Kibírhatatlan szerelem

2005.04.05. 14:34

Az idei Titanic filmfesztivál egyik legjobb filmje az Ian McEwan regényéből készült Enduring Love (Kitartó szerelem). Ismét egy olyan alkotás, amely megérdemelné a szélesebb közönség figyelmét, de sajnos magyarországi forgalmazó hiányában csak a fesztivállátogatóknak lesz módjuk megtekinteni.

Ritkán fordul elő, hogy egy regényt sikerül úgy filmre vinni, hogy az írás lényege nem vész el. A sikerültebb adaptációk általában saját jogukon jók, és nem feltétlenül azért, mert az olvasmányélményt adják vissza. Az Enduring Love különleges kivétel: egyszerre remek film és tökéletes adaptáció.

Ian McEwan a nyomasztás nagymestere, legjobb regényeiben, mint az Atonement (Vezeklés) vagy az Amszterdam, közös, hogy a főszereplők apró emberi hibái, helytelen döntései olyan lavinát indítanak el, amelyek végül romba döntik saját maguk és környezetük életét. Ezeknek az írásoknak a legnagyobb ereje abban rejlik, hogy az önmagával szemben őszinte olvasó elkerülhetetlenül szembesül saját gyengeségeivel: ki nem hazudott már életében? ki nem hozott soha önző döntést? ki nem bántott meg soha senkit? És amíg McEwan regényeiben ezek a hétköznapi bűnök tragédiához vezetnek, mi megkönnyebbült sóhajjal csukjuk be a könyvet, hogy megúsztuk.

Az Enduring Love (a Tandori Dezső fordításában megjelent regény magyar címe Őrült szerelem; érthetetlen, miért került a film címébe a magyartalan "kitartó" jelző) is tartalmazza a szokásos hozzávalót, a regényben a dráma kiindulópontja a főszereplő önkínzó őrlődése egy talán el sem követett hiba miatt, azonban a történet fokozatosan eltávolodik a belső konfliktustól, és átmegy thrillerbe. A kezdet: egy piknikező pár, Joe és Claire egy tisztás közepén négy másik emberrel együtt tanúja lesz egy hőlégballon-szerencsétlenségnek, amiben egy férfi életét veszti. Joe a balesetet követően nem tud szabadulni a gondolattól, hogy talán megmenthették volna a férfit. Bár mindannyian próbáltak segíteni, talán kitartóbbnak, erősebbnek, önzetlenebbnek kellett volna lenniük, és minden másképp alakul. Joe megszállottan küzd lelkiismeretével, próbál valahonnan feloldozást, igazolást kapni. De nem ő az egyetlen, akiből szélsőséges reakciót vált ki a tragédia; a négy másik jelenlevő egyike, Jed Parry úgy reagál a közösen átélt traumára, hogy beleszeret Joe-ba.

Forrás: Titanic
Rhys Ifans - Nézz még több képet a filmből!

A két férfi obszessziója egy ideig párhuzamosan fut egymással, mindketten szeretnék megváltani önmagukat, és Parry azt képzeli, ez számára Joe-n keresztül lehetséges. A regény és a film itt válik el egymástól: a regényben már az első pillanattól fogva világos, hogy Parry a szerelmével üldözi Joe-t, a filmben ez kevésbé egyértelmű, és ezáltal sokkal több homályos feszültséget hordoznak a két férfi találkozásai. Tanúi vagyunk, ahogyan Joe belső vívódásaitól szabadulni próbálva szinte belemenekül a - lélektani értelemben könnyebben elviselhető - külső fenyegetésbe, amit Parry jelent. A film egészen az utolsó jelenetekig Joe belső konfliktusára és ennek következményére, a Claire-hez fűződő kapcsolata megromlására koncentrál, és ettől mindvégig nyomasztó marad. A forgatókönyvíró Joe Penhallt csak dicsérni lehet a döntéséért, hogy a regény cselekményének krimibe hajló fordulatait elhagyva megmaradt a történet vázánál, és csak a legutolsó drámai jelenetben engedte tényleges fizikai konfliktusba átcsapni a Joe és Parry közti feszültséget.

A forgatókönyv önmagában még nem a siker záloga persze, könnyen lehet, hogy Haris Zambarloukos operatőri munkája nélkül nem sokat sikerült volna átemelni McEwan világából a filmbe. A pazar londoni látképek és a trükkösen beállítottból pillanatokra kézikamerára váltó közelik merész alkalmazása magában rejthetné a veszélyt, hogy a végeredmény kimódoltnak tűnik, de az operatőr - és minden bizonnyal a rendező, Roger Michell - arányérzéke az utolsó pillanatig tökéletesen működteti a rendszert. A Joe-t alakító Daniel Craig, a Claire szerepében látható Samantha Morton és a Parryt megformáló Rhys Ifans tekintetét a legtalálóbb pillanatokban kapja el a kamera, és kérlelhetetlenül nyomon követi növekedő zavarodottságukat.

Forrás: Titanic
Daniel Craig és Samantha Morton - Még több kép a filmből

A szeretetteljes kapcsolat Claire és Joe közt nem elég. A nő nem tud a férfi mellé állni, Joe olyan harcokat vív meg, melyeket csak egyedül lehet, a tehetetlen Claire viszont ott marad a tűzvonalban, és sorra sérüléseket szenved. És amikor a lappangó fenyegetés valóságba fordul, Claire megkapja az utolsó döfést.

Bujdosó Bori

A Kitartó szerelem megtekinthető a Titanic filmfesztivál keretében április 6-án szerdán 16 órakor a Kossuth moziban és április 7-én, csütörtökön 20.30-kor az Örökmozgóban.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK