Gondolkoztál már azon, hogy mi értelme van annak, amit napról napra művelsz? Töprengtél már rajta, hogy van-e jelentősége bárminek ezen a világon? Fogadok, hogy igen. De azt is lefogadom, hogy még sosem jutott eszedbe a megoldás kínzó kérdéseid tisztázására! Hívd az egzisztenciális nyomozókat, akik megtalálják számodra a végső válaszokat!
Efféle szöveg állhatna Bernard (Dustin Hoffman) és Vivian (Lily Tomlin) egzisztenciális problémákra szakosodott magánnyomozók reklámanyagában, ha lenne nekik ilyen. Mivel nincs, csak szóbeszéd és véletlen folytán jutnak el hozzájuk az ügyfelek, például Albert (Jason Schwartzman), aki egy kölcsönzakóban találja meg a detektívek névjegyét. Albert fiatal, mimózalelkű környezetvédő és költő, akivel az a furcsaság esik meg, hogy néhány nap leforgása alatt háromszor is találkozik ugyanazzal a személlyel különböző helyeken. Felkeresi és megbízza a detektívpárost, hogy járjanak utána a különös egybeesésnek - persze hamar kiderül, hogy a szálak sokkal mélyebbre nyúlnak, mint hitte volna.
Bernard és Vivian küldetésüknek megfelelően a saját kliensük után nyomoznak, követik Albertet mindenhova, megfigyelik otthon és a munkahelyén. Megismerik riválisát, a rámenős Bradet (Jude Law), aki kifúrja Albertet a környezetvédő csoportból és Brad idegileg labilis modell barátnőjét Dawnt (Naomi Watts), akinek elege van a szakmájából. Bernardék egy másik kliense, a benzinfogyasztás beszűntetéséért küzdő tűzoltó, Tom (Mark Wahlberg) is belefolyik Albert esetének megoldásába. Végül feltűnik a detektívpáros ősi ellensége (vagy cinkosa?), Caterine (Isabelle Huppert) is, aki szintén a lét kérdéseit firtató klienseket kiszolgáló nyomozó, csak filozófiai megközelítése éppen ellentétes a Bernardével és Vivianével.
Ha a film csak annyit hozna, hogy ismét élvezhetjük Az okostojás főszereplőjeként megismert Jason Schwartzman alakítását, amint tökéletesen adagolja a zavarodottság, elbizakodottság, érzékenység és könnyfakasztóan vicces idiotizmus elegyét, már nem lehetne egy rossz szavunk sem. De többet hoz. Közeli rokonságot mutat az elmúlt évek egyik legszeretetreméltóbb, legintelligensebb amerikai filmjével, Steven Shainberg A titkárnő című alkotásával. A két rendezőben közös a lélektani jelenségek iránti érzékenység és a finom humor, amellyel a vászonra viszik ezeket az abszurd hangvételű, de mivel mindannyiunkban megbújó kétségekre rezonáló, ezért mégis mindenki számára ismerős történeteket.
I Heart Huckabees | Jason Schwartzman és Isabelle Huppert |
Az I Heart Huckabees őszinte film, mert nem állít többet magáról, mint, ami. Nem ígéri, hogy nagy válaszokat fog adni a nagy kérdésekre, nem pózol filozófiai megmondófilmként. Letagadhatatlan, hogy foglalkozik az emberi lét alapkérdéseivel, de barackot nyom a fejünk búbjára és kedves bölcsességgel figyelmeztet, hogy amikor ezeken a kérdéseken rágódunk, lehetőleg ne felejtsük otthon a humorérzékünket. Sőt, anélkül akár el se induljunk, nem érdemes. David O. Russell filmje tipikusan olyan, amely közben azt kívánja a néző, bárcsak a rendező barátja lehetne. Erre csak a nagyon személyes, nagyon okos filmek képesek, amelyekkel a rendező eléri, hogy annyira bevonja a nézőt a saját látomásába, hogy az nem csak a filmhez, hanem a film készítőjéhez is közel kerül. Egyszerűen tudjuk, hogy csak intelligens, kedves és vicces lehet, aki ezt a filmet csinálta.
Dustin Hoffman és David O. Russell a film forgatásán |
A DVD-n található forgatási dokumentumfilm csak megerősíti ezt a feltételezésünket. Spike Jonze ráérősen sétálgat a forgatási helyszíneken, cseverészik a rendezővel és a stáb tagjaival. A forgatás végeztével látjuk a meghatott Russellt, aki még mindig alig akarja elhinni, hogy ez a sok ember tényleg hajlandó volt részt venni az álma megvalósításában, a torkát fojtogatja a sírás, úgyhogy ünnepi beszéd helyett inkább lehajol és megcsókolja Dustin Hoffman lábát. A DVD kiadást amúgy is csak dicsérni lehet, rengeteg extrát tartalmaz, a dokumentumfilmen túl többek közt a rendező és a főszereplők kommentárjait, kivágott és elszúrt jeleneteket és betekintést a filmzene készülésének körülményeibe. És akinek ez még mindig nem elég, az belenézhet egy stúdióbeszélgetésbe is, amelyben Bernard és Vivian két igazi tudóssal, egy fizikus és egy teológus szakértővel beszélget az érzékelhető és az érzékelés határain kívül eső valóság természetéről.
Bujdosó Bori