Édes élet Wes haverommal

2005.03.25. 11:35

Jó lesz megjegyezni Wes Anderson nevét! Hollywood kuriózuma, filmínyenceknek való figura. Van ízlése, víziója, szíve és intellektusa - minden, ami egy rendezőt naggyá tehet. A többi "nagy" már bevette a klubba. Most rajtunk a sor - Édes vízi élet című filmje már a mozikban!

"Wes Anderson különleges tehetség: képes megragadni az egyszerű élvezeteket és az emberek közötti kommunikációt, és tudja, hogyan tálalja rendkívüli gazdagsággal. Ez a fajta érzékenység ritka a filmművészetben" - mondta Martin Scorsese, és ezzel még mindig nem mondott semmit. Mert Wes Andersont szavakkal jellemezni képtelenség. De én is megpróbálom.

Olyan, mint egy 13 éves kamasz, aki filmrendezőset játszik, és egy 70 éves bölcs, aki gyöngéd mosollyal szemléli az emberi esendőséget. Hőseit rengeteg vicces tárggyal veteti körül, de tulajdonságaikat eszközök nélkül ábrázolja. A tárgyak azért kellenek, hogy melengető nosztalgiát ébresszenek (a retrónak egy sajátos, önmaga által fejlesztett változatát hozza), az eszköztelen színészi játék pedig azért, hogy ne forduljon át giccsbe. Nem is hibázik soha.

Pedig a sztori többnyire ugyanazokból az elemekből építkezik, mint bármelyik film - miből is építkezne, csak ezek adottak: szerelem, féltékenység, halál, satöbbi. A történet mégsem sablonos nála. Igaz, nem is egyszerű: elmesélni nem lehet, és nem is érdemes. A sztori helyett a karakterekre épít, meg a helyzetkomikumra. A szereplők élete rendszerint elfuserált, és ennek ők is tudatában vannak. (Intelligens emberekről forgat.) Próbálják rendbe hozni az elromoltat, és - mert mégis csak az USA-ban vagyunk - a végére sikerül is nekik. Dehogy bánjuk! Bár minden hepiend olyan volna, mint nála!

A jelenetek úgy kezdődnek, hogy szinte még halljuk a rendezői utasítás végét ("Action!"), aztán belép a színész a képbe. Ez főleg akkor egyértelmű, ha egyik kedvenc munkatársa, Angelica Houston lép színre. Másik kedvence, Bill Murray kicsit rafináltabb, ő mindig mozgásban van. Legalább olyan akcióhős, mint Bruce Willis, csak még jelleme is van. Depressziós arca, bánatos tekintete sokkal régebben eszköze Andersonnak, mint Sofia Coppoláé, aki az Elveszett jelentés-ben kérkedett vele.

Murray egészen csodálatos színész - külön bekezdést érdemel. Abszolút hős-alkat, pedig rendhagyó külseje van. Karizmatikus, ami fontos, de intellektuális, ami egy hollywoodi filmben csak epizódszerepre predesztinálhat. Szellemi fölényéhez és jó fizikai adottságaihoz bonyolult, deffektes lélek kapcsolódik. Nárcisztikus, beképzelt, és önző - mégis ellenállhatatlan. Tökéletes ellenpontja Anderson másik kedvencének - és állandó alkotótársának -, Owen Wilsonnak.

Felejtsük el Eddie Murphyt, Jackie Chant és a többi butaságot, amiben Owen Wilson játszott! Ő is akkor az igazi, ha Wesszel forgat. Gyermeklelkű, bamba fiúkat játszik. Értelmes is, de érzelmileg visszamaradott - ettől viszont csak szeretetreméltóbb. Murrayvel ellentétben egója csekély, dinamizmusa nincs (stílusosan enervált), nem tör vezetői pozícióba.

Forrás: InterCom
Bill Murray, Wes Anderson és Cate Blanchett a film forgatásán

Murray és Wilson apa és fia az Édes vízi élet sztorijában. De rajtuk kívül még számtalan figura felbukkan. Wes Anderson ezeben is újat mutat. Willem Defoe faragatlan, túlérzékeny német; Cate Blanchett öntudatos, törékeny újságíró; Jeff Goldblum pedig jófej, macsó pojáca. Az ismeretlenek is stílusban maradnak. Átéléssel játszanak, mégis önmaguk paródiájává válnak.

Vissza a teremtőhöz: Wes világa papírmasé, és mégis eleven, vérző. Komoly dolgokról is beszél, de csak tapintatosan. Társaival úgy tesz, mintha felnőttek volnának, mintha ez itt egy film volna, ők meg az alkotók. Pedig dehogy. Az egészet csak kitaláltuk!

Gyárfás Dóra

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK