmes, de nagyon, hogy lássuk a kockás hasát. Elvégre egy Skinny alsónadrágreklám nem hozna annyit az egyébként vegetáriánus otthoni konyhára, meg amúgy is a nők intézik a kulturális programokat. És persze ne feledjük azt sem, hogy a trójai háború Szép Helené miatt tört ki, aki mondjuk nem szép, de Homérosz szerint szőke, és a rendező szerint az egész így hiteles. No woman, no cry, mondhatnánk. A végén így Dobó Kata helyett Diane Kruger (Helené) keresett nagyon sok pénzt és hullajtott el milliónyi könnycseppet "elképesztően meghatóan". De lehet, hogy ez nem ő volt, nehéz megkülönböztetni, mert mindegyik nő sír a filmben, vagy csókolózik valamelyik jelenleg görög, de egyébként macsó sztárral. És szerelmes, és a háborút nagyon nem akarja, de minden hiába, vigaszképpen marad a pacifista sajnálkozás.

Forrás: Intercom
Trója - Orlando Bloom és Diane Kruger

Na és hát, animus és anima vonalon haladva, Brad mellett ott van a nőies szexszimbólum, Orlando Bloom - szegény párát, bocsánat Páriszt pedig megfosztották a lehetőségtől, hogy eldöntse, kinek adja az almát. Ez nem volt fontos a sztori szempontjából, amúgy is kellett volna még két nő, meg egy-két isten, ami luxus egy ilyen istentelen világban.

És Peter O'Toole, aki szintén sztárként vesz részt a filmben, de Priamusz helyett sajnálatos módon egy félig imbecillis vagy csak megőrült Parkinson-kóros beteget játszik, hát ki tudja, hogyan volt ő instruálva.

Én úgy tudom, hogy a falovat eredetileg Pallasz Athénénak, a bölcsesség istennőjének tanácsára építették. Ehhez képest a filmben az egyik katona falovacskát farag a kisfiának haza, majd ha túléli a háborút, a tíz kemény évet, a megpróbáltatásokat, ha meg nem hal és hős nem lesz. Ez a jobbik eset, a rosszabbik, hogy a rendezőnek az jutott eszébe, hogy a faszobrocskából jön a mitológiai ötlet, hajrá, gyerünk, építsünk trójai falót.

Forrás: InterCom

Na de ez már a film vége, addig megannyi grimbusz történik Göröghonban vagy Mexikóban, Londonban vagy Máltán. Mindenki "jellemfejlődik", szenved sokat, ami nagyon meg van mutatva, pontosan és közelről látni a sok vért, levágott kart, megbotlott lovat, könnyet és elszánt dühöt a színészek arcán. Hát görögnek se könnyű lenni, az is biztos.

Ha valakit még érdekel, akkor úgy épül fel a szerkezet, hogy story, vagyis háttértörténet, érzelmekkel, jóval, rosszal vegyesen, fő az igazság, aztán csata sokáig, legalább fél óráig, aztán megint story, szerelem mindig van benne, meg sok vita, hogy ki mennyi katonát hova - a sok helyszín nagyon fontos egy történelmi filmben, aztán megint csata és így tovább a filmbéli végső csatáig.

Egyes-egyedül csak Akhilleusz marad mindig talpon a vidéken, amíg át nem lövik a bokáját, és le nem nyilazzák végleg az örökkévalóságnak. A szerelmessé avanzsált papnő, Briszéisz pedig hősként tiszteli és szereti majd, míg... Ez szép is lehetne, és szép is, mert ezek a filmek, mint a Trója is, csak addig élnek, míg meg nem halnak...

d'origo