New York-i vígjáték a társkeresés pokláról. Vagy a spontaneitás haláláról. Vagy arról, hogy aki nem leszbikus, azt nem lehet azzá tenni. Helen biszexuálisnak vallja magát, és úgy határoz, a sok alkalmi pasizás után itt az idő, hogy terepet váltson. Jessica gépelési hibák és vakrandik bűvkörében él: egy újságnál dolgozik, és a tökéletes pasit keresi apróhirdetés útján. A hirdetés, amin megakad a szeme, mégis egy nőé, Helené. Na nem azért, mert nő, hanem mert Rilkét idézi.


Jessica a rá jellemző vehemenciával lát neki, hogy kitanulja a leszbikusság minden fortélyát. Leszbikus szexről szóló kalauzzal állít be az első randira, és pontról pontra követi a benne olvasottakat, totálisan felhúzva ezzel Helent, aki sokkal ösztönösebben fogna hozzá a dologhoz. A furcsa pár Jessica bátyjának esküvőjére már kart karba öltve vonul be, család és barátok elfogadó pillantásaitól kísérve, hiszen ez New York. Valami mégsem stimmel: Jessicának nem megy a leszbikusosdi, bárhogy szeretné is. Szép próbálkozás, de ide az akarat kevés. Menj vissza a volt pasidhoz, aki még mindig odavan érted, és te is őérte, kiabálom a doboznak. És Jessica meghallja.