Badár Sándor: Itt borotvaélen kell táncolni

Vágólapra másolva!
Badár Sándor a kortárs magyar film páratlanul izgalmas alakja, káprázatos rögtönzései, lendületes humorérzéke, intenzív játéka révén - a szó szoros értelmében - játszva csavarja az ujja köré a közönséget. Az improvizáció mesterét Szőke András Zsiguli című filmjének forgatásán ragadtuk el a kamera elől.
Vágólapra másolva!

filmhu: Jól áll rajtad az egyenruha, kezdi megszokni az ember. Ismét rendőrt játszol.

Badár Sándor: Az elmúlt öt vagy hat évben folyamatosan rendőrt játszom, vagy egyenruhás embert, lassan megszokom. 12 éven keresztül vasutas voltam, ott hozzászoktam, majdnem ugyanilyen a ruha, csak nincs rajta ez a csík.

- A BRFK nem gondolkodott rajta, hogy kinevez tiszteletbeli rendőrnek? Gyarapítod az állomány jó hírét.

- Inkább kíméljenek meg a bírságoktól, és akkor jók leszünk.

- Gyakran megbüntetnek?

- 40 éves lettem, másnál a kapuzárási szindróma úgy kezdődik, hogy szexuálisan leamortizálódik az ember, rádöbben, hogy megöregedett - nálam, úgy látszik, az tette be a kaput, hogy mióta átléptem a negyvenes küszöböt, folyton megállítanak a rendőrök, leigazoltatnak és elengednek. Én ennek nagyon örülök.

- Különleges kapcsolatod van a rendezőkkel: rendre visszahívnak, és mindenki nagy tisztelettel emleget.

- Ez bizalom kérdése. A rendezőnek bízni kell abban, hogy a színésze működni fog, a színésznek bízni kell abban, hogy a rendező jó helyre küldi jó időpontban. Azért adják nekem a szerepet, mert úgy látják, hogy a bizalom működik, és győzni akarunk mindketten. Akkor én csatárként hajtok, hogy berúgjam azt a gólt. Én is így állok a forgatáshoz, elkapom a szálat, akkor az már a saját magam dolga, hogy mit tudok kihozni a figurából.

- Elég gyorsan leveszed a karaktert, nem?

- Nem szoktam megtervezni a szerepeket. Általában, ha megkapom az anyagot, olyan lusta vagyok, hogy nem is olvasom el, vagy nem tanulom meg. Végképp nem is szokták ezt rám bízni, mert a kötöttségeket nem fogadja be az agyam. Felmondani valamit, az nem az én műfajom. Ami le van írva, az egy irányelv, és általában, ha sikerül elkapni a felvételt, nincs mit ismételni rajta, esetleg még egyszer, hogy finomítsunk egy kicsit. Az agyam azon kattog menet közben, hogy még valami turpisságot, amit az akkori helyzet éppen kíván, azt kell jól odatenni.

- Soha nem akartál profi színházi színész lenni, leigazolni, vagy egyszerre több társulatban is játszani, vendégszerepelni, ilyesmi?

- Nem, mert nem szeretem a kötöttséget. És a színház nagyon kötött műfaj. Régen csináltam, de nem igazán tetszett. Időben is köti az embert.

- Sokat késtél?

- Egyszer hat órát is késtem. És megvártak. A színházat nem nekem találták ki.