Árpa Attila: "A nagy pofám mindig megmarad"

Az ARGO című új magyar film díszbemutatóján több mint 2000 ember tolongott kedd este egy budai multiplexben. A közönség majdnem felét a magyar celebrity-társadalom színe-java tette ki, a többi néző pedig alig győzte kapkodni a fejét. A sznobok, a drukkerek és az ellendrukkerek mind azért jelentek meg, hogy Árpa Attila filmjét az elsők között lássák.

- Az ARGO sajtótájékoztatóján és premierjén mutatott szerény viselkedésedből úgy tűnt, ez a film katartikus élmény volt számodra: megváltoztatta a magadról alkotott képet.

- Kétségtelenül ez volt a legfontosabb esemény az eddigi életemben. Az összes tévéműsor, könyv vagy bármi, amit eddig csináltam, eltűnik ennek a filmnek az árnyékában. A filmrendezés mindig is az álmom, az életcélom volt, el sem tudom rejteni, mennyire fontos nekem, hogy most összejött.

- A premieren azonban ennél többet is bevallottál: hogy ez a feladat többször is legyőzött téged.

- Igen. Ahogy a színpadon fogalmaztam: én olyan típusú ember vagyok, aki azt gondolja, hogy mindenhez ért, mindenbe belepofázik, és okostojáskodik. A film az első olyan kihívás volt az életemben, aminek - úgy éreztem - igazi súlya van. Jöhetnék azzal a dumával, hogy azért, mert a film maradandó - végül is így van, a film maradandóbb, mint egy tévéműsor vagy egy botránykönyv -, de a lényeg, hogy az ember valóban másképp kezeli ezt a helyzetet, hiszen komolyan tudja befolyásolni a karrierjét. Kapásból kettétörheti, vagy akár egy felfelé ívelő irányba terelheti - ez a nagy különbség. A tévéműsorokat sosem vettem ennyire komolyan, ugyanakkor az akkori lazaságomat megpróbáltam a forgatás közben is hozni. Végtére is ez a film nem akar több lenni annál, ami: felvállaltan trash-mese. Egyébként én magam is a premieren láttam először egyben, és közben rengeteg hibát vettem észre, amiket valószínűleg az átlag-néző nem lát. Egyértelmű volt a számomra, hogy ha valamitől jó, akkor nem attól, hogy én megrendeztem, hanem a színészek zsenialitásától.

- Az ARGO-nak nagy volt a tétje abból a szempontból, hogy eddig beledumálhattál mások munkájába, mostantól viszont van mit számon kérni rajtad.

- Az úgy van, hogy ugye az ARGO az első filmem, és nem véletlen, hogy mi a műfaja. Egyfajta kapocs tud vagy akar lenni a kereskedelmi tévés múltam és a filmművészeti jövőm között - ha fogalmazhatok így. Én ennél sokkal nagyobb, mélyebb filmeket szeretnék majd csinálni - ha érettebb leszek, mint ember és mint filmrendező. Aránylag jól elterveztem már, hogy mikor milyen filmet szeretnék csinálni. A nagy pofám viszont nyilván mindig megmarad, pláne, ha az ARGO-t sokan megnézik majd és szeretni fogják. Önmagában az a tény, hogy több mint kétezren jöttek el a díszbemutatóra, és még a VIP-k sem rettentek vissza a tömegtől és a sorban állástól, azt jelzi, hogy nagyon kíváncsiak voltak rá. És mivel utána pozitív visszajelzéseket kaptam, kicsit talán bebizonyosodott, hogy nem lett rossz. Ezért gondolom, hogy ha filmkészítésről van szó, akkor most már megszólalhatok.