Almafröccs Kenyeres Bálinttal

2005.04.26. 14:07

Kenyeres Bálint Before Dawn című filmje az idei cannes-i filmfesztivál rövidfilmes szekciójában versenyez. A közelgő fesztivál miatt őrült rohanásban levő rendező egy frissítő 2:3 arányban mixelt almaléből és ásványvízből álló ital társaságában elkészült filmjéről és jövőbeli terveiről mesélt nekünk.

- Kezdjük egy kis életrajzzal: hogy alakult ki az, hogy filmekkel akarsz foglalkozni?

- Mióta az eszemet tudom, moziba járok és a filmnézés és filmcsinálás érdekel a legjobban. Igazából nincs egy konkrét dátum, amihez köthető lenne a kezdete, amikor nem erre készültem, akkor is erre készültem. Jártam filozófia szakra az ELTE-n és mellette a Filmelméleti és Filmtörténeti programra. Közben indult rendező szak a főiskolán, megpróbáltam és elsőre felvettek.

- Mik a kedvenc filmjeid, illetve kik a filmkészítők, akik nagy hatással voltak rád?

- Ez egyrészt periodikusan változik, újra meg újra felfedezek valakit, akit addig vagy nem ismertem olyan jól, vagy jól ismertem, de pár évvel korábban nem kedveltem annyira, illetve vannak fix kedvencek. A mai európai filmes mezőnyből ilyenek a belga Dardenne testvérek, ment is Magyarországon A fiú című filmjük. Haneket kedvelem nagyon, Tsai Ming-liangot, az ő filmjei is nagyjából hozzáférhetők nálunk (A folyó, A lyuk). Most láttam Wong Kar-wai-tól a 2046-ot, az ő utolsó három filmjét nagyon kedvelem. Ők a kortárs figurák, akiket elsősorban szeretek, és még Lynch is ilyen.

- És ki az, akit periodikusan előszedsz?

- Ilyen például Fellini, akinek most Magyarországon is megjelent pár filmje DVD-n, ezeket újranéztem, és egészen rácsodálkoztam, hogy micsoda remekművek, volt pár hónap, amikor Fellini lázban égtem.

- A Before Dawn nekem nagyon látványközpontú filmnek tűnt...

- Nekem is.

- ...mi volt előbb, a látvány vagy a sztori?

- Jó pár évvel ezelőtt egy operatőr barátommal, Réder Gyurival gondolkodtunk egy nagyjátékfilmről, ami egy menekültről szólt volna. Ennek a filmnek lett volna egy nyitójelenete, aminek az ős változata némileg emlékeztet az elkészült rövidfilmre. Annyi hasonlóság van a kettő közt, hogy az is egy mezőn kezdődött volna, ahol egy konténerbe embereket szednek össze, de azokat aztán otthagyják napokig bezárva, és belerohadnak abba a konténerbe. Maga ez a mező, az embercsempészet, a hajnali hangulat, a hosszú beállítás ötlete, a fene tudja, hogyan, lassan megszülték ezt a történetet. Akkor tudtam biztosan, hogy ebből film lesz, amikor beugrott a legvége, hogy ott marad egy pali, ami ezt az egész történéssort ívbe rántja a végére. Akkor tudtam, hogy hopp, ez nem egy nyitójelenet, ez nem egy nagyobb film egy része, hanem egy önálló rövidfilm. 2004 kora tavaszán kezdtem el az előkészítését és a pénzügyi háttér megteremtését, és nyár közepén forgattuk le.

- Van-e a fejedben sztori ezekről az emberekről, akikről a filmed szól? Tudod-e, hogy ők honnan jönnek és hová tartanak?

- Ilyen játékokat eljátszik az ember, de végül is az a figura a főszereplő, aki a végén előterem.

- És az ő élettörténetét ismered?

- Vannak rá tippjeim, de ezzel nem szeretném a nézőt megkötni vagy valamilyen irányba terelni, mindenki asszociáljon szabadon a látottak alapján, én ehhez inkább nem adnék semmilyen sorvezetőt.

- A látványra visszatérve, hogy jött Erdély Mátyás a képbe, aki végül az operatőr lett?

- Az utolsó pillanatban, mert ezt a filmet Szaladják Pistivel kezdtem el tervezni, és egészen a forgatás előtti egy-két hétig úgy tűnt, hogy ő is lesz az operatőr, de aztán úgy alakult, hogy a saját első nagyjátékfilmje ugyanezen a nyáron el tudott indulni. Akkor kértem fel Matyit, aki nagyon jó barátom és a munkáit is szeretem, úgyhogy bizalommal tudtam hozzá fordulni. Ő Amerikában tanul az AFI-on (American Film Institute), de pont itthon volt a nyáron úgy egy hónapot.

- Milyen volt vele együtt dolgozni?

- Remek! Az én nagyon csekély tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy az előkészítés során a dolgok 80-90%-a eldől. Addigra már annyit beszélgetek az operatőrrel a jelenetről, a hangulatról, a kompozíciókról, a ritmusról, a fényekről, a színekről, hogy az operatőr eléggé megismeri, hogy én mit szeretnék, és aztán hozzáteszi a magáét. Ebből a kettőből, ha szerencsés a kombináció, akkor megszületik valami szép és jó, és aztán a forgatáson nagyon sok idő már nincs ezeknek a megbeszélésére, az elsősorban technikai lebonyolítás.

- A vágás nélküli megoldást már azelőtt kitaláltad, hogy őt felkérted?

- Addigra már megtaláltam a helyszínt, és nagyjából ki is találtam a koreográfiát, már állt a lábán a konstrukció, Matyi a részletek kidolgozásával szállt be.

- Tényleg napfelkelte előtt vettétek fel a filmet, vagy ezeket a nagyon érdekes fényviszonyokat és színeket mesterséges úton állítottátok elő?

- Is-is. Két forgatási napunk volt, úgy folyt a munka, hogy reggel kezdtünk és egészen naplementéig próbáltunk. Van egy, az angol szakterminológiában magic hournak nevezett durván 20 perces szakasz a nap végén és az elején, amikor a nap már lement, illetve még nem jött fel, viszont egészen különleges fényviszonyok uralkodnak. Még van annyi fény, hogy kiexponálhatók a környezet részletei, viszont ezek között a fényviszonyok között már megélnek mesterséges fényforrások is. Közismerten egy rémálom ilyen kondíciókkal forgatni, mert tényleg húsz perced van arra, hogy elindítsd a kamerát és húsz perc múlva vége, pakolhatsz és mehetsz haza, mert már sötét van vagy túl világos.

Forrás: Inforg

Aztán az anyag persze átment digitális utómunkán. Nagyjából már a forgatás előtt tudtam, hogy ilyen színvilágot és hangulatot szeretnék, és aztán ezt digitális fényeléssel oldottuk meg. Ritka szerintem, hogy valami pont olyan lesz, mint amilyet az ember akar, ez pont olyan lett.

- Izgulsz Cannes miatt?

- Nem izgulok. Nagyon örülök, hogy ez a film ott van, ennyi. Ennél jobb helyet ma a világon nem lehet találni egy film premierjének. Mindenki oda szeretne jutni kisfilmmel, nagyfilmmel, akármilyen filmmel, minden épeszű halandó ott szeretné bemutatni a munkáját, ennél többet igazán nem akarhatok. Maximálisan elégedett vagyok és boldog. Idén kilenc film van versenyben. Nem láttam a többit, annyit tudok csak, hogy nagyjából 2500 rövidfilm érkezett be. Abból a 2500-ból a kilencben lenni szerintem nem rossz, szóval én már örülök.

- Lehet-e már tudni, hogy mi lesz a sorsa Magyarországon a filmnek?

- Sejteni lehet inkább, szándékaink szerint ősszel moziforgalmazásba kerül, de erről még tárgyalások folynak.

- Mik a terveid a jövőre nézve?

- Egy hónap múlva le kell adnom egy egész estés forgatókönyvet, ezen kívül Cannes-ba viszek magammal egy-két egész estés filmtervet szinopszis formájában. Jövőre szeretném elkezdeni az első egész estés filmemet. Idén pedig szeretnék még egy rövidfilmet csinálni, úgyhogy most van dolgom bőven.

Bujdosó Bori

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK