A nyeretlen 63 éves

2005.11.17. 18:55
A mai napon hatvanharmadik születésnapját ünneplő Martin Scorsese-t idén az Aviátorért ötödszörre jelölték a legjobb rendező díjára, de a szobrocska most sem nála landolt. Arra teszünk kísérletet, hogy felderítsük, mi áll emögött, illetve hogy az-e, aminek mondják: égbekiáltó botrány, világraszóló összeesküvés. Olvasd el a cikket, és játssz velünk; Aviátor DVD-t, pólót és baseball sapkát nyerhetsz!

A Hollywood hetvenes évekbeli újjászületéséért felelős, legtöbbet ünnepelt rendezők csupa olyan lelkes, nagyot álmodni merő, sikeréhes fiatalok voltak, akik sosem átallottak szuperprodukciókat vászonra vinni, sok esetben éppen csak azért, hogy a következő, a művészeti igényeiknek jobban megfelelő filmet leforgathassák. Ők voltak azok, akik személyesen tehetnek arról, hogy az amerikai filmipar olyan, amilyen most: csillogó-villogó pénzgép, amelyben a történet mindig hatásvadász, a színészek mindig csodaszépek, a produkció mindig pénzigényes, a marketing mindig csinnadrattás, és a pénztárak sikere a mérce a film megítélésben. Francis Ford Coppoláról, George Lucasról vagy Steven Spielbergről beszélünk.

Scorsese, a törékeny, asztmás New York-i ministránsfiú sosem az ő útjukat járta, és a nevéhez egy másik fajta Hollywood létrejötte köthető: ő az, aki mindig a történetben hitt, aki mindig a színészeket rendelkezte először, és csak azután a pirotechnikát. Nem az különbözteti őt meg a generációja többi képviselőjétől, hogy jobban vagy kevésbé ismeri a szakmát, a felhasználható eszközöket vagy a marketingelhető forgatókönyvet. Scorsese védjegye olyan színészek nagyságán keresztül ismerhető meg, mint Harvey Keitel vagy Robert De Niro. Utóbbival való munka- és emberi kapcsolata az unalomig ismert, de talán a legjellemzőbb rá, hogy a nagy "method acting" művésznek a közös munka három Oscar-jelölést, és abból egy befutót jelentett.

"Szent Martin" 16 színészt juttatott el Oscar-jelölésig: Alan Alda, Cate Blanchett, Lorraine Bracco, Ellen Burstyn, Daniel Day-Lewis, Robert De Niro, Leonardo DiCaprio, Jodie Foster, Diane Ladd, Juliette Lewis, Mary Elizabeth Mastrantonio, Cathy Moriarty, Paul Newman, Joe Pesci (kétszer), Winona Ryder és Sharon Stone köszönheti neki, hogy felmerült a neve a legrangosabb amerikai díj kiosztásánál. Közülük öten vihettek haza aranyszobrot: először Ellen Burstyn 1975-ben az Alice már nem lakik itt női főszerepéért, aztán De Niro 1981-ben a Dühöngő biká-ért, majd jött Paul Newman A pénz színé-ben játszott biliárdjátékosért (1987), Joe Pesci a Nagymenők-ben először adott zseniális pszichopatáért (1991), amely innentől a skatulyája lett, és legutóbb, ugye, a szépséges Cate Blanchett az Aviátor Katherine Hepburnjéért.

Utóbbi feltehetően egy régi tartozás (Elizabeth, 1998) törlesztéseként és szinte életműdíj gyanánt kapta, akárcsak Newman: nem hihető, hogy éppen ez a, khm, kevésbé jelentős sportfilm lett volna pályája csúcsa. Mindenesetre majdnem mind az öt díjra ráhúzható, hogy kompenzáció, és sokat elmond az Oscar komolyságáról Scorsese ridegen tartása.

Három színésze három nagyon különböző reakciója érdekes képet fest az Akadémia díjairól.

"Olyan ez, mint valami kegyetlen tréfa, tényleg. Ha megnézed, mit tett az amerikai moziért, a világ mozijáért, egyáltalán, a filmért, elképesztően röhejes ez az egész, egy vicc" - mondta Leonardo DiCaprio, még 2002-ben, amikor a New York bandái-val elbuktak.

"Nézd meg azt a tíz öreg hölgyet, aki a Farkasokkal táncoló-t választotta a Nagymenők helyett... Nem is tudom. Az Oscar olyan, mint a lottó. És akkor kit érdekel?" - így Jodie Foster, aki az első sikerfilmjében (Taxisofőr, 1976) dolgozott együtt Scorsese-val, és 14 évesen Oscar-jelölést kapott azért a szerepért.

Forrás: [origo]
Robert De Niro és Martin Scorsese A taxisofőr forgatásán

"Talán azt kapta, amit megérdemel: kizárták a középszerből" - hangzott Harvey Keitel súlyos ítélete, ami után a Scorsese-rajongók elégedetten tehették le az akadémiai díjátadókról szóló tudósításokat: nem is kell a mesternek Oscar!

Nem? Csak a producerek próbálják őt folyton benyomni? Nem hinném. Minden amerikai filmkészítő számára ez lehet a nagy álom, és ahogyan Scorsese az idei díjkiosztón végigülte boldogan, meghatottan az Aviátor öt Oscarját, látszott, nagyon jólesne neki az elismerés. Hát majd visszajön egy jó filmmel, vagy megkapja az életműdíjat.

Az idei eredmények után kicsit olyan gyanú érzik, mintha Clint Eastwood aratná le azokat a babérokat, amelyek korábban Scorsese-nek jártak volna: érzékeny témaválasztása, partneri, finom színészvezetése, nyugodt, drámai történetmesélése nagyon bejön az Akadémiának (a Nincs bocsánat és a Titokzatos folyó sikerei is erre utaltak, és a Millió dolláros bébi is természetében hasonló film). Próbáljuk meg reálisan átnézni, mi hiányzott a régi Oscarokhoz!

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK