Arc nélkül beszélnek a muszlim melegek

Egy indiai származású rendező dokumentumfilmet készít arról, hogy a muszlim homoszexuálisok hogyan élik meg másságukat, amit a vallásuk elítél. Az In the Name of Allah című filmben nem mutathatják meg nyíltan az arcukat a megszólalók, különben akár börtönbüntetésre is ítélhetik őket hazájukban.

A dokumentumfilmesek régi problémája, hogy felismerhetetlenné kell tenniük a meleg szereplőket. Ez az egyetlen mód arra, hogy elkerüljék a szereplés nemkívánatos következményeit, például azt, hogy a megszólaló elveszítse az állását, vagy kitagadja a családja.

Parvez Sharma, egy New York-i rendező attól tart, hogy még ezeknél is rosszabb megtorlás várhat a muszlim homoszexuálisokra, akikről következő filmjét, az In the Name of Allah-ot forgatja. Ha azonosítani tudják őket, akár be is börtönözhetik vagy megkínozhatják az interjúalanyokat. Sharma Egyiptomban élő, meleg producerének saját kérésére nem lesz föltüntetve a neve a stáblistán, mert az azonosíthatóság túl nagy kockázattal járna számára.

A rendezőt érő fenyegetések mindennaposak. "Körülbelül kéthetente kapok egy-egy szitkozódó e-mailt, amelyben pokolrajutással fenyegetnek, és ha nagyon kedves levélíróval van dolgom, felszólít, hogy könyörögjek bocsánatért, amíg még nem késő" - mondta Sharma, aki még befejezetlen filmjét 2006-ban szeretné bemutatni a fesztiválokon.

Ez a nagy felháborodás a még el sem készült film körül jól mutatja a növekvő szakadékot a melegekkel szemben egyre toleránsabbá váló nyugati társadalmak és a túlnyomórészt muszlim országok között.

Európai televíziós társaságok támogatásával Sharma két éve kezdett foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a homoszexuális muszlimok miként tudják összeegyeztetni szexuális beállítottságukat a hitükkel. A kutatás során tanácsaival és erkölcsi támogatásával segítette a rendezőt Sandi Simcha DuBowski, aki két évvel ezelőtt a Trembling Before G-d című dokumentumfilmet készítette, amely a homoszexuális ortodox zsidók életét vizsgálta.

"Parvez filmje különlegesen fontos" - mondta DuBowski. "Kikezdi azt az elképzelést, hogy nincsenek muszlim melegek. Ugyanazt a kérdést teszi fel, mint a Trembling Before G-d: Miért akarnak ezek az emberek egy olyan hagyomány részesei lenne, amely elutasítja őket?"

Az indiai származású Sharmát saját, muszlim homoszexuálisként szerzett tapasztalatai indították a film elkészítésére. Érdelődése akkor támadt fel a téma iránt, mikor felvették a washingtoni egyetemre, ahol filmes és videós mesterfokozatot szerzett.

Akkor fogalmazódott meg benne a film ötlete, mikor az iskolában muszlim melegek történeteit halgatta. "Olyan filmet akartam, ami meghallgatja azt a csoportot, akiknek nagyon nagy szükségük van meghallgatásra, de ez mindeddig nem történt meg. Abba az irányba puhatolóztam, ahol a csend a legerősebb."

Sharma interjúkat készített Észak-Amerikában, Európában, Ázsiában és a Közel-Keleten, olyan országokban, mint Egyiptom, India, Pakisztán és Afganisztán. A legtöbb megszólalóra az interneten keresztül talált rá. "Többezer e-mailt kaptam, mihelyt az első hírek kiszivárogtak a filmről" - mondta Sharma.

Ahogy a kereszténység és a judeizmus esetében is, a szakértői vélemények meglehetősen széles skálán mozognak annak tekintetében, hogy mi az iszlám hivatalos álláspontja a homoszexualitással kapcsolatban. Néhány kutató értelmezésében a Korán nem ítéli el az azonos neműek szerelmét, mások szerint a szent könyv halállal sújtandó bűnnek tartja a homoszexualitást.

Az iszlám melegekkel szemben táplált ellenséges érzelmeire tekintettel Sharma mindent megtett azért, hogy interjúalanyai anonimitásban maradhassanak. A probléma az, hogy ha valakinek csak a körvonalait mutatják, vagy eltakarják az arcát, az azt a benyomást kelti, hogy a homoszexualitás szégyenletes dolog, Sharma pedig ennek pont az ellenkezőjét szeretné bebizonyítani.

"Van az intejúalanyok közt egy leszbikus afgán lány, akit a családja azon nyomban megölne, ha kiderülne róla az igazság" - mondta a rendező. "Így hát elkerülhetetlen a takarás. Ilyen körülmények között kénytelen vagyok elrejteni az arcokat, de legszívesebben nem tenném."

A bonyodalmak nem tántorították el Sharmát attól, hogy higgyen abban, az Iszlám képes a másság tolerálására. "A világnak meg kell értenie, hogy több mint egymilliárd ember vallása az iszlám, amit csak egy pici, de hangos kisebbség térített el a helyes útról."