Marlon Brando 1924-2004

Lázadó a vásznon: Brando számára az áttörést A vágy villamosa című Tennessee Williams darab 1951-es megfilmesítése hozta meg, amelyben ő alakította Stanley Kowalskit, a műveletlen, agresszív férfit, aki terrorizálja párját (Kim Hunter) és annak nővérét (Vivien Leigh). Mai napig frissnek ható alakításával Brando teljesen új stílust hozott az amerikai színjátszásba: a "Módszer" névre hallgató színészi technika lényege az volt, hogy megszabadulva a teátrális, életidegen gesztusoktól, a színész megpróbál saját érzéseiből és tapasztalataiból merítve belehelyezkedni a figura lelkivilágába. Brando alakításának egyetlen "hátulütője" az volt, hogy lebilincselő kisugárzása szimpatikussá tette az eredetileg negatív hősnek beállított figurát.

Az 1954-es A vad című filmben Brando ismét kemény figurát alakított: egy motorosbanda vezérét, Johnny-t. A lázadás kedvéért lázadó banda tagjai a száguldozásban és a kispolgárok terrorizálásában találják meg a fő szórakozásukat, miközben persze a rivális bandának meg kell mutatniuk, hogy ők a keményebb legények.

Ez a két szerep határozta meg, hogy a közönség hogyan tekintett Brandóra a továbbiakban, bár hosszú karrierje folyamán számos különféle figura bőrébe bújt, a rosszfiú image rajtaragadt, és sokan azonosították is ezzel.

A Rakparton című filmben játszott főszerepéért megkapta első Oscar-díját. Nem meglepő módon ebben is egy vad, illegalitás szélén élő fickót formált meg, akiben egy tragikus esemény és egy bájos lány hatására feléled a lelkiismeret és újragondolja az életét.

Brando emlékezetes szerepei közé tartozott még a Keresztapa I.-ben a maffiavezér Don Corleone, illetve az Apokaliszis most-ban a tébolyult Kurtz ezredes ijesztő figurája.

Lázadó az életben: Brando már gyerekkorában sem volt hajlandó alkalmazkodni az elvárásokhoz, amelyeket vele szemben támasztottak. Nem megfelelő magatartása miatt kirúgták a katonai iskolából, ahova járt. Ezután egy ideig nem csinált semmit, majd amikor apja megelégelte a tengést-lengést, és felajánlotta neki, hogy finanszírozza, bármilyen elképzelése legyen is, csak kezdjen végre valamit magával, Brando a színészkedés mellett döntött.

Hollywoodban hamar kialakult róla az a kép, hogy csökönyös, összeférhetetlen és szeszélyes; emiatt egyáltalán nem mindenki dolgozott vele szívesen. Ő is megválogatta a szerepeit saját szempontjai szerint, és mélyen megvetette Hollywoodot. Saját szavaival: "Van egy mondat A vad-ban, amikor Johnny felmordul, 'Senki se mondja meg nekem, hogy mit tegyek!' Én is pontosan így éreztem egész életemben."

A színész legnagyobb dobása, amellyel leginkább megutáltatta magát kollégái körében kétségkívül az 1973-as Oscar díjkiosztó volt. A Keresztapá-ban nyújtott alakításáért másodszor is elnyerte a legjobb férfiszínésznek járó díjat, de Brando nem volt hajlandó elmenni a díjkiosztóra, maga helyett egy ismeretlen színésznőt küldött, aki köszönetnyilvánítás helyett az amerikaiak indiánokkal szemben elkövetett kegyetlenségeiről mondott az Egyesült Államok kormányát kritizáló beszédet.

Brando 1980-tól kezdődően visszavonult a nyilvánosságtól és egy csendes-óceáni szigeten élt, csak a '90-es években tért vissza a filmek világába néhány kisebb szerep erejéig. 2004 nyarán hunyt el.

Klasszikus jelenet: A Vad című filmben egy fiatal lány felteszi a kérdést Johnny-nak, a motorosbanda vezérének: "Mi ellen lázadsz, Johnny?" Rögtön jön a visszavágás: "Mid van?"