Együk meg a gazdagokat!

2005.06.21. 12:31

Az Edukators nagyon szórakoztató film, amiben decens németek ideológiai alapon szívatják egymást. A globalizációkritika és a nagy jólét feszül egymásnak, kellőképpen ironikusan ahhoz, hogy ne váljanak bugyuta oktatókká az Edukators alkotói.

Németországban a május elseje nem virslit jelent mustárral, hanem véres hurkákat, amiket gumibotokkal adnak. A szélsőbalos rendzavarásnak ott valódi hagyományai vannak, a külügyminiszterré szelídült házfoglaló generációjának már saját legendája is van. Ezt azért fontos az Edukators című filmet értékelő írás bevezetőjében említeni, hogy elhiggyük, nem légből kapott maszlag ifjúkommunistákat látni a szociális piacgazdaság Mercedesének számító államban. Hogy mára mennyire idétlen az idealizmus, és mennyire átélhető a romantika, azzal szórakozik okosan ez a film.

A srácok mintha most jönnének a fogyasztás kultuszát reklámozó magazinokból. Szépek, a hajuk végiggondolt, de a bérleményük lepukkantan laza, és szétfeszíti őket a szociális érzékenység, a lázadás kísértete járja be lelküket, megvetik az árufétist. A lányt csak belekeverik, pedig ő tényleg érintett, ő tényleg kizsákmányoltnak tűnhet. Aztán van a középkorú beérkezett, valaha talán ő is lázadó volt, de most már nem szükségletei, hanem vágyai szerint részesedik a javakból.

Az Edukators kamaradarab, rengeteg hosszú párbeszéddel és négy szereplővel. Elcsúszott vágások és gyors tempójú epizódok teszik valamennyire dinamikussá a filmet, ami inkább tartalmában érdekes, mint látványban. Miközben a szövegek nagyon ügyesen játszanak a nézők szimpátiájával, addig a képek kitalálásán nem sokat morfondíroztak az alkotók. Ennek ellenére remek szórakozást nyújt a történet, így sem unalmas, csak sokszor tévéfilmszerű.

Nézz még több képet a filmből!

Az a cseles az Edukators-ban, hogy a közhelyszerű útkereséses-lázadós dumák egyszerre bornírtak, és mégis hihetők a szereplők szájából. Teljesen nyíltan kimondnak mindent a szereplők, olyanokat, hogy "nem tudom, miben hihetnék" meg "az embereket tévével hülyítik" meg "add a szegényeknek a pénzedet". Közben a romantikus hősök tényleg bátrak, érdemes megnézni, hogy miért tartják magukat oktatóknak, hogyan tanítják móresre a giccspalotákba költözött burzsujokat. Viszont végtelenül esendőek is. A római birodalom bukása egy történeti iskola szerint azzal kezdődött, hogy engedélyezték a katonáknak a házasságot. Hát itt is egy nő miatt bonyolódik a helyzet, a lánglelkek elgyengülnek a féltékenység és libidó nyárspolgári befolyásától. Ez a csavar kettős sikere a filmnek: egyszerre teszi esendővé a romantikus alakokat és ad személyes szálat a nézőnek.

Közben az idős generáció képviselője ugyanígy csapdába ejt: utáljuk, megszeretteti egy kicsit magát, aztán megint látszik, hogy azért ő sem Übermensch. A sokszoros csavar az életet utánozza, ahol annyira vonzó elvhűnek, okos gazdagnak, lázadónak, szerelmesnek lenni, de közben mindenhez kapcsolódik valami cikis dolog. Egyszerre tiszteletre méltó és nevetséges a "holnapra megforgatjuk az egész világot", amit egy ócska régi közhellyel még ki is mondanak a filmben, és ki is csúfolják kimondóját, hogy még érdekesebb legyen az egész:

"Apám szerint aki 30 éves koráig nem balos, annak nincs szíve, aki pedig utána is az, annak nincs esze" "Hagyjál már ezzel a hülye dumával" - pedig tényleg végig erről van szó a filmben.

Forrás: Budapest Film
Nézz még több képet a filmből!

A film azért is érdekes, mert miközben újra átfuttatja azt az örök problémát, hogy akkor most nem idealistának lenni árulás-e, láthatunk személyes történetet is, ami legalább olyan erős szál, mint a tanulságkereső. A sebezhető trendi kis forradalmárok és a faterrá filiszteusodott menedzser négyese ezért különösen ajánlott megtekintésre.

dr. Igó

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK