Velencei ínyencségek: fenséges Clooney, gyomorforgató Orlando

2005.09.05. 20:22

A nyár utolsó napján újra benépesült Velence üdülőövezete, a Lido, hiszen a kis sziget 62. alkalommal ad otthont Európa legrégebbi filmfesztiváljának. A megnyitóról éppúgy távol maradtak a nagy hollywoodi nevek, mint az [origo] filmklub stábja. Mostanra azonban választ kaptunk több égető kérdésre is: Lesz-e még nagy rendező George Clooneyből? (igen) Lesz-e még valamirevaló színész Orlando Bloomból? (nem) Vannak-e tévedhetetlen rendezők? (nincsenek) Normális-e Björk? (nem), illetve Van-e létjogosultsága a melegwestern műfajának? (egy ilyen elég lesz). Helyszíni tudósításunk bővebb indoklással is szolgál.

Jó éjt és jó szerencsét Clooneynak és Clooneytól

A velencei filmszemle az évek során a mozinaptár fordulónapjává vált; ahelyett, hogy a Cannes-ból kimaradt alkotásokból kellene a szervezőknek csemegézni, ekkorra kristályosodik ki, hogy mely filmek versengenek az év végi fontos díjakért és leginkább az Oscarért. Az ambíciózus európai projektek éppúgy nagy reményekkel érkeznek az olaszországi fesztiválra, mint a hollywoodi filmstúdiók díjvadászai. Tavaly itt kezdte diadalútját a Vera Drake, A belső tenger vagy az Én, Pán Péter is, a sztárok pedig egymás sarkát taposták a szervezés kínos megbicsaklásai (Al Pacinónak például nem jutott ülőhely saját filmje, A velencei kalmár bemutatóján, Johnny Depp és Kate Winslet pedig hajnal 3-ig voltak kénytelenek várni az Én, Pán Péter vörös szőnyeges bevonulásával a program csúszása miatt) ellenére is. Marco Müller fesztiváligazgató gördülékenyebb és kevésbé nagyravágyó programot ígért idénre, elkerülendő a hasonló kínos fiaskókat. A megnyitó ennek megfelelően szerényebbre sikeredett, és a Seven Swords című - az optimálisnál másfél órával hosszabb - kínai eposz bemutatóján egy fia nemzetközi sztár sem képviseltette magát, és a sajtó képviselőinek lelkesedése is a második napra, George Clooney érkezésére lett időzítve.

Clooney pedig jött, volt mondanivalója és győzni akar. Második rendezése, a Good Night, and Good Luck. (így, ponttal a cím végén) a McCarthy-korszak kommunista boszorkányüldözős hangulatát és a híradások akkoriban jellemző  kozmetikázását idézi fel. A fekete-fehér politikai dráma főszerepében a kevéssé ismert David Strathairn alakítja makulátlanul Edward R. Murrow televíziós riportert, segítőinek szerepében Robert Downey Jr és Patricia Clarkson remekelnek, az egyik mellékszerepet pedig maga Clooney alakítja. Jelenléte hasonló eufóriát váltott ki a jelenlévőkből, mint két évvel ezelőtt a Kegyetlen bánásmód népszerűsítésekor, ám a sajtótájékoztatón a sztár lényegesen nagyobb komolyságot tanúsított, mint a Coen testvérek fekete komédiája kapcsán, és kiemelte, hogy filmjével nem a jelenlegi Bush-adminisztráció burkolt kritikáját kívánta megfogalmazni, csak felhívni a figyelmet a sajtószabadság ma is aktuális visszásságaira. Egyébiránt örömmel bevallotta, hogy minden rendezőtől lopott, akivel eddig szeretett dolgozni (ezt első rendezése, az Egy veszedelmes elme vallomásai kapcsán sokan szemére is vetették), és magabiztosabbnak érzi magát a kamera mögött, mint előtt. A méltán áradozó kritikák már most az Arany Oroszlánért folyó verseny éllovasaként emlegetik a Good Night, and Good Luck.-ot, és az első négy napban egyetlen másik versenyfilm sem tudta akár megközelíteni is a Clooney által magasra rakott mércét.

Izlandi dalos pacsirták a lagúnák között

Igazi kuriózummal szolgált az Orizzonti szekció a második napon Matthew Barney agymenésével. A Drawing Restraint 9-ban az avantgarde rendező mellett Björk tűnik fel prémes emlősként, majd a sajátos hangulatú 150 perc végére saját filmzenéjének kíséretében mindketten bálnává változnak. Bár az izlandi előadóművésznő 5 éve a cannes-i filmfesztivál legjobb színésznői díja és az Arany Pálma ellenére is kijelentette, hogy Lars von Trier Táncos a sötétben-je annyira kimerítette, hogy nem hajlandó többet filmben szerepelni, ezen nem éppen konvenciózus alkotás miatt hajlandó volt kivételt tenni. Nem elhanyagolható motivációnak bizonyulhatott az is, hogy Barney másodállásban az élettársa. Az eredményt is figyelembe véve úgy érezzük, hogy ez a frigy a mennyországban köttetett, és sok boldogságot kívánunk a nem e világi dimenziókban szárnyaló párosnak.

Forrás: EPA
Björk Gudmundsdottir és Matthey Barney

Érdekesség egyébként, hogy a(z egyetlen) másik népszerű izlandi énekesnő, Emiliana Torrini is Velencében tartózkodik, mint a 62. szemle versenyprogramjának zsüritagja. Torrini azon kívül, hogy két sikeres chill-out szólóalbumot jegyez, dalszerzőként is igen keresett, kliensei között találjuk Kylie Minogue-on kívül Gollamot is, hiszen A Gyűrűk Ura - A két torony-hoz is ő írta a betétdalt (Gollum Song). A zsüri elnöke egyébként Dante Ferretti, Oscar-díjas (az Aviátor-ért) díszlettervező, további tagjai pedig Amos Gitai izraeli rendező, Acheng kínai forgatókönyvíró, Claire Denis francia, Edgar Reitz német rendező és Christine Vachon, többek között Larry Clark, Todd Solondz és Tod Haynes filmjeinek producere.  

Heath Ledger: Casanova 14 éven aluliaknak, cowboyok 14 éven felülieknek

Nagy várakozás előzte meg Ang Lee szerelmesfilmjét, a Brokeback Mountain-t, amelyben két fiatal pásztorlegény (Heath Ledger és Jake Gyllenhaal) keveredik egymással szenvedélyes viszonyba. A meleg romantika színhelyéül nem New York-i vagy londoni bohémnegyedek, hanem a 60-as évek texasi és wyomingi ranchei szolgálnak - környezetük is ennek megfelelően tolerálja az évek során napvilágra kerülő románcot.

Forrás: EPA
Heath Ledger, Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal a Brokeback Mountain sajtótájékoztatója előtt

Lee már számtalan különböző műfajban bizonyította rendezői rátermettségét, volt szó akár kínai hősi eposzról (Tigris és sárkány), klasszikus angol lányregényről (Értelem és érzelem) vagy éppen a 70-es évekbeli kertvárosi Amerikáról (Jégvihar). A téma képtelensége (10 évet vergődött a forgatókönyv a szkeptikus stúdiók malmaiban) ellenére a tajvani rendező ezúttal sem okoz csalódást, és sikerült a tiltott szerelem témáját úgy feldolgoznia, hogy szem nem maradt szárazon, és gyakorlatilag közömbös a két fő karakter neme. Jake és Heath közül utóbbié a hálásabb szerep, és remekül illeszkedik karrierjének új vágányra terelési hadműveletébe, amelynek Velence a legfőbb stratégiai pontja, hiszen a következő két napban újra és újra végigvonult a vörös szőnyegen a Casanova, illetve A Grimm testvérek sztárjaként is.

Forrás: InterCom
Casanova | Lauren Cohan és Heath Ledger

A legendás szerető élettörténetének a romantikus szegmensét Lasse Hallström dolgozta fel kisiskolások számára is fogyasztható, matinéstílusban. A bájos, ártalmatlan történet remekül kihasználta a velencei forgatási helyszínek pompáját, ezáltal grátisz városnézést is biztosítva a fesztivál sötét termeiben nyaraló mozirajongóknak. Sokakban felmerült a kérdőjel, hogy a szervezők miért nem ezt az alkotást választották inkább nyitófilmnek. Clooney, Ledger, Bloom és Gyllenhaal után pedig végre egy gyönyörű hölgy is emelte a szemle fényét: Sienna Miller a pletykalapokból és az Alfie-ból ismert bombázó helyett szolid, intelligens szerepben tűnik fel a filmben, a sajtótájékoztatón pedig sokat sejtetően megemlítette, hogy a való életben is volt már dolga Casanovákkal (vajon kire gondolt?), de egyébként elhárította a privát szférájára vonatkozó kérdések megválaszolását. A filmben szereplő többi vonzó hölgy között Osvárt Andrea villanásnyi szereplése sajnos elkerülte a figyelmünket, remélhetőleg ez csak egy hosszabb pislogásnak, nem pedig a kíméletlen vágóollónak volt köszönhető.

Mi történt, Cameron?

Előzetesen Ang Lee kapcsán is felmerült - szerencsére alaptalanul -, hogy meddig tartható fenn egy makulátlan sikersorozat, de a fesztivál eddigi legkellemetlenebb meglepetése kétségkívül Cameron Crowe mélyrepülése. A Facérok, a Jerry Maguire és a Majdnem híres után (a Vanília égbolt-ról megoszlanak a vélemények) jogos elvárás volt, hogy Crowe és sztárszereposztása (Orlando Bloom, Kirsten Dunst, Susan Sarandon) egy újabb remekművel fogja elkápráztatni a velencei közönséget.

Forrás: EPA
Cameron Crowe, Kirsten Dunst és Orlando Bloom az Elizabethtown velencei díszbemutatója előtt

Az Elizabethtown ugyan másból sem áll, mint az említett filmekben bevált pillanatok újrafelhasználásából, és giccses kuschel-rock betétdalokból, de ezúttal elmarad a varázs, és még a néző érezheti kínosan magát, hogy valójában mennyire taszítólag hat rá a szívmelengetőnek szánt, de fájdalmasan hosszú és érdektelen történet. A pocsék forgatókönyvön kívül a kudarc másik legfőbb oka a főszereplőben keresendő: egy alapvetően is mulya és tenyérbemászó karaktert Bloomnak sikerül egyenesen bosszantóvá varázsolnia. Akik pedig azt várták, hogy A Gyűrűk Ura-trilógia és A Karib-tenger kalózai szerencsés, de nem túl nagy színészi kihívást jelentő szerepei után Orlando most megmutatja, mit tud, hoppon maradnak, mert úgy néz ki, tényleg csak annyit tud, hogy jól néz ki. Ez persze elég volt ahhoz, hogy sivalkodó olasz tinédzserek ezrei tapossák halálra egymást a premieren, de nem változtat mélységes csalódottságunkon és felháborodásunkon, amely részletes kritika formájában is olvasható lesz hamarosan.

Onozó Róbert
Velence, Olaszország

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK