Mint a sakál

Úgy tartják, hogy a részegségnek három fő stádiuma különböztethető meg: a bölcs, a az ellenállhatatlan és a láthatatlan. Az alkalom lehet egy búfelejtő bortúra, mint a Kerülőutakban, öngyilkossági kísérlet, mint a Las Vegas végállomásban, vagy csak egy hétvégi görbe este bárhol. Összeállításunk főhősei jócskán túlléptek a szalonspicc állapotán, áttekintjük, hogy hogyan boldogultak a további fázisokban.

Rendező: Alexander Payne
Szereplők: Paul Giamatti, Thomas Haden Church, Virgina Madsen, Sandra Oh

Bölcs: Miles szó szerint is borba fojtja bánatát, és kisebbfajta szakértőnek képezte ki magát a nemes borok terén, kár, hogy több pohár után is csak erről képes hadoválni, vagy éppen később megbánandó telefonhívásokat (csodás angol kifejezés: "drink and dial") bonyolít le. Jack, az öregedő Casanova viszont józanul is hihetetlen bölcsességekre tudja ragadtatni magát, például: "Az életben addig kell ütni a vasat, amíg lehet."

Ellenállhatatlan: A két jóbarát szöges ellentéte egymásnak ebből a szempontból is, hiszen míg Jack az esküvője előtti egy hétben is válogatás nélkül ágyba bújik az útjába kerülő nőkkel (igazi komikus csúcspont a "két tonnás, hálás típus" meghódítása), Miles még a legegyértelműbb helyzetet is képes elbaltázni.

Láthatatlan: Paul Giamatti a filmvászon legmeggyőzőbb részegje, pityókás arcán pontosan tükröződik, hogy a delírium pont annyira felnagyítja a jókedvet, mint a fájdalmat. Magányos lerészegedése, illetve a borkiállításon okozott botránya feledhetetlen pillanatok.