Oliver Stone hódító háborúja

Vágólapra másolva!
Oliver Stone vérprofi. Idejött egy napra, rendelkezésére állt kb. félszáz újságírónak, százszor végigmondta ugyanazokat a mondatokat, és igyekezett úgy tenni, mint aki figyel, és ott van. Most mindannyian előjövünk a magunk Oliver Stone-interpretációjával, Önök pedig végre eldönthetik, kinek a cikkeit érdemes olvasni. A végén pedig még Nagy Sándorért is úgy fognak rajongani, ahogy Oliver szeretné.
Vágólapra másolva!

- Ön a '80-as, '90-es évek egyik legbátrabb hollywoodi rendezőjének számít. Az amerikai újságírók szerint most túl sokat markolt, és a bátorsága ellenkező irányban sült el: belebukott a túlságosan ambiciózus vállalkozásba. Ön szerint toleránsabb az európai közönség, mint a konzervatív amerikai?

Oliver Stone: Nagy Sándor megítélését illetően? Abszolút. Sőt, ezt a nézetemet az adatok is alátámasztják: az elmúlt hétvégén 8 európai vagy ázsiai országban végzett első helyen a filmem, köztük Oroszországban, Thaiföldön, Svédországban, Horvátországban. Úgy látom, ezeken a kontinenseken sokkal nagyobb az igény egy jól elkészített történelmi filmre, ami a világ valaha élt legnagyobb vezetőjéről szól. Itt talán a biszexualitást sem kezelik olyan prűden, mint Amerikában. Sajnos ma olyan korban élünk, amikor a homoszexualitás bűnnek számít. Nem volt mindig így, például Nagy Sándor korában sem. Nagy Sándor semmi olyat nem tett, ami ne lett volna mindenki által elfogadott és megszokott. Az édesapja, Filiposz például sokkal bővérűbb volt, és jóval nagyobb étvággyal falta a fiúkat.

- Van erre bizonyíték?

- Úgy érti, egy ágyban lekapott fénykép? Nem, nincs. De véleményem szerint bizonyítéknak tekinthető mindaz, amit Nagy Sándor a legjobb barátja, Héfaiszton halála után tett: történelmi dokumentumok vannak arról, hogy Héfaiszton - aki Nagy Sándor seregének legmagasabb rangú tisztjei közé tartozott - nem volt közkedvelt személyiség, a katonatársai gyűlölték, mert féltékenyek voltak rá. Nem csoda: Nagy Sándor szívéhez ő állt legközelebb. Gyakran komédiáztak például a trójai hősök jelmezében - egyikük Akhilleusz, másikuk Patroklosz szerepét játszotta -, és a trójai mezőket körbefutották meztelenül. Amikor pedig Héfaiszton meghalt, Sándor minden idők legnagyobb halotti torát rendezte meg az emlékére, és hónapokig gyászolt keserves búbánattal. Nyolc hónappal Héfaiszton halála után pedig maga is meghalt. Anélkül, hogy a saját fiát valaha látta volna. A mi dolgunk mint forgatókönyvíróké pedig ez: a tényeket dramatizálni, megtölteni emberi drámával. Egy lépéssel tovább kell mennünk annál, amit biztosan tudunk, csak így hozhatunk létre hiteles karaktereket.

Forrás: InterCom
Colin Farrell és Jonathan Rhys-Meyers | Még több kép

- Miért nem készített homoszexuális ágyjelenetet, miközben Nagy Sándor a férfiakhoz vonzódott jobban, és miért készített viszont egy izgalmas szexjelenetet a feleségével, Roxanával?

- Mondjuk úgy, hogy erősen ajánlották nekem, hogy így tegyek. Sándor és Héfaiszton kapcsolata a gyerekkorukban gyökerezett, ezért nagyon erős alapokon nyugvott. Ha a korai kapcsolatuk szexuális oldalát bemutatjuk, az a mai fiataloknak túlságosan felkavaró lett volna, sőt, nemcsak a fiataloknak, hanem mások szemében is. Már így is túl messzire mentünk. Amerikában vannak városok, ahol nem váltanak jegyet a filmre a homoszexualitás miatt.

- Miért ennyire fontos része ez a filmnek?

- Szerintem ez elég egyértelműen kiderül a filmből: a szeretet miatt, amit a férfiak egymás iránt éreznek. Az ölelések, a csókok, a közös ágyban eltöltött éjszaka nem önmagában fontos, hanem az érzelmi töltés miatt. Ha elhisszük, hogy mindez szerelem, akkor igenis fontos helye van a filmben. Amikor pedig Roxana belép a történetbe, egy új fordulat áll be: megjelenik az első nő Nagy Sándor életében, aki szűz területre tévedt. Azért mutattam meg ilyen kidolgozottsággal a nászéjszakájukat, mert Nagy Sándort teljesen lenyűgözte a nőiség, amivel addig nem találkozott. Később volt még két felesége, és mindannyian ázsiaiak voltak. Valamint szeretőket is tartott. De ha ezt is egy kicsit szélesebb látókörrel tekintjük, akkor levonhatjuk belőle, hogy Sándor egy rendkívül nagylelkű, toleráns ember volt, elfogadta és tisztelte a másfajta kultúrákat. Minden vallást elfogadott, az ázsiaiak iránt pedig különös vonzódást érzett. Egy új hadsereget szeretett volna építeni az ázsiai katonákból. 100 ezer katonáját biztatta arra, hogy keveredjen az ázsiai lakossággal, hogy Ázsiában nemzzen utódot. Egy új fajt szeretett volna teremteni.


- Ma azt mondanánk rá, hogy diktátor volt.

- Igen, mert a mi gondolkodásunkat a mai kor határozza meg. Mi egyértelműen negatív kategóriába soroljuk a diktátort, pedig lehet pozitív értelemben is használni ezt a szót. Én Nagy Sándorra azt mondanám, hogy egy jóságos tirannus, egy jóságos király volt. A tirannus a legjobb szó, mert az önmagában nem pejoratív. Nagy Sándor pedig hitt az igazságosságban, fair playt játszott. Mi van ma? Háborúk és káosz. Nagy Sándor is harcolt ugyan, de a legyőzötteknek békét hozott. 11 év alatt egy hatalmas birodalmat épített. És a műve 300 évig létezett, ez idő alatt a Nyugat és Kelet békében élt egymás mellett. Működött és fejlődött a kereskedelem, és csak ritkán törtek ki háborúk. Ez így maradt egészen a Római Birodalom megalakulásáig, és még az alatt is. Nagy Sándor békéjének a középkor vetett véget.