Vágólapra másolva!
George W. Bush hatalomra jutása óta az Egyesült Államok szabályosan megbolondult. Megbolondult a hatalom, megbolondult az ellenzéke, megbolondultak az egyetemi tanárok, és megbolondultak a lakókocsikban élő "fehér mocskok", akik lányaikat Irakba küldik meztelen arab férfiakat pórázon cibálni. Mark Ames, a moszkvai eXile magazin főszerkesztője szerint gyakorlatilag az egyetlen ember, aki megőrizte Amerikában a józanságát, éppen Michael Moore, a hatalmas viharokat kavaró Fahrenheit 9/11 film rendezője.
Vágólapra másolva!

Az amerikai baloldal évek óta nem érti, hogy mitől olyan szétesett és gyenge. A legtöbb prominensük egyetért abban, hogy ez a jobboldal uralta média miatt van. A republikánusok kezében lévő óriáscégek a hibásak, amelyek a legnagyobb csatornát birtokolják. Néhányan a vallás előretörését okolják, mások a reklámokat, a populáris kultúrát, esetleg egy homályos valamit, amely genetikailag kódolva van az amerikai népbe. Néha még magukat is hibáztatják, igaz, ezt csak óvatosan, álságosan öngyűlölve teszik: eljárt felettünk az idő, túl komolyak vagyunk, túl emelkedettek, haladnunk kellene a korral...

Az amerikai baloldal kimúlása ennél sokkal szomorúbb okokra vezethető vissza. Egyszerűen az amerikai baloldal a felelős az amerikai baloldal elpusztításáért, és ezt egyáltalán nem metaforikusan értem. Ha a baloldal elindul valamerre, akkor egészen biztos, hogy előkerülnek valahonnan újabb baloldaliak, és meghiúsítják a dolgot. Dögöljön meg a szomszéd tehene, ha én nem tudom jobbra fordítani az országom sorsát, ne sikerüljön másnak sem. Ez a fajta gettó-irigység csak a baloldalon létezik, a jobboldal mindig szurkol, hogy győzedelmeskedjenek a hősei. Az amerikai baloldal nem. Számukra csak az a fontos, hogy erényes szólamokat hangoztassanak, és saját fajtájukba is belemarnak, csak hogy magukat reklámozzák.

Ez a tendencia legjobban Michael Moore kritikai lincselésében látszik, amelyet az amerikai baloldal irigysége vezérelt. Moore az egyetlen baloldali, aki kijutott a gettóból. Egész életemben nem láttam még olyan hatékony baloldalit, mint Michael Moore, és ha a Fahrenheit 9/11 bármiben is objektív, hát akkor objektíven hatékony. A bátorság nem sokat ér a baloldalon - igaz, eleve bátornak kell lenned, ha baloldali akarsz lenni ebben az őrült világban - de kijutni a baloldal gettójából, és vitába szállni ott, ahol támadni kell méghozzá keményen, csak egy embernek sikerült anélkül, hogy puhánnyá vagy "kiegyensúlyozottá" vált volna.

Nézzük például ezt az interjút a Fahrenheit 9/11 botrányáról, amit a sporttudósítóból lett CBS Early Show-házigazda, Hannah Storm készített Moore-ral, 2004. június 25-én.

Storm: "Tehát ez inkább egy szatíra, mint dokumentumfilm? Úgy kéne néznünk, mint..."
Moore: "Ez egy szatirikus dokumentumfilm."
Storm: "Néhányan úgy gondolják, hogy ez egy propagandafilm. Valóban az?"
Moore: "Nem, véleményem szerint a CBS Evening News a propaganda. Amit én csinálok, az..."
Storm: "Lépjünk csak tovább."
Moore: "Miért? Ne lépjünk tovább!"
Storm: "Tudja, mit?"
Moore: "Komolyan."
Storm: "Ne, beszéljünk inkább a filmjéről."
Moore: "De miért nem beszélünk az CBS Evening Newsról és a többi csatornáról, amelyek nem végezték a dolgukat akkor, amikor elkezdődött a háború?"
Storm: "Tudja, mit?"
Moore: "Arról, hogy miért nem követelték a bizonyítékokat, miért nem tették fel a kínos kérdéseket..."
Storm: "Rendben."
Moore: "... lehet, hogy nem is mentünk volna bele ebbe a háborúba, ha ezek a csatornák teszik a dolgukat. Úgy értem, ezek a tévécsatornák nem szolgálták jól az amerikai népet, mert mi azoktól az emberektől függünk, akik itt és más tévéknél dolgoznak, és a hatalmon lévő emberek után mennek, és azt mondják nekik, hogy 'Várjunk csak egy kicsit! Ha mindenáron háborúba akarja küldeni a fiainkat, akkor azért szeretnénk tudni, hogy pontosan hol is vannak azok a tömegpusztító fegyverek. Lássuk a bizonyítékokat. Bizonyítsa be, hogy Szaddám Huszeinnek köze volt a 9/11-hez.'"
Storm: "De..."
Moore: "Semmilyen bizonyítékuk nem volt, mindenkit átvertek, és ezt most már mindenki tudja."
Storm: "Michael, az újságírók a történet mindkét oldalát szeretik bemutatni. És hát Ön nem ezt tette a filmjében."
Moore: "Nem bizony. Én a saját szemszögemből mutattam be..."
Storm: "A saját szemszögéből mutatta meg a történetet."
Moore: "Mert az én szemszögem egyezik annak a több millió amerikainak a szemszögével, amit nem nagyon mutatnak be. És ezért... nézze, ez csak egy kis szerény javaslat, de szerintem az újságírók ahelyett, hogy azon dolgoznának, hogy objektíven mutassák be a történetet, elmesélhetnék csak az egyik oldalát. A kormány oldalát. Miért nem teszik fel nekik a kínos kérdéseket?"
Storm: "Véleményem szerint mindannyian ezt próbáljuk csinálni."
Moore: "Szerintem a média csak éljenezte a kormányt a háború elején."
Storm: "Na de..."
Moore: "Egyáltalán nem vált az emberek hasznára az, hogy a riporterek csak mosolyogva álltak a kamera előtt, és azt mondták 'Igen! Ez az! Menjünk háborúzni!' És valószínűleg nem az ő gyerekeik mentek harcolni. Nem a híradók főszerkesztőinek a gyerekei mentek a háborúba..."
Storm: "Michael, miért nem csinál egy filmet a tévéhíradókról? Mert ez a film..."
Moore: "Tudom, hogy arról is kéne egyet csinálnom."
Storm: "...mert ez a film egy nyílt támadás az elnök és az irányelvei ellen."
Moore: "Igen, és azt is megmutatja, hogy a nagy tévécsatornák cserbenhagytak bennünket a háború elején és, hogy nem végezték megfelelően a munkájukat."