A misztikus thriller műfajának legmenőbb alkotója ma Hollywoodban. Pontosabban Philadelphiában, ahol él. Távol az álomgyártól - rémálmokat gyárt. Tökéletes amerikai angollal, könnyed gesztusokkal magyarázza filmjeit. Távolról sem emlékeztet művei látomások vagy sejtelmek által gyötört, zaklatott szereplőire. Csak egy valamiben: ő is hisz a természetfelettiben. Szelíd, mégis állhatatos bizonyossággal hirdeti, hogy jóval több van annál, mint amit látunk. Látásmódjáról és meghatározó stílusjegyeiről a San Sebastián-i nemzetközi filmfesztiválon mesélt, ahova legújabb filmjét, A falut jött el bemutatni. 

filmhu: Ha már Spanyolországban vagyunk, hadd kérdezzem egy filmről: 1999-ben a Hatodik érzék hozta meg Önnek az áttörést. 2001-ben Alejandro Amenábarnak pedig a Más-világ, aminek a befejezése finoman szólva nagyon hasonlít a Hatodik érzék-re. Látta Amenábar filmjét?

M. Night Shyamalan: Igen. Mindenki melegen ajánlotta nekem. Nem értettem, miért hajtogatja mindenki cinkosan, "meg kell nézned!". Rákérdeztem, "mégis, miért?" De senki nem mondott többet. "Menj, és nézd meg!" Ahogy haladt előre a történet, azt kérdeztem magamtól: Na álljunk csak meg egy pillanatra! Csak nem ő is oda lyukad ki? Ugye, ez nem vezet oda? Dehogynem! És amikor eljutott a történet a csavarhoz, a moziban mindenki azt sugdosta, "hatodik érzék, hatodik érzék". Elég furcsa élmény volt számomra így nézni egy filmet, mert annyira hasonlított ahhoz, amit én csináltam. Mégis imádtam. Szerintem fantasztikus film, remekül kivitelezett, igazán rémisztő, és Nicole Kidman is szenzációs volt benne. Gyakran megesik, hogy két író tízezer mérföldre egymástól, majdnem egyszerre ugyanazzal az ötlettel áll elő. Mert az a valami benne van a levegőben. Elkapnak valamit a korszellemből.

- A falu-ban ismét a sejtetés, a rávezetés mestereként mutatkozik meg. Nem mutatja meg a  horrort, csak jelzi a kamera látószögén kívül bekövetkező eseményt.

- Az, hogy valaki mitől rezel be, nagyon személyes dolog. Más idegesíti halálra az egyik nézőt, és megint más a másikat. De ha a film 70 százalékát egy olyan sejtetés köré tudom építeni, amely mindenkiből előhúzza a legbensőbb félelmeit, akkor már nyert ügyem van. A maradék 30 százalékot úgyis teljesen egyénileg fogod interpretálni, teljesen különbözően attól például, aki melletted ül. Ez a leghatékonyabb módszer arra, hogy mindenki számára személyesnek tűnő filmet készítsek. Ezért sem hiszem azt, hogy a filmjeim horrorok lennének.

- Mozijai búskomor, vészjósló atmoszférájának megteremtéséhez nagyban hozzájárul a méltóságteljesen mozgó kamera, a hosszú snittek.

Nem vagyok oda a vágásért. Nem szeretek montázzsal elmesélni egy történetet. Kifejezetten ellenzem azt a tendenciát, hogy manapság túlságosan is a számítógépekre és a vágásra hagyatkozunk, a képek egymás mellé helyezésével érzékeltetünk mindent. Én inkább abból dolgozom, ha sikerült elkapnom egy hiteles pillanatát a színésznek, ellentétben más rendezőkkel, akiknek éppen nem sikerült az adott jelenetben megteremteniük a kívánt érzést, de a képek variálásával, egyfajta montázs-érzetet nyújtva mégiscsak rávezetik a nézőt a jelenet lényegére. Néha ez is remekül működik, de nem lehet megoldás minden helyzetre és minden filmre. Pedig Hollywoodban már kizárólag így készítenek filmeket, felállítanak hét kamerát, minden lehetséges szemszögből lefilmezik az akciót. Náluk a vágószobában születik meg a film. Én azonban már a forgatás helyszínén teljes kockázatot vállalok azzal, hogy elkötelezem magam: csak azt a képet rögzítem, amire szükségem van. William Hurt alig akarta elhinni, hogy nem veszek fel vágóképeket a másik szereplőről, ahogy azt párbeszédnél szokták. "Még nem kell a te reakciód", mondtam neki. "Majd a következő jelenet fog arról szólni, te hogyan érzel. Amikor a többi szülővel beszélgetsz." Így a néző jobban megérti, mikor mit akarok neki mondani, mire akarom fordítani a figyelmét. Ehhez nagy szükség van a képkivágások precíz megtervezésére, tudni kell, pontosan hova teszem le a kamerám, hogyan mozgatom a felvevőgépet. Roger Deakins operatőr kiváló partner ebben.

Forrás: InterCom
Shyamalan és William Hurt A falu forgatásán

- Beszélne a film zenéjéről is?

- James Newton Howarddal négy filmen dolgoztam már együtt, olyan, mintha a testvérem lenne. Érzelmileg, és abban is, hogyan közelítünk meg egy filmet. A forgatás befejezése után egy teljes évet töltöttünk együtt a filmzenével, és ő nem restell dolgozni, újra és újra átírja, amit addig készített. A filmhez három változatot is komponált. Az elején egy félelmetes, régi, antik római dallamvilágból indultunk ki, egyfajta mitologikus érzést hoztunk létre, amitől szép lassan elmozdultunk a történet szerelmi szálának az irányába, így jött létre a végleges zene, amelynek központi eleme a hegedű játéka. Ez segíti az én visszafogott történetmesélésemet. Nem akartam, hogy a zene túlságosan illusztratív és rávezető legyen, ha elrontottam valamit, ne váltson ki a zene engem.